Betrappol a remény – Ezek a kutyák a főszereplők, ők nem eszközök
A terápiás kutyák nehéz sorsú embereknek segíthetnek abban, hogy feldolgozzák a múltat és olyan szeretetmintát sajátítsanak el, amit később emberi kapcsolataikban is felhasználhatnak. Segítenek felnőttnek és gyereknek, bűnözőnek és áldozatnak: hisznek abban, aki bízik bennük. Szűcs Ágnes írása a Vasárnapi Hírek oldalán.
Csaltál, de szerethetsz
Szirmabesenyő. Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete. Nagy papírdobozokat hoz a postás. Átvilágítják a pakkokat. Mikulás-csomag. Kolbász. Csokoládé. Mikulás-csomag. Szalonna. Mikulás- csomag. A címzettek nehézfiúk. Sokan kisgyerekkoruk óta állami gondozásban éltek, vagy az ítélet után szakítja meg velük a kapcsolatot a család. Három évvel ezelőtt, mikor az intézet kutyagondozási programot indított, a fő cél az volt, hogy pótolják a kötődést azoknál, akiket senki nem látogat. „Egy olyan szocializációs közeget akartunk létrehozni, ahol a résztvevők érzelmeket tudnak adni és kapni, pozitívan megerősítik a viselkedésüket. Így javul az önértékelésük, és az idejüket is könnyebb beosztani. Létezik számukra valami, amiért érdemes várni a holnapot vagy a jövő hetet” – magyarázza Kelemen-Horváth Éva bv. százados, az intézmény pszichológusa.
A kutyák gondozása Szirmabesenyőn ennél is többről szól: a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével (MVGYOSZ) együttműködésben olyan kölyköket nevelnek, akikből vakvezetők lesznek. „A börtön csak az ember számára ingerszegény környezet. A kutya rengeteg mindennel találkozik: hallja a szomszédos lőtér zaját, a szolgálati kutyák ugatását.
Fotó: Vasárnapi Hírek
Érzi a különféle szagokat, amelyeket a kémiai labor feldolgoz az orrában. Erős hangú, szélsőségesen viselkedő fogvatartottak a maguk módján szeretgetik” – sorolja Papp Béla bv. törzszászlós, a program vezetője, mi mindennel ismerkedhet meg egy kölyök a börtönben. Béla korábban kábítószer- kereső kutyával dolgozott. Mikor az állat nyugdíjba vonult, a törzszászlós előhozakodott kutyás terápia és vakvezető- képzés ötletével. Majd összehozta az ötletet támogató börtönparancsnokot a MVGYOSZ elnökével. Jelenleg a 13. és 14. kutyát képzik.
Mondja, hogy jó vagy
Newton, a fekete labrador héthetes korában került az intézetbe. Most kamaszodik. Majdnem akkora, mint egy kifejlett példány, de még nem hullott le róla a kölykök bája. A pofija párnás, a szemeiben egyelőre nem csillog felnőtt fajtársai bölcsessége. A lábai ide-oda kalimpálnak, ha nekilódul. Bár ez ritkán fordul elő vele, mert egy vakvezető kutyának fegyelmezettnek kell lennie.
Az idősebb, zsemleszínű Némóval éppen ez volt a gond. Azért érkezett a börtönbe, hogy rendre szokjon. „Bolond kutya volt, mikor idekerült, csak ment előre. De mostanra meg lehetett neki tanítani, hogy szépen, finoman haladjon” – mondja Molnár Martin, a kutya egyik fogvatartott gondozója, aki szerint „reménytelen kutya nincs, mindent meg lehet tanítani nekik”. Némó ma már éppen csak annyira vontatja a gazdáját, amennyire egy vakvezetőnek kell. Az akadálypályán szépen halad. Mikor valamit jól csinál, kap egy jutalomfalatot. „Tudja, hogy ez jó, és várja legközelebb is” – magyarázza Martin a lélektant.
Newtont rendszerint Tamás József viszi. A kölyök meg-megtorpan a nehezebb feladatoknál. A magas rámpáról nem mer lemenni. A fiú ad neki egy falatot, és finoman dünnyög. A pocak nagy úr, Newton megindul. „Ezt izomból nem lehet csinálni.
Az akadálypályát úgy tudja legyőzni a kutya és a vezetője, ha együttműködnek” – mondja Béla. Newton a második körben is megmakacsolja magát. József hívja, a kutya megy. „Érdemes figyelni, ahogy a kutyákkal kommunikálnak. Ezek a fiúk komoly bűncselekményeket követtek el. Nem azért kerültek börtönbe, mert ilyen szelíden beszélgetnek – hívja fel a figyelmet a fejlődésre. – A kutya kiszámítható.
A cikk teljes terjedelmében tovább olvasható a Vasárnapi Hírek oldalán.
Szerző: Szűcs Ágnes
Index kép: Németh András Péter
(kutyabarát.hu)
