Saját KB bal
Saját KB jobb

Nyaralás Sopronban egy mudival

Mióta meghirdettük olvasóink körében a “Küldd be kedvenc kutyás kirándulóhelyed” felhívásunkat, naponta több ajánlást is kapunk, melyekkel bővíteni tudjuk kutyás kirándulóhelyeink adatbázisát (igyekszünk is mindet rövid időn belül feldolgozni). Katalintól komplett beszámolót kaptunk, melyet veletek is megosztunk.

Wolf Katalin Róna névre hallgató mudijával járt Sopronban és környékén.

Hétfő:

Délután érkeztünk meg a szállásra. A választásunk a Lövér Hotelre esett. Kutya bevihető a szállodába, 2000ft/éj díj ellenében. Előzetesen a szálloda elküldte a kutyákra vonatkozó házirendjét, ami véleményem szerint teljesen megfelelt a valóságnak és nem tartalmazott teljesíthetetlen feladatokat. A szálloda személyzete nagyon kedves és segítőkész volt. A szobánk nem volt túl nagy, de egy kis testű kutyával kényelmesen elfértünk. Erkélyük volt, de sajnos a szobákban nincs légkondicionálás, ami elég nagy gondot jelent a kánikulában.

Szerencsére olyan sok látnivaló és túraútvonal van, hogy mi elég keveset tartózkodtunk a szobában. Az erdőben pedig jóval elviselhetőbb volt a hőség.

A szálloda közvetlen közelében van az erdei tornapálya kezdő állomása. Remek időtöltés végigmenni rajta, még ha az ember sétálva is teszi meg a távot. Az utolsó szakasza még „modernebb” mint a többi, este ki van világítva és pár emlékmű is van útközben.

Kedd:

Bejártuk Sopron belvárosát. Mivel nem csak hárman mentünk, hanem testvéremék családja is velünk tartott, így a programba mindig belekalkuláltuk a 2,5 éves kisfiuk igényeit, amik természetesen első helyen álltak. Sopron belvárosa gyönyörű, kutyával a nevezetességek nem látogathatók, de így is bőven akad min ámuldozni.

Az ebédet a Fehér Rózsa fogadó és étteremben fogyasztottuk el. Ez a hely is kutyabarát, nem csak a teraszra, de a belső helyiségbe is szívesen látják az ebeket. Mi a jó időre való tekintettel kint ültünk le. Az ételek finomak voltak, a kiszolgálók figyelmesek.

A délutáni program a szálloda környezetének felderítése volt. Remek hely gyermekes családoknak, kint egy nagy játszótér, bent pedig egy egész játszószoba várja a kis lurkókat.

Szerda:

Előzetes egyeztetés után megtudtam, hogy a sétahajóra felengedik a kutyusokat. Jegyet nem kellett neki venni. (a másik sétahajós vállalat nem tudom, hogy felengedi-e őket, mi a kint lévőnél váltottunk jegyet, ahonnan biciklis túrákat is szerveznek)

Délután egy kis pihenő után ismét útra keltünk, és barangoltunk. A szálloda személyzete szívesen segített, térképen is elmutogatták mi merre van. A túraösvények jól és érthetően jelöltek. Sok helyen van kirakva jelmagyarázatos térkép az útvonalak elején.

Csütörtök:

Kisétáltunk a Károly- Kilátóhoz. Útközben a táj gyönyörű. A kilátóba nem mehet fel kutya, de ez úgy gondolom nem nagy gond, hiszen így is remek látvány tárul elénk. Onnan tovább az ösvényen megnéztük a Dalos követ, majd további sétával visszaértünk a kiindulási ponthoz (ahol a kalandpart is található).

Péntek:

Nagycenkre látogattunk el. A kisvonat csak szombat – vasárnap és ünnepnapokon jár.A Mozdony skanzen közvetlen a kisvasút állomása mellett található. Itt semmilyen tábla nem tiltotta a kutyák jelenlétét (nyilván a gyerekeknek kialakított játszótérre nem vittem oda). Kicsiknek és nagyoknak is van látnivaló.

Ezután átsétáltunk a Széchenyi-kastély parkjába. Itt sem találtunk semmilyen tiltó táblát. A kasszánál már kint volt, hogy a múzeumba nem mehet kutya. A park hatalmas, csodaszép kerttel és nagy fákkal. Amíg a többiek bementek, mi hűsöltünk az árnyékban.

A kastéllyal szemben van a Nagycenki Hársfasor. Sajnos mi oda nem mentünk be, de az út túloldaláról nem láttam a nyitott kapun tiltó táblát.

Szombat:

Hazafelé úton bementünk ebédelni a Joó Fogadóba (9641, Sárvár-Rábapaty, Széchenyi u. 5.) ahol a teraszra feljöhetett Róna is. A kiszolgálás jó volt, az ételek finomak és viszonylag nagy adagok. Majdnem minden este elmentünk sétálni a közeli túraösvényen. Addigra kicsit lehűlt az idő, rengeteg kutyással találkoztunk útközben. A táj változatos, és gyönyörű.

A pórázt csak a képek kedvéért engedtük el, és csak is akkor, amikor nem járt arra senki (Róna behívható, de ettől függetlenül akármi történhet) A túrák során sem engedtük el, erre több tábla is figyelmeztetett minket. Úgy érzem, nem bántuk meg, hogy Rónát is elvittük magunkkal, hiszem ő is a család része, aki imád világot látni.

A programok közül sehol nem jelentett plusz költséget, hogy Róna is ott van. Egyedül a szállás napi 2000 Ft/éj volt ami többletkiadás volt. De úgy gondolom sokkal több pénzt is megér, ha azt látom a kutyámon, hogy boldog és imád velünk lenni. Akárhova mennénk, ő követne minket… ez a hétköznapokban is így van.

Remélem tudtam segíteni legalább egy embernek, így egy boldog és fáradt kutyával több van a világon. 

Wolf Katalin

 

 

 

(kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...