Kutyabarát irodalom – Déry Tibor
Tudtátok, hogy Déry Tibor (1894-1977) író nagy kutyabarát volt? Nem csak egyik kisregényében kapott központi szerepet egy kutya, hanem az életében is: imádta Subát, az uszkárját, akiről Zelk Zoltán még verset is írt.
Déry Tibor élete során többször is szembekerült a hatalommal: 1938-ban politikai fogoly volt, majd részt vett az 1956-os forradalomban. 1957-ben kilenc évre börtönre ítélik, de három év múlva kegyelemmel szabadult. Műveit többször is elmarasztaló bírálatok érték, több pártfegyelmi büntetést is kapott.
A „Niki – Egy kutya története” című kisregényét 1956-ban írta, mely a sztálinista Magyarország éveiben játszódik. Egy idős házaspár, akik elveszítették fiukat, magukhoz fogadnak egy kiskutyát, Nikit, aki része lesz életüknek és mindennapjaiknak. A történet látszólag a kutya élettörténetét írja le a gazdára találásától megható haláláig, de a könyv inkább egy család, illetve az 50-es évek Magyarországának története.
Sokáig rejtély volt, hogy a regény felett hogyan siklott el a cenzorok figyelme a megjelenést követően, hiszen az alcím és a foxterrier sorsa köré font történet ellenére, egyértelműen kiérződik az igazi mondanivaló: a rendszer bírálata.
A korrajz mellett a regény mélyen elgondolkodtató sorokat tartalmaz : „A beteg állat megindítóbb a beteg embernél, mert nem kér segítséget, s nem szívesen fogad el. Gyógyulásért kórház helyett önmagába vonul vissza.” (idézet a könyvből)
Déry Tibor maga is nagy kutyakedvelő volt, Suba nevű uszkárja nagybecsben tartott családtag volt, olyannyira, hogy a család barátja, Zelk Zoltán – aki szintén nagy kutyabarát volt – még verset is írt róla:
Zelk Zoltán: DÉRY TIBOR KUTYÁJA
Már három éve nem láttam kutyát,
de Böbe s Tibor elhozta Subát,
a csillagszemű, csillagszívű uszkárt,
ki örömöm egén és tengerében
úgy röpült és úgy úszkált,
hogy szinte már én is vele!
Hopi! – mondta Tibor neki
és ő fölugrott fekhelyemre,
mily nagyon illett lompos füle és
bársony fejbúbja tenyerembe.
De elvitték, nem hagyták nálam,
s maradtam szomorúan, mert kutyátlan –
de ha betegágyamból kikelek:
uszkárt, pulit, tacskót, komondort,
újfundlandit veszek,
s befutjuk együtt Őrmezőt,
a domboldalt, a réteket
és zúdulnak utánunk
a lakótelepi gyermekek!
(1976)
Sziládi-Kovács Hajni
(kutyabarát.hu)
