Miért morognak a kutyák?
Vajon a morgás egyértelműen az agresszió jele? Mi történik, ha saját kutyánk mordul ránk? Mit fejeznek ki a kutyák a morgással, és mit értünk meg mi, emberek?
Marc Bekoff, a neves etológus, a Coloradói Egyetem Ökológiai és Fejlődésbiológiai Tanszékének professzora szerint a morgás egy komplex viselkedés, vokalizáció, amelyet nem feltétlenül kell negatív jelként értelmeznünk. A kutyák vokális állatok, és bizonyára mindannyian hallottuk már őket különböző hangokat kiadni, a morgástól az ugatáson át a nyüszítésig. A morgástól azonban sokan megrettennek, úgy érzik, hogy ez az agresszió jele, vagy hogy a kutya ezt nem engedheti meg magának – ez már nem fér bele egy egészséges kutya-gazdi kapcsolatba.
Bekoff szerint “érthető, hogy ha egy kutya tudatni akarja az emberrel, hogy nem tetszik neki, amit az csinál, vagy éppen kényelmetlenül érzi magát egy helyzetben, akkor ezt morgással fejezi ki”. Egyszerűen fogalmazva, ha bosszantja őket valami, morognak. A morgás tehát nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy kutya támadásra készül, éppen csak hangot ad az érzelmeinek. Így adják tudtunkra például, hogy “maradj távol, ez az én labdám vagy ételem, és nem akarom megosztani veled”, esetleg “alszom, és értékelném, ha nem zavarnál”. Igazság szerint értékelnünk kellene ezt a fajta kommunikációt, mivel ebből számunkra is világossá válnak a kutyánk határai és láthatjuk, hogy mit szeretne és mit nem szeretne.
A kutyák kommunikációja azonban összetett: több jelzés együttesét kell értelmeznünk, ha egy adott viselkedést meg szeretnénk érteni. A hangadás mellett figyelni kell a farok és a fülek helyzetét, a testtartást és a járást is. A jelzések összessége több információt hordoz, mintha csak egyetlen jelzést próbálnánk értelmezni. Ebből következően Bekoff professzor nem ért egyet azzal a nézettel, miszerint a morgás minden esetben egy rossz kutya-ember kapcsolat jele lenne. Sokkal inkább tekint a morgásra úgy, mint egy jelzésre a kapcsolatban, amellyel a kutya kommunikálja a gazdája felé az akaratát és a szükségleteit. Szerinte egy kölcsönös tiszteletre alapuló kapcsolat az egymás iránti megértésre és egymás igényeinek tiszteletben tartására épül. Ez nem azt jelenti, hogy a morgás feltétlenül szükséges vagy jó jel lenne, inkább érdemes kontextusban értelmezni és odafigyelni az üzenetére.
A morgást, főleg, ha több kommunikációs jelzés kíséretében jelentkezik, nehéz lehet egyértelműen értelmezni. Különbséget kell tennünk a “spontán” és a játék közbeni morgás között. Például, ha egy bot két végén megy a huzavona, és eközben a kutya morgó hangokat hallat, nem feltétlenül jelenti az, hogy versenyzik velünk, vagy agresszív. Ebben a játékban a morgás és egyéb hanghatások is a játék részét képezik, és amennyiben nem tapasztalunk más agresszív jelzést, hagyjuk a kutyánkat, hadd morogjon kedvére. Az önfeledt játék nagyon fontos a kutyáknak, és a kutya-gazdi kapcsolatot is erősítik ezek a fajta felszabadult interakciók.
Ha a kutyánk morog, próbáljuk először átlátni, hogy vajon miért teszi ezt, mi a célja, mit szeretne közölni velünk. Fontos, hogy ne csak a morgásra figyeljünk, hanem a többi jelzésre is! Ne büntessük meg azonnal a kutyát a morgásért, csak mert “nem illik” vagy “nem szabad”! Figyeljük meg, mit akar mondani! Sokszor a kutyának ez az egy eszköze van, hogy felhívja a figyelmünket egy őt zavaró problémára, ezért próbáljuk inkább megérteni, és a probléma okát megszüntetni.
Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu)
