Filozófus hallgatóból kutyás illusztrátor
Henry Garrett sokáig próbálkozott az egyetemmel, de szorongásai miatt nem sikerült befejeznie. Így illusztrátorként kezdett dolgozni, és rájött: az emberi viselkedést legjobban a kutyáinkon keresztül tudja gondolatokba önteni. A humoros és a szomorú oldalunkat egyaránt.
# Tudsz hátra szaltózni. Nagy cucc! Én megvédem a családot attól, hogy a postás nehogy meggyilkolja őket!
# Na menj már! Én abból iszom!
# Egy élet munkája, és nem jutottam közelebb a megoldáshoz. „Ki is pontosan a jó kutya?”
# – Téged miért nem esznek meg? – Szerintem használják valamire a kakinkat
# Meg kell találnom azt az embert, aki leginkább utálja a kutyákat, és egy öleléssel megváltoztatja a véleményét
# Néha azt gondolom, csak ezért fogadtak be
# A becsület arra kényszerít, hogy bevalljam: az új szőnyegre hánytam, aztán elfogyasztottam a bizonyítékot
# Mi ez? – Nem tudom. A legbiztosabb, ha rápisilünk
# Biztos nagyszerű lehetek, ha a legjobb ember engem választott!
# Ha bekakilok, te meg szétszórod a lakásban, ki kapja a leszúrást?
# – Azt hiszem, terhes vagyok! – Rápisiltél már egy rúdra? – Ja igen, az klassz, de maradhatnánk most a témánál?
# – Egy virág szépsége senkihez nem tartozik. Csak az ember képes bemocskolni a birtoklással. – Nem-nem, Rápisiltem. Úgyhogy az enyém
# – Teljesen máshogy nézünk ki. – De mindketten kutyák vagyunk! Játszunk? – Persze!
# Már arra sem emlékszem, milyen íze volt a golyszijaimnak!
# Hát, vagy szülinapom van, vagy holnap elvisznek elaltatni
# A csoki biztosan isteni. Miért másért tagadnák meg tőlünk az emberek??
# Sokkal viccesebb, ha megvárod, hogy a park másik végében legyen, és akkor csinálod!
Még több őszinte kutyás gondolat:
A szégyenben maradt ebeket imádja a fél világ
A legboldogabb kutya, akit elhagyott a gazdája
Így élünk mi!
(kutyabarát.hu)
