Az internet hatalma – avagy milyen állatvédők ne legyünk
Állatkínzó! Jaa, mégsem… Számos ember puszta jószándékból arra használja a közösségi oldalak erejét, hogy látszólag segítséget nyújtson látszólag bajba jutott állatoknak. Azonban ez az erő sokszor olyan baljóslatú, hogy fogalmunk sincs, milyen folyamatokat képes elindítani, amit azután már senki nem tud uralni. Így esett, hogy az egyik alap állatmentő szervezet egyik oszlopos tagja került igen kínos helyzetbe egy lelkes amatőr miatt. Összeszedtük, mivel NE segítsünk.
Káldi Szilvia, az Amstaff Rescue Hungary bulltpusú fajtamentés, Magyarországon az egyik legleterheltebb és legnehezebb feladatot ellátó szervezet alapító tagja. Felelősségteljesen és maximális odafigyeléssel, mit sem sejtve nevelgette otthon három mentett kutyáját. Yuan 16, Hope 13, Lili pedig 6 éves, mindhárman mentett kutyák.
Mint minden idős, egészségügyi gondokkal és súlyos múlttal küzdő kutyánál – főleg, ha még bulltípusú is – 13 évesen már csak a nádszál derék marad, egy-két púp itt, egy-két csigolya ott: átüt már minden azon a sokat látott, vékony bőrön. Szilvi azonban álmában sem gondolta, hogy otthonát és kutyáját egy segítségkérő posztban fogja viszont látni egy nyilvános csoportban.
Kutyájáról, Hope-ról úgy tett közzé bejegyzést egy anyuka, mintha egy magára hagyott, éhező, elhanyagolt állat lenne, és feltöltötte a csoportba, felkiáltva: üres a tálja, sántít, sovány, segítsen valaki szegény kutyán.
A többi lelkes segítő hozzászólásából sejthető volt, hogy a „segítő” többeknek is kiadta a pontos címet, többen pedig már szervezték, hogy dobjanak be a kutyának ételt. Miután a tulajdonos felelősségre vonta a rémhírek terjesztéséért, a fotók eltűntek, és csak egy rövid közlemény került ki: az ügy megoldódott, félreértés volt.
Hope és Yuan titkos élete
Sokan nem gondolnak bele, hogy az amatőr jószándék mi mindent rombolhat le, így összeszedtük egy kis segítség gyanánt, mit NE tegyünk soha – vagy épp mit tegyünk helyette, ha segíteni szeretnénk egy állaton:
– Soha ne posztoljunk ki olyat közösségi oldalra, amiben nem vagyunk biztosak! Miért? Mert a többszáz megosztással kezelhetetlenné válik a „hír”, torzul, és olyan emberekhez jut el, akikhez utána a helyesbítés már soha.
– Soha ne járassunk le valakit addig, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy igazunk van! Miért? Mert egy nevet nagyon nehéz tisztára mosni; az emberek memóriája szelektív, könnyebben jegyezzük meg a rosszat valakiről. Egy állatvédelemben dolgozó embert lejáratni egyenlő a szakmai hitelrontással.
– Soha ne adjunk ki címet egy ismeretlennek csak azért, mert egy állatvédelmi csoport tagja. Egy csoportnak bárki lehet tagja, a közösségi oldalakat képtelenség kontrollálni.
– Soha ne etessünk semmilyen kutyát kerítésen keresztül! A szomszéd vagy a tulajdonos teljes joggal jelenthet fel bennünket mérgezés gyanúja miatt, és fogalmunk sincs, hogy a kutya mit ehet, milyen étel allergiával küzd. Meg is ölhetjük, ami visszafordíthatatlan veszteség, nem mellesleg súlyos, jogi következményei lehetnek ránk nézve.
– Soha ne terjesszük tovább a szárnyra kapott, bizonyosságot nem nyert rémhíreket! Tegyük fel a kérdést: ki állítja és mi a bizonyíték?
– Ha tényleg segíteni szeretnénk, és elég elszántak vagyunk, először gyűjtsünk információt! Csengessünk be a házba, vagy kérdezzük meg a szomszédokat, vajon tényleg nem csak egy öreg kutyus napi sétáját látjuk-e a kertben.
– Ne abban higgyünk, hogy ha egy bajba jutott állatot felteszünk egy csoportba, a kutya azonnal jó kezekbe fog kerülni! Inkább keressünk hivatalos szervezetet, hívhatjuk a polgárőrséget, a kerületi legnagyobb állatmenhelyet, de már több helyen működik kerületi állatvédő szolgálat is.
– Ha már elkövettük azt a hibát, hogy igaztalan hírt terjesztettünk, ne töröljük a posztot, hanem szerkesszük át egy tájékoztatóra: a kutya jól van, az eredeti poszt tévedés volt, a gazdától pedig igyekezzünk elnézést kérni.
– Soha ne önbíráskodjunk! Sajnos számos esetben hallani olyan történetet, hogy dilettáns, nem képzett „állatvédők” más portájára betörve, önkényesen kiemelnek egy állítólag megmentésre szoruló kutyát, majd több napos vagy hetes hercehurca után adják vissza a tulajdonosnak, mikor a kutya csak idős vagy épp kezelésre szorul (és az eltulajdonítás során a gyógyszereit sem tudja megkapni). Ezt a törvény bünteti!
Állatvédők és otthoni segítők között évek óta éles vita zajlik. Az internet előtt ülők sokat tudnak segíteni az információk tovább adásával, ha az hiteles, bevizsgált és pontos. Minden más esetben az állatvédők felesleges megterhelése, más rossz színben feltüntetése a végeredmény.
Még egy jó tanács: Soha ne legyünk közönyösek! A hibázási lehetőség elkerülésére nem az a megoldás, hogy nem teszünk semmit. De az eszünket sose felejtsük el használni, mikor a szív megdobban egy szegény, sovány kutyát látva. Hiszen rengetegen nevelünk otthon édes, boldog csotrogányokat.
Honlapunkon számos menhely, fajtamentő egyesület vagy egyéb állatvédő szervezet elérhetőségét megtaláljátok.
ViNyL
(kutyabarát.hu)
