Kutyakiképzés: dicséret vagy jutalomfalat?

Bár értjük, hogy a megfelelő viselkedést jutalmazni kell, ha azt akarjuk, hogy a kutya megismételje, a vélemények különböznek arról, hogyan és mennyire kéne jutalmaznunk. Talán úgy gondoljuk, egy „ügyes kutya!” nagyon jó módja, hogy elmondjuk a kutyának, ha valamit jól csinált, de valóban az? Befolyásoltuk annyira a viselkedését, amennyire hisszük? Egy fejsimi, egy „jófiú!” vagy egy morzsa sajt vajon ugyanolyan értéket képvisel a kutya szemében?

Természetesen nem, ez olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy ugyanolyan keményen dolgoznánk egy főnökünktől kapott vállon veregetésért, egy „szép voltért” vagy egy fizetési csekkért. Habár lehet, hogy értékeljük a dicséretet és a figyelmet, ezek nem hasonlíthatók össze a fizetéssel. Ahogy Bob Bailey mondja: „Meg kell, hogy érje az állatnak az erőfeszítés!” Honnan tudjuk tehát, hogy a megfelelő jutalmat alkalmazzuk, és mikor hagyhatjuk abba a jutalomfalat adását?

A pozitív megerősítés valamilyen inger hozzáadása annak érdekében, hogy növekedjen a viselkedés gyakorisága. Az effektus törvénye (Thorndike, 1927) kimondja, hogy amikor a viselkedés következménye az állat megelégedésére szolgál, a viselkedés megerősítődik, és nagy valószínűséggel ismétlődni fog. Ez a jól ismert alapelv az állatok képzésének magva, ahol szándékosan manipuláljuk a jutalmunk időzítését és adását az állat kondicionálásának érdekében, hogy egy bizonyos módon reagáljon egy adott utasításra. Amikor a kutya felajánlja azt a viselkedésformát, amit szeretnénk, megerősítjük valamivel, aminek számára értéke van. Adhatunk cserébe figyelmet, ételt, dicséretet, játékidőt, szeretetet, játékokat, stb. Minden, amit a kutya szeret, megerősítőként viselkedik. Amikor az egyik vagy a másik jutalom mellett döntünk, fontos, hogy átgondoljuk a jutalom potenciális értékét minden adott pillanatban. Egy darab táp talán nagyon jó jutalom a konyhában, de mikor a parkban vagyunk, egy másik kutyával játszani valószínűleg többet ér.

A jutalmak listájának élén az étel áll. Mint elsődleges megerősítő, más szavakkal, mint olyan valami, aminek veleszületett biológiai értéke van a kutya számára, az étel általában erősen motivál egy viselkedést. Végül is, nincs olyan kutya, aki képes lenne életben maradni evés nélkül. „Ül”, klikk — jutalomfalat, ismétlés! Az étel könnyen használható és irányítható. Bónuszként, az ételről kimutatták, hogy fokozza a kutya ember felé irányuló szociális viselkedését (Feuerbacher & al., 2014). Amikor ételt használunk, a kutyák kevesebb elkerülő viselkedést mutatnak, és jobban vonzódnak az emberekhez, különösen ahhoz, aki az ételt adja,  szóval több ez egy kiképző eszköznél: az étel megkönnyíti a kötelék kialakulását a kutya és az ember között.

Lehetséges, hogy mivel értékeljük a dicséretet és az érintést egymás között, arra számítunk, hogy ugyanilyen értéket képvisel a kutyáknak is. Annak ellenére, hogy a jutalomfalatok használata megnőtt a kutyák képzésében, a legtöbb kutyatartó még mindig ellenérzéseket táplál azok adásával kapcsolatban, és amikor megteszik is, fukarok. Akárcsak a vállon veregetés esetében, arra számítunk, hogy egy fejsimi is elegendő a kutyánk iránti szeretetünk és elismerésünk kimutatására. Valójában a simogatás szintén elsődleges megerősítő, és kutatások bizonyítják, hogy megsimogatni egy kutyát határozottan pozitív hatással van négylábú barátunkra. A kutya pulzusa és vérnyomása csökken, míg az endorfin, prolaktin, oxitocin és dopamin szintje nő (Odendaal & Meintjes, 2003). Az ilyen élettani válaszok világosan felfedik a szerető érintéseink összekötő, kellemes és lecsendesítő értékét. A simogatás emiatt használható jutalmazásként, és gyakran az elsődleges viselkedést megerősítő eszköz a hadseregben képzett kutyáknál.

Mi van a dicsérettel?

Szívesen használjuk a „Jó kislány” vagy a „Jó fiú” kifejezéseket, hogy kinyilvánítsuk elégedettségünket és jutalmazzuk az állatot,  bár ha belegondolunk, igencsak emberi módja ez egy másik élőlénnyel való kapcsolatteremtésnek. Mivel kutyánk nem használ szavakat, és nem mutat különösebb örömöt egy másik kutya hangadására, milyen értéke van a dicséretnek kutyáink számára? Néhány új kutatás választ adhat erre a kérdésre: a dicséret valóban működik?

Az első kísérletben 15 kutya lett megtanítva arra, hogy „ül és marad”, valamint „gyere”. Az első szakaszban, az „alapképzésben” a kiképző egy méterre állt, szemben a kutyával, majd leguggolt a földre. Amint a kutya szemkontaktust teremtett vele, felállt és visszalépett a kutyához. Amikor a kutya 100%-ban sikeresen végrehajtotta a feladatot, elkezdődött a kísérleti képzés.

Ebben a második szakaszban a kutyát arra kérték, hogy „üljön” és „maradjon”, majd a kiképző 2, 3 vagy 4 méterre távolodott, szemben a kutyával, és kiadta a „gyere” parancsot. A parancs nagyon semleges és érzelemmentes hangon lett kiadva. Ha a kutya megfelelően reagált, háromféle jutalom közül kapott egyet: étel, simogatás, vagy dicséret (Fukuzawa & al., 2013).

Érdekes módon nem volt statisztikai különbség a 3 jutalomcsoport között,  minden kutya nagyjából ugyanolyan gyorsan tanult,  ami azt sugallhatja, hogy nem számít a megerősítő, bizonyos számú ismétlés után a kutya megtanulja a feladatot. Ez alátámasztja az előző kutatásokat, melyek szintén úgy találták, hogy nincs jelentős különbség abban, hány alkalom szükséges, hogy egy viselkedést megtanítsunk, akár klikkert használunk és jutalmat, akár csak jutalmat. Úgy tűnt ugyanakkor, hogy a klikker növeli az ellenállást a viselkedés kioltódásával szemben (Smith & Davis, 2008). A kutyának egyszerűen szüksége van egy bizonyos számú ismétlésre, nem számít a módszer. Ebben a kísérletben ugyanakkor, az alapképzés alatt a kutyák sokkal gyorsabban tanultak étellel, mint simogatással vagy dicsérettel.  Tehát a tanulás korai szakaszában nagy különbséget jelentett ételt használni. Amikor a jutalom értéke magasabb, az állat gyorsabban tanul, és a viselkedéshez pozitív érzelmek kapcsolódnak, a megelégedettség növeli a motivációt a viselkedés ismétlésére,  ezen kívül gyorsabban reagálnak, ami azt jelenti, hogy a parancs meghallása után gyorsabban kerülnek a megfelelő pozícióba, ha étel is be van vonva.

A második kutatás további hatásokat tárt fel a szóbeli dicséret és a simogatás között, menhelyes és gazdánál levő kutyákkal tesztelve. A kutyák aszerint lettek értékelve, hogyan befolyásolja a kapcsolatteremtési vágyukat az, ha egy személy beszél hozzájuk, vagy megérinti őket. Utóbbi esetben a személy egy kézzel megsimogatta a kutya hozzá legközelebb eső oldalát, így a kutya sosem érezhette magát csapdában. A személy azt a testrészt simogatta vagy vakargatta meg, amelyik a legközelebb volt hozzá. Amikor szóbeli dicséretet alkalmazott, a személy boldog és magas hangon beszélt a kutyához és olyan szavakat mondott, mint: „Te annyira jó kutyus vagy!  Micsoda édes kutya vagy te!” A kísérletvezetők azt figyelték, hogy a kutyák különböző körülmények között az egyik vagy a másik személyt választják a kapcsolatteremtés típusától függően (Feuerbacher & Wynne, 2014).

A kutyák minden szinten sokkal több időt töltöttek a személlyel, ha simogatás is bekerült a képbe a dicséret mellett. Még ha egy idegen simogatta is meg a kutyát, amikor a gazda a szobában volt szóbeli dicséretet nyújtva, a kutya elsétált a tulajdonostól, hogy élvezze a fizikai kontaktust. Még inkább meglepő volt a tény, hogy a kutyák nem töltöttek semmivel több időt azzal a személlyel, aki beszélt hozzájuk, mint azzal, aki egyszerűen ignorálta őket.

Vokális faj vagyunk, szóval teljesen természetes, hogy ezen a módon teremtünk kapcsolatot a kutyánkkal. Úgy tűnik, ugyanúgy beszélünk velük, ahogy a csecsemőkkel szoktunk. De hogy vajon ennek a fajta interakciónak akkora értéke van-e a kutyafélék számára, határozottan kérdéses. A legjobb módja, hogy biztosak legyünk benne, a dicséret kifejti hatását az operáns kondicionálás alatt, ha valamiféle elsődleges megerősítővel társítjuk, mint az étel vagy akár a simogatás. A szándékos kondicionáláson keresztül a dicséret hozzáadódhat azoknak a jutalmazásoknak a tárházához, amivel rendelkezünk, és hatékonyan hozzájárulhat a képzéshez,  de csak mint bármilyen másfajta jutalom, minden a kutya pillanatnyi belső állapotától és motivációjától függ, nem igaz?

Jennifer Cattet Ph.D.,
Smart Animal Training Sytems

Az eredeti tartalom itt érhető el:  http://blog.smartanimaltraining.com/2015/01/27/dog-training-praise-or-treats/. A fordítás a Smart Animal Training Systems írásbeli engedélyével jelent meg. További információért látogasson el a www.smartanimaltraining.com oldalra.

A cikket írta és szerkesztette: unDOGmatik.blog.hu

Források:

Feuerbacher EN1, Wynne CD. (2014) Most domestic dogs (Canis lupus familiaris) prefer food to petting: population, context, and schedule effects in concurrent choice. J Exp Anal Behav. 101(3):385-405
Fukuzawa, M., Hayashi, N. (2013) Comparison of 3 different reinforcements of learning in dogs (canis familiaris). Journal of Vet. Behav. 8, 221-224.
Odendaal, J.S.J., Meintjes, R.A., (2003) Neurophysiological correlates of affiliative behavior between humans and dogs. Vet. J. 165, 295-301
Smith, S.M., Davis, E.S., (2008). Clicker increases resistance to extinction but does not decrease training time of a simple operant task in domestic dogs (canis familiaris). Appl. Anim. Behav. Sci. 110, 318-329.
Thorndike, I.L. (1927). A fundamental theorem in modifiability. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 13, 15-18.

 

 

 

 

(kutyabarát.hu)