Mit érez a kutyád? – Az emberi és a kutya-érzelmek hasonlósága
Valószínűleg minden gazdának vannak elképzelései arról, hogy a kutyája érez-e pl. bűntudatot, szomorúságot, képes-e empátiára, vagy, hogy ezeket az érzelmeket hogyan, milyen testi jelzésekkel fejezi ki. Az állati érzelmek kutatása még gyerekcipőben jár, hiszen nagyon nehéz kísérletesen, objektív mérőeszközök segítségével vizsgálni az érzelmeket. Konok Veronika írása az ELTE-MTA Családi Kutya Program 2014. decemberi hírlevelében jelent meg.
Míg az emberi érzelmek kutatásánál rendelkezésre állnak az alanyok szóbeli beszámolói (vagyis az emberek el tudják mondani, hogy éppen mit éreznek), addig az állatok esetében ez az információforrás nem áll rendelkezésünkre. A gazdák beszámolója kedvenceik érzelmeiről ezért fontos információforrást jelenthet az állati érzelmek kutatása számára.
A különböző érzelmek egyes kutatók szerint minőségileg különböző, elkülönült kategóriákat alkotnak, mások szerint az érzelmek között csak mennyiségi különbségek vannak, ezért az érzelmek leírhatók 2-3 dimenzión felvett értékük alapján. James A. Russel elképzelése szerint például az érzelmek leírhatók és elhelyezhetők egy absztrakt térben (ez az ún. affektív vagy érzelmi tér) az aktivitás (vagy izgalmi szint) és a kellemes/kellemetlen dimenzió mentén: az öröm például a kellemességben különbözik a félelemtől, de mindkettő hasonló mértékű aktivitással jár, míg az öröm és az elégedettség megegyezik kellemesség szempontjából, de az öröm nagyobb aktivitással jár, mint az elégedettség (lásd 1. ábra).
Kutatásunkban először arra kerestük a választ, hogy vajon az emberek ugyanazokat az érzelmeket (mint pl. öröm, szomorúság, harag, bűntudat, büszkeség, stb.) tulajdonítják-e a kutyáknak, mint embertársaiknak (vagy önmaguknak), illetve mit gondolnak arról, hogy a kutyák milyen emberi érzelmeket képesek felismerni. Másodszor, arra voltunk kíváncsiak, hogy a kutyák „érzelmi tere” hasonlít-e ahhoz, amit a pszichológiai kutatások során az emberek érzelmeivel kapcsolatban találtak: pl. hasonló dimenziók mentén írhatók-e le a kutyák érzelmei.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához két kérdőívet töltettünk ki kutya-gazdákkal. Az Érzelem-beszámoló Kérdőívben 17 érzelmet soroltunk fel, és a gazdáknak meg kellett jelölniük, hogy mely érzelmekről gondolják úgy, hogy 1.) az emberek felismerik a kutyákon, 2.) a kutyák felismerik az embereken. Az Érzelmi Viselkedés Kérdőívben 8 érzelmet kellett előre megadott viselkedéselemek alapján jellemezni a gazdáknak, mégpedig úgy, hogy azokat a viselkedéselemeket (pl. felálló vagy lelapuló fülek, farokcsóválás, összehúzott vagy kiegyenesedett testtartás, ugatás, nyüszítés, stb.) kellett megjelölniük, amelyek véleményük szerint a saját kutyájukat jellemzik az adott érzelmi állapot (pl. öröm, szomorúság, félelem, stb.) átélése közben. Egy statisztikai eljárás segítségével, az érzelmeket jellemző viselkedés-mintázatok összehasonlításával megállapítottuk a különböző kutya-érzelmek elhelyezkedését az absztrakt „affektív térben”, és értelmeztük az így kapott dimenziókat, melyek mentén a kutya-érzelmek leírhatók.
Az Érzelem-beszámoló Kérdőív eredményei azt mutatják, hogy az emberek többsége az érzelmek széles skálájáról úgy gondolja, hogy azokat a kutyák is átélik (vagyis szerintük az emberek felismerik a kutyákon ezeket az érzelmeket). Továbbá, úgy gondolják, hogy a kutyák is képesek számos emberi érzelmet felismerni, bár kevesebbet, mint amennyit az emberek ismernek fel a kutyákon.
Az Érzelmi Viselkedés Kérdőíven lefuttatott statisztikai eljárás egy két-dimenziós affektív teret eredményezett, a két dimenziót (az érzelmek és viselkedéselemek elhelyezkedése alapján) aktivitásként és magabiztosságként („assertiveness”) értelmeztük (lásd 2. ábra). Az aktivitás az egyik leggyakrabban talált dimenzió az emberi érzelemkutatásokban is, de a magabiztosságnak megfeleltethető dimenziókkal (mint „kontroll” vagy „dominancia”) is találkozunk a humán szakirodalomban. (Az „öröm” elhelyezkedése a magabiztosság dimenzió alacsony végén talán meglepő lehet, de mivel a kutyák öröme leggyakrabban valószínűleg a gazda felé nyilvánul meg, és ez mindig tartalmaz valamennyi önalávetést, így érthetővé válik az érzelem elhelyezkedése a térben.
Kutatásunk egy előzetes, felderítő jellegű vizsgálat, hiszen a kutyák érzelmeit nem közvetlenül, hanem a gazdák beszámolói által vizsgáltuk. Úgy gondoljuk, hogy az állati érzelmek kísérletes vizsgálatának irányába fontos lépés, hogy megértsük, az emberek hogyan látják az állatok érzelmeit. Ezt követően érdemes lenne kísérletesen is megvizsgálni, hogy a kutyák különböző érzelemkifejezései valóban hasonló érzelmi teret foglalnak-e el, mint az emberek érzelmei.
Konok Veronika
