Ismerd meg a Fajtamentőket! Összefogás a Szánhúzókért Alapítvány

Fajtamentőket bemutató sorozatunk következő részében a szánhúzó kutyák fajtáinak mentésével foglalkozó alapítványt mutatjuk be. Danai Valériával beszélgettünk.

Kutyabarát.hu: Az Összefogás a Szánhúzókért Alapítvány az elhagyott, gazdátlan szánhúzó fajták érdekében tevékenykedik.  Mikor alakult az Alapítvány? Milyen eszközökkel, és milyen háttérrel tudta megkezdeni tevékenységét a csoport?

Danai Valéria: Alapítványunk hivatalosan 2008-ban alakult néhány elhivatott tenyésztő, gazdi, állatvédő kezdeményezésére, akik korábban önerőből már sokszor próbáltak segíteni a rászoruló szánhúzókon.  Akkor még a mostaninál is szerényebbek voltak a lehetőségek a szervezettség hiánya miatt, logikusnak tűnt egyetlen szervezetben koncentrálni a mentést és a gazdakeresés koordinálását.

A „klasszikus” szánhúzó fajtákra specializálódtunk, mint a Malamut, Husky és a Samoyed. Az azóta eltelt időben sokat formálódott az alapítvány, mára azt tudjuk mondani, hogy egy stabil, tettrekész, tapasztalt – és egyre tapasztaltabb – csapat dolgozik a hozzánk kerülő kutyák rehabilitálásán és családhoz juttatásán. Mindannyian szabadidőnkben foglalkozunk a mentéssel, amelybe beletartozik a kutyákkal való tényleges munka, a cikkek írása, rendezvények szervezése és lebonyolítása, az anyagi háttér előteremtése és a temérdek adminsztratív feladat is. Ez sokszor kemény áldozatokat is igényel a munkahelyen vagy éppen a családban.

Mivel kis szervezet vagyunk kevés támogatóval és igen korlátozott anyagi lehetőségekkel, nem tudunk önerőből létrehozni és fenntartani saját menhelyet – erre sajnos sem személyes, sem anyagi kapacitásunk nincs, így a kutyáink többsége panzióban kerül elhelyezésre.

A kutyák szocializálását, alapvető nevelését önkénteseink végzik, az arra szoruló kutyák esetében szakember segítségével. Bár több védencünk is volt már, aki kora, külleme, egészsége  vagy éppen viselkedése miatt, vagy éppen azért, mert nem volt fajtatiszta,  az esélytelen kutyák táborát tűnt erősíteni,  időről-időre bebizonyosodik, hogy nincs lehetetlen, minden kutyáért eljöhet előbb-utóbb az igazi. Remek példa erre Bell, aki több, mint két évig volt védencünk, ám 13 éves korában eljött érte az álomcsalád, vagy éppen Hamvaska, aki keverék mivolta miatt nem kellett senkinek, mégis meghódította a nagy Ő szívét. Említhetnénk még Kószát, a nagyon beteg öregurat, akit fiatal lány gazdája gondozott megható odaadással élete utolsó éveiben. Az övékéhez hasonló történetek miatt csináljuk. Hiszünk abban, hogy mindenkiért eljönnek – másképpen nem lehet bírni sem fizikailag, sem lelkileg.

Folyamatosan keressük azokat az elszánt önkénteseket, akik elhivatottságukkal, munkájukkal segíteni szeretnének a bajba jutott kutyáinkon.

Kutyabarát.hu: A szánhúzó fajták mindenképp speciális ismeretet, bánásmódot igényelnek. Kiknek lehet ajánlani a szánhúzókat? Milyen tulajdonságokat lehet kiemelni a fajtáknál?

Danai Valéria: Valószínűleg minden szervezet azzal kezdené az általa mentett fajta jellemzését, hogy más, mint a többi. A szánhúzókkal azonban tényleg ez a helyzet. Nevelésük, tartásuk sok esetben kicsit más szemléletet igényel, mint a többi fajtánál.

A köztudatban az él, hogy egyedül egyre jók ezek a kutyák: húzni. Ez koránt sincs így. Az Agility edzéseken például egyáltalán nem ritka résztvevők a Husky-k, a Samoyed-ek kimondottan eredményes terelőkutyák (sokan nem is tudják, hogy a fajtának ez az egyik fő funkciója)  és általánosságban kijelenthető, hogy mindent élveznek, amit a gazdival együtt lehet csinálni. A nehézséget nem ez jelenti velük kapcsolatban. Ha az ember le akar ültetni egy engedetlen, neveletlen kutyát, a kutya egyszerűen nem teszi meg. Ha az ember le akar ültetni egy Husky-t, az bizony szinte visszakérdez: Minek? Nagyon következetes és olykor szigorú nevelést igényelnek, ám ha az ember megfelelően odafigyel rájuk és kordában tartja őket, ideális családi kutyákká válnak- szeretik a gyerekeket, felnőtteket és dacára az előítéleteknek, más kutyákhoz hasonlóan sok munkával, de összeszoktathatóak egyéb háziállatokkal (nem egy exvédencünk él például macska, rágcsáló, díszmadár mellett, teljes békességben).

Mivel igen szabadszellemű kutyák, nem remekelnek „klasszikus” munkakutyaként-nem is erre lettek szelektálva. Aki egy minden helyzetben, kivétel nélkül engedelmes, pontos kutyát szeretne,  az bizony nem a szánhúzókban fogja megtalálni a számítását. Aki viszont aktív életet él, kirándul, fut, biciklizik és szívesebben választja a friss levegőt, vagy épp a labdázást, kutyás programokat a kanapé és a TV helyett, az valószínűleg a legjobbat akkor teszi magával, ha szánhúzót választ társául. Mi tagadás, nem árt egy jó adag humorérzék is, hiszen ezek a kutyák hajlamosak azt is bulinak, viccesnek gondolni, ami az embernek álmában sem jutna eszébe. Tény, hogy olykor fejjel lefelé nézik a világot, de éppen ettől olyan egyediek és szeretetreméltók. Nem nagyon lehet mellettük sem unatkozni, sem szomorkodni. Egy boldog szánhúzó nem csak kívül mosolyog mindig, de belül is.

Kutyabarát.hu: Hogyan néz ki az örökbefogadás menete? Milyen kritériumok alapján döntik el, hogy megfelelő az adott kutya számára a gazdi-jelölt?

Danai Valéria: Sokszor ér minket kritika azzal kapcsolatban, hogy túlságosan szigorú az örökbeadási procedúránk. Ez nem véletlenül alakult így, ez talán a fentebb vázoltak miatt már sejthető.

Több körben is ellenőrizzük a leendő gazdákat – elsőként egy egyszerű tesztet kell kitölteni, amelyben a jövőbeni tartási körülményekre, kutyás tapasztalatra, egyéb alapinformációkra kérdezünk rá. A válaszok alapján kapunk egy viszonylag jó képet arról, hogy a gazdi életvitele, körülményei megfelelőek-e a kiválasztott kutya számára. Ezután egy személyes interjúra kerül sor, ahol kutya és gazdijelöltje először találkozhatnak. Élőben minden egyszerűbb, világosabb – nem egyszer derült már ki, hogy bár a jelölt szinte tökéletes, az adott kutyával mégsem passzolnak egymáshoz és így tudtunk ajánlani egy olyan kutyát, akivel viszont abszolút egymásra tudtak hangolódni, vagy a gazdi éppen rájött, hogy ez mégsem az a világ, amire ő gondolt. Az utolsó lépés a környezettanulmány – egy afféle családlátogatás, ahol felmérjük, biztonságos-e a környezet a kutya számára. Ez elsősorban kertesházak esetében kritikus pont, hiszen a kerítés magassága, erőssége, mászhatósága, egyszóval szökésbiztossága elég pontosan előre tudja vetíteni, meddig marad a frissen beköltözött szánhúzó a portán…

Mindezekre azért van szükség, mert nem mindenhova, és nem mindenkinek való szánhúzókutya. A felelős mentéshez hozzátartozik, hogy csak ellenőrzött helyre kerülhet kutya.

Elkötelezetten harcolunk a felelőtlen szaporítás, a gyepmesteri telepeken zajló tömeges altatások és a hazai fajtaállomány hígulása ellen, így kutyát kizárólag ivartalanítva adunk örökbe (kölykök esetén pedig ivartalanítási kötelezettséggel, amelyet szigorúan ellenőrzünk is).

Kutyabarát.hu: A csoport tagjai önkéntesként végzik a tevékenységüket, és menhely sem áll rendelkezésükre. Hogyan oldható meg a kutyák tartása?

Danai Valéria: Az általunk gondozott kutyák nagy része Budapesten, a Strázsa Kutyaiskola és Panzióban lakik. A hazai viszonyok között szerencsésnek mondhatóak, hiszen a panzió vezetőjének és az önkénteseinknek hála minden nap kijutnak sétálni a Népligetbe, foglalkozunk velük, szocializáljuk őket, megpróbáljuk átsegíteni őket a nehezebb időszakokon. Emellett gondot fordítunk fizikai állapotuk feljavítására is, hiszen sokuk borzalmas körülmények közül érkezik. Ennek megfelelően egészségük sem tökéletes, soványak, betegesek, és ezen sajnos nem segít az sem, hogy hiába tesznek meg értük mindent a gondozók és az önkéntesek, a nap nagy részét kennelben kell töltsék, magányosan.

Egy kutya bekerülésekor az első dolgunk a mentális és fizikai állapotuk felmérése – túl az oltásokon és a transzponderes (mikrochip) jelölésen.  Fizikális vizsgálatukkor legtöbbször fény derül arra, ha  egészségügyi problémájuk van, leggyakrabban az alultápláltság, az általános gyengeség fordul elő természetesen, de fény derül olykor daganatokra, egyéb elváltozásokra (olyan kutyáknál is sajnos, akik közvetlenül gazdájuktól érkeznek hozzánk). Ezeket a megfelelő gyógyszerekkel, táplálékkiegészítőkkel kezeljük, amiket szinte mindig saját zsebből kénytelenek állni a tagok, hiszen a sovány anyagi tartalékokból erre nem marad pénz. Van, aki patikába, van, aki állatgyógyszertárba, más húsz kilós tápokkal szaladgál munkaidő után, vagy közben is akár.

A mentális sérülések feltérképezése ennél is nehezebb ügy. A „tesztidőszak” egy-egy kutya esetén néhány naptól két-három hétig is terjedhet, ez idő alatt megpróbáljuk őket türelmesen, de a lehető legtöbb szituációban megismerni – elsősorban az emberrel, idegenekkel, más kutyákkal való viszonyukra vagyunk kíváncsiak és arra, milyen helyzetekben kerülhet velük konfliktusba az ember (nagy hangsúlyt fektetünk például az etetési ceremóniákra), ha egyáltalán.

Mindez persze rengeteg áldozatot követel. Mindannyian munka, család, saját kutyák mellett tesszük mindezt, a hazai állatvédelemben sajnos nem egyedülálló módon. Nem csak a tagok elhivatottságára van szükség ahhoz, hogy eredményesen tudjunk működni, de toleráns  társakra, családtagokra és bizony főnökökre vagy éppen beosztottakra is. Van köztünk főállású, négy gyermekes anyuka, ügyvéd, orvos, pénzügyes, diák, de még hangtechnikus is, a tizenévestől az érettebb korosztályig.

Kutyabarát.hu: Ideiglenes befogadók is segítik a munkát?  Támogatást honnan kaphatnak, illetve honnan remélhetnek?

Danai Valéria: Mint arról már volt szó, mint a legtöbb, nem országos szervezet vagy nagyobb menhely égisze alatt működő fajtamentés, mi is picik vagyunk. Az adó 1%-ból befolyó összeg sajnos igen csekély számú kutya felelős mentéséhez nyújt fedezetet, viszont a mentendő kutyák száma ettől nem lett kevesebb, sőt, évről-évre több dolgunk akad, ahogyan egyre nő a szaporítók és sajnos a felelőtlen gazdák száma is. Elsősorban magánszemélyek, olykor cégek tárgyi és anyagi támogatására kell magunkat utalnunk, ám emellett sem tudjuk természetesen megkerülni, hogy a családi kassza terhére mentsünk meg, vagy éppen kezeljünk egy-egy kutyát.

Az állandó anyagi problémákon kívül az ideiglenes befogadók hiánya az egyik legnagyobb gondunk.

Általánosságban elmondható, hogy nagy testű kutyákat nehezebb ideiglenes gazdához juttatni, hiszen az emberek tartanak attól, hogy lever, tönkretesz dolgokat,  felássa a kertet, vagy éppen attól, hogy nem fognak bírni vele a mozgásigénye miatt. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy figyelem- és türelemigényes kutyákról van szó, akik ráadásul előszeretettel mennek el csavarogni is, nem indulunk túl jó esélyekkel. Pedig a helyzet egyrészt nem ennyire fekete-fehér, másrészt nem csak anyagi megfontolásból- hiszen a panziós számla sokszor az égig ér-, hanem a kutyák rehabilitációja szempontjából is nagyon nagy hátrányt jelent, hogy nem tudnak családi, nyugodt környezetben felépülni akár testi, akár lelki traumáikból. Több kutyánk is van, akinek hatalmas szüksége lenne ideiglenes befogadóra. Ott van például a mi Henry-nk, aki több, mint egy éve várja, hogy valaki beleszeressen, és számunkra érthetetlen okból eddig nem akadt rá egyetlen komoly jelentkező sem. Annak idején az Illatos úti telepről került be, ami után hamar kiderült, hogy igazi problémagombóc. Hála a szocializációs foglalkozásoknak és terápiának, amit önkénteseink végigcsináltak vele, mára egy életvidám energiabombává vált, akit egy következetes, felkészült gazdi, vagy befogadó könnyedén elkormányozna- ha lenne ilyen. Ahhoz hogy, Henry mentális egészsége rendbe jöjjön, nagyon hiányzik az a kicsi plusz, amit egy ideiglenes befogadó, egy nyugodt környezet biztosítani tudna. A kennelfogság, az állandó kutyaugatás, a stressz miatt sajnos olyan ez kicsit, mint Déva vára- amit egyik nap felépítünk vele, az majdhogynem összeomlik másnapra.     

A másik remek példa Yeti, aki csak nemrég került hozzánk. Saját gazdája adta gyepmesteri telepre, mondván „nem bír vele”- mivel szinte retteg a póráztól és a nyakörvtől, valószínűleg soha nem foglalkoztak vele, így rengeteg dolog, ami a mindennapi élethez hozzátartozik, számára teljesen ismeretlen és rémisztő- az ő lelkének sem tesz jót a bezártság és a magányos esték.

Ott van a legutóbbi nagyobb mentésünk, a „Ladányi 11”- őket szaporítójuk adta le a püspökladányi menhelyre, onnan vettük át őket. Mind kedves, jóindulatú kutya, csak éppen laikus számára is jól észrevehető, hogy nem hogy foglalkozva nem volt velük soha, de meg kell ismertetni velük, mi az ember, mit akar tőlük, és hogyan kell vele kontaktusba lépni. Az első nap, mikor megérkeztek, úgy néztek ránk, mint az UFO-ra. Döbbenetes volt ezt megtapasztalni, hiába láttunk már sok mindent az évek alatt.

A felsorolt kutyák persze csak kivételek- minden hozzánk kerülő kutya egyformán megérdemelné, hogy szerető, gondoskodó családban élhessen, akár végleg, akár a tökéletes gazdi eljöveteléig.

Kutyabarát.hu: Milyen rövid – illetve hosszútávú tervei vannak az alapítványnak?

Danai Valéria: Mivel a fennmaradásunk kulcsa, hogy minél szélesebb körben megismerjenek minket az érdeklődők, állatbarátok, rendszeresen települünk ki különféle megmozdulásokkor, emellett vannak saját szervezésű rendezvényeink is. Mivel jön a jó idő és ezzel kezdetét veszi a rendezvényszezon, a következő hónapokban számos helyre szeretnénk eljutni (részt veszünk többek között az Utazás Kiállításon, a Medve Kupán, illetve lassan esedékessé válik tavaszi örökbefogadó napunk is), ahol ügyességi versenyekkel, tanácsadással, kutyás kvízzel, jótékonysági vásárral és kutyasimogatóval várjuk a szimpatizánsainkat.

Szintén most tavasszal szeretnénk elindítani pedagógiai programunkat is, iskolalátogatásokkal,  gyermekeknek szóló előadásokkal és természetesen kutyás bemutatókkal.

A hosszú távú terveink elsősorban a fennmaradásért folytatott harc köré épülnek. Törékeny egyensúlyt kell fenntartsunk a rendelkezésre álló szerény anyagiak és az átvett kutyák száma között, ami sajnos sokszor nem könnyű. Igyekszünk minél több támogatót, önkéntest toborozni és megtartani, hiszen sokban rajtuk múlik, működhetünk-e a jövőben.

A nagyon távoli jövőben természetesen mi is szeretnénk megfelelő színvonalú, jól felszerelt és megközelíthető mentőállomást létrehozni a kutyáink részére, ám ehhez sokat kell még nőnünk.

 

Az Összefogás a Szánhúzókért Alapítvány oldala.

 

(kutyabarát.hu)