Patellaficam – röviden
Nagytestű kutyások, figyelem! A patellaficam „végre” egy olyan mozgásszerveket érintő betegség, amely nem a nagytestű, gyorsan növő fajtákat érinti elsősorban. Ráadásul, nem is az idősebb korosztályt fenyegeti.
A patellaficam jellemzően (bár nem kizárólag) a kistestű kutyák betegsége. Az okok között többnyire öröklődő, genetikai elváltozásokat találunk. Előfordulhat, hogy a térdkalácsot tartó árok nem elég mély, de a szalagok megnyúlása is okozhatja a problémát. Ebből következik, hogy általában viszonylag fiatal korban jelentkezik. Bár a porckopás hatására súlyosbodó térdkalács ficam is előfordul, ez esetben is általában a fennálló állapot látható romlásáról van szó, tehát az addig tünetmentes kutyánál tünetek alakulnak ki. Előfordul traumás ficam is, ilyen esetben a térdkalács külső behatás okán kifordul az árkából, és nem tér vissza oda.
Hogyan vehető észre a patellaficam?
Kezdeti stádiumban, a legenyhébb változatban a patellaficam lehet tünetmentes, esetenként a kutya emeli valamelyik hátsó lábát. Különösen lépcsőzés, emelkedők, futás, nagyobb megterhelés során vehetjük észre a jellegzetes mozgást, illetve, hogy a kutyánk valamelyik hátsó lábát emeli, nem egyenletesen terhel a két hátsó lábára, esetleg a két hátsó láb „együtt mozog”.
Mit tehetünk, ha ezt tapasztaljuk?
Ha ilyet észlelünk, készítsünk videót a mozgásról, és keressük fel az állatorvost. A kezdődő/enyhe mozgásszervi panaszok diagnózisában sokat segíthet az orvosnak, ha látja, mi a probléma. Az ő szakértő tekintetének többet mond egy videó, mintha mi, gazdiként próbálnánk leírni, pontosan hogyan emelte kedvencünk a lábát. Azt meg biztosra vehetjük, hogy akármit is csinálunk, a rendelőben biztosan nem fogja produkálni az aggasztó mozgást.
A patellaficam tipikus tünete tehát valamelyik hátsó láb emelése. Minél súlyosabb a probléma, annál többet van a láb a levegőben, ami egyenetlen terheléshez, porckopáshoz és izomsorvadáshoz is vezethet. Emellett, feltételezhetően, kellemetlen érzés kedvencünknek. A patellaficam nem lesz jobb magától, ezért mielőbb forduljunk állatorvoshoz, ha a jellemző háromlábazást tapasztaljuk.
Minél előbb ekrül sor a kezelésre, az ízület rögzítsére, annál hamarabb és teljesebben gyógyulhat meg kedvencünk. A sokáig fennálló féloldalas terhelés hosszútávú károsodást okozhat, ezért érdemes mielőbb a kezelés mellett dönteni.
