Kutyásnak lenni – nyitottság vagy magány?
Kutyáink által nyitottabban vagyunk fajtársaink iránt? Szociálisan érzékenyebbek vagyunk-e, vagy inkább fordulunk „minél jobban szeretem a kutyámat, annál kevésbé az embereket” alapon a hűséges négylábú társ felé? A mai világban végbemenő elidegenedés folyamata sok kérdést felvet: kutyás szemszögből elsősorban azt, hogy kutyáink oldják-e vagy építik a gátakat ember és ember között.
Tanulmányok kimutatták, hogy a kutyával rendelkező emberek könnyebben tudnak kapcsolatot felvenni és kommunikálni egymással, a szokásos társadalmi korlátokat leomlását sokban elősegítheti egy csóváló négylábú. Kimutatták azt is, hogy az ebek segítik csökkenteni gazdájuk vérnyomását, a szorongást és a depressziót, valamint növelni annak ellenálló képességét. Ösztönzik őt a rendszeres testmozgásra, céltudatosságát erősítve segítik az emberek egymás közötti kapcsolatteremtését.
„A kutyák a társadalmi korlátok jégtörői, segítenek az emberbaráti beszélgetések létrejöttében” – mondja Dr. June McNicholas, a Warwick Egyetem Pszichológiai Tanszékének tudományos főmunkatársa. – „Mi, emberek, valószínűleg sokkal barátságosabbak vagyunk, mint azt a társadalom lehetővé teszi számunkra. Nehezen állunk szóba idegennel, hátsó szándékot gyanítva. De egy állat (vagy más kedvenc) jelenléte biztonságot nyújt számunkra, nem érezzük fenyegetve magunkat, és segít beszélgetést kezdeményezni egy semleges témáról. ”
Két vizsgálat- azonos eredmény
Tanulmányok születtek azzal kapcsolatban, hogy bizonyítsák a kutyák társadalomkatalizátor hatását. Vakvezető kutyákkal végezték a kísérleteket, jóllehet a kutyákon nem volt terápiás jelzés, de a képzettségük miatt nem keltették fel a járókelők figyelmét.
Az első vizsgálatnál 10 napon keresztül (5 napig kutyával, és 5 napig nélküle), a napi rutin szerint közlekedett az alany – elvitte a gyerekeket az iskolába, elment órát tartani az egyetemre, stb. Feljegyezték, hányszor állították meg őt a járókelők- barátok, ismerősök és idegenek. A vizsgálat szerint a kutyás napokon megháromszorozódott az őt leszólító ismerősök száma, és 3-ról 65-re emelkedett a beszélgetni vágyó idegenek száma.
A második vizsgálatnál azt igyekeztek megfigyelni, lehet-e csökkenteni a közeledést akkor, ha a felvezető és/vagy a kutya félelmetes. Férfi felvezetőt és egy nagytestű, fekete kutyát használtak: néha a férfi volt félelmetesen öltözve, és az eb viselt színes, vidám nyakörvet, más alkalommal a sétáltató öltözete volt szimpátiát keltő, míg az eb nyakában szegecses nyakörv és kopott kötél volt. A vizsgálat eredménye szerint, ha a kutyával sétált a férfi, a társadalmi hatás sokkal erősebb volt (közeledtek az emberek), a felvezető és a kutya megjelenésétől függetlenül.
Dr. Kósa Éva (egyetemi tanár – PPKE Pszichológiai Intézet) véleménye szerint a szakirodalom a kutyatartás funkciója alapján eltérő kimutatással rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a kutyát tartó emberek nyitottabbak, szociálisan érzékenyebbek-e embertársaik felé, avagy sem.
Nyitottabbak lehetünk sok esetben, kiemelve pl. az életkort (kamaszkor), a pszichés eseteket, akár az olyan blokkolt magatartásformákat, ahol az eb segíti a kapcsolatfelvételt. A kutya kikerüli a konvencionális kapcsolatba kerülési utat, így általa könnyebb kapcsolatot felvenni, kommunikálni.
A terápiás utat figyelembe véve jól jellemzi a kérdéskört Dr. Levinson iskolapéldája, aki egy véletlennek köszönhetően, – mikor egy viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút kezelt, akit hónapokig nem tudott szóra bírni – egyszer a rendelésre kénytelen volt bevinni kutyáját, akinek hatására a gyermek feloldódott, beszélni kezdett a kutyához és azon keresztül gazdájához is. Dr. Levinson a következő vizsgálatra szándékosan vitte el kutyáját, és a kisfiú állapota rohamosan javulni kezdett.
Az ún. barrier (gátépítő) szerep az emberi kapcsolatokban való kiábrándulások miatt okozhatja a kutya felé való fordulást, mint csalódásmentes kapcsolatot. Idősebb embereknél az elmagányosodás riadalma is vezethet a társállat választáshoz, és ez valóban sokszor gyógyír a magány ellen. De a sok -pl. akár 20 macskát vagy kutyát tartók esetében valószínűleg már nem számolhatunk a külvilág felé való nyitottsággal. A kérdés tekintetében nincs sztereotip válasz, sokkal árnyaltabb annál, mintsem egyértelműsíthető lenne a társállattartó emberek nyitottsága más embertársaik felé.
Ezek is érdekesek lehetnek:
Kutyázni baba mellett?
Veszélyes kutya vagy felelőtlen szülő?
Megérzik a kutyák, ha hazudunk nekik
(kutyabarát.hu)
