Saját KB bal
Saját KB jobb

Érzelmi ragadósság kutya és gazda között

A kutyákról közismert, hogy érzékenyek az ember érzelemkifejezéseire. Különbséget tesznek bizonyos emberi arckifejezések között, például intenzívebben reagálnak a boldog vagy mérges arckifejezésre, mint a semlegesre. Érzelmeket nemcsak mimikával, hanem nyelvi és nem nyelvi eszközökkel, például hanglejtéssel is kifejezhetünk – írja Sümegi Zsófia az ELTE Etológia tanszékének EBológia -kutyakutatás.blogspot.hu- oldalán.

Attól függően, hogy a gazda által adott vezényszó milyen értelmi töltetű, a kutyák eltérő hajlandóságot mutathatnak a parancs teljesítésére. Több korábbi tanulmány is bizonyítja, hogy a gazda érzelemkifejezése befolyásolja a kutyák viselkedését, például bátrabban mennek oda egy ijesztő ismeretlen tárgyhoz, ha a gazda pozitív érzelmeket mutat. A gazda érzelmei tehát hatással vannak a kutyára, sőt úgy tűnik, bizonyos mértékű empátiát is érezhetnek a kutyák. Az is bebizonyosodott már, hogy a gazdák és kedvenceik között élettani és hormonális szinkronizáció léphet fel. A pozitív interakcióknak stresszcsökkentő hatása van mindkét fél számára, ami hasonló hormonális változásokat eredményez. Hasonló hatás mutatható ki stresszhelyzetben is. Egy agilityverseny során végzett vizsgálat összefüggést talált a kutyák stresszhormon szintjének változása és gazdáik hormonszintje között. Mindezek alapján feltételeztük, amit már bizonyára sok kutyatartó tapasztalt, de tudományos szempontból még senki sem bizonyított, hogy gazda hangulata átragadhat a kutyára.

Az ELTE Etológia Tanszékén egy olyan vizsgálatot végeztünk, mely során befolyásoltuk a gazdák hangulatát. A résztvevők azt hitték, hogy egy memóriatesztben vesznek részt, ahol egy kutyás cikk elolvasását követően különböző nehézségű kérdésekre kellett válaszolniuk. A ’stresszelt gazda’ csoportba sorolt résztvevők egy nehezen értelmezhető szöveget kaptak, és olyan kérdéseket, amire szinte lehetetlen volt válaszolni. Mindemellett a kísérlet vezetőjétől is többségében negatív visszajelzést kaptak a feladat során. A ’nem stresszelt gazda’ csoport ezzel ellentétben egy könnyű szöveget olvasott, a kísérlet vezetője pedig könnyű kérdéseket tett fel és kizárólag pozitív visszajelzést adott, még akkor is, amikor rosszul válaszoltak a kérdésre. A memóriatesztnek beállított stressz-szint manipulációt egy interaktív részt követte, amikor közös játékos feladatokat kellett megoldani a kutyával. Ez lehetőséget adott arra, hogy a kutya érzékelje, és esetleg átvegye a gazda pozitív vagy negatív hangulatát.

Hogy megtudjuk, vajon a gazdák hangulatát sikerült-e befolyásolni, a manipuláció előtt és után is fel kellett mérni stressz-szintjüket. Ehhez nemcsak kérdőívet használtunk, hanem a résztvevőkkel ’igazi memóriatesztet’ is végeztünk. Embereken és állatokon végzett tanulmányok szerint ugyanis a stressz jelentős hatással van a mentális teljesítményre. Az enyhe stressz pozitívan hat a memóriára, míg a túl erős stressz rontja a teljesítményt.

A tanszékre érkezéskor a gazdák először kitöltötték az ún. állapotszorongás kérdőívet, mellyel felmértük, hogy a kísérlet előtt mennyire voltak stresszesek. Ezután vizsgálatuk memóriateljesítményüket, amihez egy 24 szóból álló listát kellett memorizálniuk 5 perig. Ezután a kísérletvezető elvette a listát és egy kutyás cikket adott a résztvevőknek, amit 5 percig olvashattak (erre a szövegre vonatkoztak később a könnyű illetve nehéz kérdések). Ez a memóriateszt szempontjából csupán egy figyelemelterelő résznek számított, az 5 perc elteltével kellett a gazdáknak felidézni a listán szereplő szavakat. A kutyák memóriateljesítményét egy labdakeresős feladattal vizsgálatuk. A kísérletvezető 7 egyforma műanyag virágcserepet helyezett a földre félkörben, a kutya és gazdája pedig néhány méterrel hátrébb ültek. A kísérletvezető a kutya számára jól látható módon az egyik cserépbe rejtett egy teniszlabdát, majd a kutya, a gazda és a kísérletvezető is elhagyták a helyiséget fél percre. A fél perc leteltével visszajöttek, a gazda leültette a kutyát a korábbi helyre a cserepektől egyforma távolságra, majd elengedte a kutyát, hogy megkereshesse a labdát. A labdát összesen ötször rejtettük el, a kutyák minden esetben addig kereshettek, amíg meg nem találták a labdát. A vizsgált változónk a hibás keresések száma volt, tehát az, hogy az 5 próba alatt a kutya hányszor nézett bele az üres cserépbe a labdát keresve.

A cikk teljes terjedelmében tovább olvasható az ELTE EBológia oldalán.
 

Sümegi Zsófia (ELTE Etológia Doktori Iskola) vendégposztja

 

 

 

(kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok