Úgy neveljük a kutyáinkat, ahogy minket is neveltek?
Köztudott, hogy a gyermeknevelés során gyakran visszaköszön az, ahogyan minket neveltek. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint azonban hajlamosak vagyunk a kutyáinkat is úgy nevelni, mint ahogyan minket neveltek gyerekkorunkban.
Az úgynevezett szülői nevelési stílusokat a XX. század eleje-közepén kezdték felismerni. A pszichológusok szerint az egyén személyiségfejlődése szempontjából meghatározó, hogy milyen nevelésben részesült gyermekkorában. Ezt a nevelési stílust pedig a legtöbben akarva-akaratlanul saját gyermekeik esetében is alkalmazzák. Természetesen, az, hogy valakit hogyan neveltek, nem teljes mértékben határozza meg azt, hogy ő milyen nevelési döntéseket hoz majd. Ebben tudatos ráhatása is van a szülőknek (és a gazdiknak). Attól, hogy valakit „poroszos” stílusban neveltek, nem kötelező ezt továbbvinni. Inkább arról van szó, hogy ha nem különösebben gondoljuk át a dolgot, akkor hajlamosak vagyunk a szüleink eszközeit bevetni. De semmi sincs kőbe vésve!
Ugyanakkor, nem árt, ha tisztában vagyunk a nevelési stílusokkal. Ez egyrészt önismereti szempontból sem utolsó, másrészt a kutyánkkal való tudatosabb kommunikációt is segíti.
A szülői viselkedés tekintetében két fő típus létezik: a megkövetelő és a megengedő. A megkövetelő vagy előíró szülők szabályokat állítanak fel, és elvárják, hogy a gyermek ezeket betartsa, míg a megengedő szülők nem korlátoznak. A másik dimenzió a gyermek érzelmeire, szükségletére való odafigyelés, válaszkészség. Itt igen vagy nem opció van, és így alakul ki a négy szülői nevelési stílus, melyek a tekintélyelvű, az iránymutató, a megengedő és az elhanyagoló.
Ha egy szülő megkövetelő, de nem figyel a gyermek érzelmeire, akkor tekintélyelvű szülőről beszélünk. Ez a klasszikus poroszos, rideg szülő, ahol a szabályoknak való engedelmesség a mérce. Az irányadó szülő is megfogalmaz szabályokat, de reagál a gyermek érzelmi szükségleteire. Odafigyel arra, hogy a gyermekkel pozitív kapcsolatot építsen ki. A megengedő szülő ezzel szemben nem szab határokat, engedékeny. Ezzel párhuzamosan figyel a gyermekére, próbál a társa lenni. Ez nem elmondható az elhanyagoló szülőkről, akik leginkább azt várják, hogy a gyerekek maguktól is felnőnek.
Így gondolkozva sok párhuzamot vehetünk észre a gazdik és a kutyanevelési stílusok között. Segíthet a tudatosabb nevelésben, az esetleges problémák kezelésében, ha átgondoljuk, a szüleink hogyan neveltek minket. Lehet, hogy egy „berögzült” minta okoz esetleg most konfliktust. Esetleg a szabályokhoz való hozzáállásunk az, amit érdemes lehet átgondolni.
Fontos megjegyezni, hogy minden nevelési stílusnak megvannak a jó és rossz oldalai, és ezek következményei. Kutyák esetében a szabályok megléte és következetes betartása kulcsfontosságú. Ugyanakkor a pozitív, bizalomra épülő kapcsolat örömtelibb, és hozzájárul a kutya mentális jóllétéhez.