Mönichkirchen

Mönichkirchen nem tartozik a hivalkodó síparadicsomok közé. Családi sípályái sokak első síélményeinek adtak otthont. A hétvégenként nyitva tartó pálya felvonókkal, szánkópályával, hüttékkel és szálláshelyekkel várja a vendégeit. A kevesebb, mint 600 lakosú városkában a johanniták hoztak létre ispotályt a zarándokok számára 1130-ban, és ekkor alapították a Szűz Mária Szent Neve plébániatemplomot. A ma látható épület a XV. században gótikus stílusban felújított eredeti templom, belső terei barokk stílusúak. Mönichkirchen a Monarchia kedvelt üdülőhelye volt, kellemes, hegyvidéki klímája miatt sokan látogattak ide. Történelme a II. Világháborúban érdekes fordulatot vett, amikor Hitler az itteni vasúti alagútból irányította a balkáni hadjáratot, majd a szovjet és brit megszállási zóna két részre szelte a települést.

Csodálatos túrák

Mönichkirchen télen és nyáron is remek túrákra ad lehetőséget, számos rövidebb séta vagy akár hosszabb túra érinti a várost, itt fut az Alpannonia útvonal és a Wiener Alpenbogen (WAB) is. A táj változatos, mozgalmas; a terep tartogat kihívásokat, de ha rendszeresen mozogtok együtt, akkor nem fog gondot okozni. Az útvonalak jól jelöltek, a tájékozódást felfestések és táblák is segítik.

Meseváros

Kirándulásunk kiindulópontja a Kirchenplatz (980 m tszf.), azaz a templom előtti tér, ahonnan először a sárga-kék jelzést kell követnünk, az egykori Heidstübel irányába. A település kacskaringós utcáin kaptatni olyan érzés, mintha egy letűnt korba csöppentünk volna vissza, a régi épületek a Grimm mesék rajzait idézték fel bennem, alig vártam, hogy Holle anyó megrázza a kendőjét! Pár perc múlva el is kezdett nagy pelyhekben, lassan hullani a hó. A házakat lassan magunk mögött hagyva a Sankt Peter-i elágazásnál tartsunk a Mönichkirchner Schwaig irányába, innentől utunk egy fenyvesekkel szegélyezett hegyi úton halad a csúcs felé. Időről időre a sárga információs táblákon ellenőrizhetitek, hogy haladtok, mivel nem csak az irányok, de a teljesítés becsült időtartama is ki van írva.

Az osztrák kutyabarátság

Ahogy közeledünk a Schwaighoz, balra elnézve már megpillanthatjuk a mellettünk húzódó sípályát és a felvonókat, majd feltűnnek a panziók és a hütték, amelyek eddigre már nagyon hívogattak minket. Be is ültünk egy forralt borra, és az ablakból csodáltuk a hóesést. Az osztrák kutyabarátságról csak annyit, hogy belünk együtt 5 kutya tartózkodott a hüttében, akik mind nyugodtan, pórázon pihentek. Még mielőtt mi megkaptuk volna az italainkat, a felszolgáló megkérdezte, hogy a két kutyánknak egy vagy két tálkában hozhatja a vizet?

Szívesen időztünk volna még, de el kellett indulnunk visszafelé, mivel a hegyekben egy pillanat alatt beesteledik, és még előttünk állt az út fele, bár igaz, hogy a rövidebb fele, hiszen innentől már csak lefelé kellett mennünk, ami lényegesen gyorsabb haladást tett lehetővé, mint a hegymenet. A felfelé útra érdemes körülbelül két és fél – három órát szánni, míg lefelé másfél-két óra alatt teljesíthető.

TIPPEK

Téli túrán, hidegben mindig legyen nálatok élelem (energiaszelet, szendvics, a kutyáknak snack-ek, főtt hús vagy más energiadús eleség), meleg tea és víz. Különösen akkor figyeljetek erre, ha kutyátok kölyök, idős, kistestű, gyér szőrzetű vagy vékony testalkatú. Öltöztessétek fel melegen, szükség esetén adjatok rá kutyacipőt, hogy így is védjétek a kihűléstől és a fagyott hó okozta talpsérülésektől. Ha nem használtok cipőt, kenjétek be a kutya talpát zsíros, hóban is használható mancsvédő krémmel.

Szöveg és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Térkép és templom kép: wikipedia; Készítette: Ueb-at – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=18482444