Az online szavazást 2010 óta szervezi és tartja meg az Ökotárs Alapítvány. A zsűri összesen 32 fát jelölt idén a mezőnybe. A fákra összesen 12606 szavazat érkezett.  Az idei nyertes fa 3887 szavazattal nyerte el az Év fája címet.

A tatai Angolkertben, a Cseke-tó partján található fa nemcsak kora miatt különleges. A szakemberek úgy vélik, hogy valószínűleg ültetése után megdőlt és a földfelszínnel párhuzamosan kezdett el növekedni. A tó partja ugyanis akkor még nem volt kikövezve a jelenleg ismert módon, a közvetlenül a partra ültetett platánsor több példánya is hasonló módon megdőlt. Azonban ilyen látványosan és meghökkentően egyik sem feküdt fel a partfalra. A törzséből pedig további támasztó gyökereket növesztett. A különleges fa mára pedig egy hidat képez a tó felszíne felett.

Díjak és további nyertesek

A tatai platán nemcsak az Év fája címmel büszkélkedhet, de egy különleges kezelést is kapott ajándékba. A nyertes fán kívül azonban a zsűri további fákat is díjazott és kiemelt a mezőnyből. Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa a Pest megyei Dánszentmikós határában található Micsky hársak egyike. Az Aggastyán  az OEE ajándékcsomagját kapta. A Hős fa címet 2022-ben a zsűri döntése alapján a Lengyeli-legelő fái kapták.

A legelő a Zala megyei Szentpéterúr és Pacsa települések határvidékén fekszik, a matuzsálemi vadkörte- és tölgyfák az itt található gémeskutakkal, forrással, pásztorszoborral együtt a hely jelképei. Az Ökotárs Alapítvány felhívta a figyelmet arra is, hogy ezt a csodás látványt már nem sokáig láthatjuk így.  A tervbe vett M76-os autóút nyomvonala ugyanis a tervek szerint a legelő közepén halad majd.

Az idei hazai verseny döntősei, helyezési sorrendben:

1. Platán „híd” a tatai Angolkertben a Cseke-tó felett-3887 szavazat
2. Gesztenyefa Angyalföldön -2964 szavazat
3. 250 éves fekete nyárfa -1963 szavazat
4. A Bakáts tér Hőse -852 szavazat
5. Nagy idők tanúja – Páfrányfenyő a keszthelyi kastély parkjában-737 szavazat
6. Kincses Makkfa-552 szavazat
7. Ősi gyógyító Hársfa az évszakok jegyében-487 szavazat
8. A Hétágfa Tanösvény galagonyafái Kistótfaluban-387 szavazat
9. Akiknek már nem lesz több tavaszuk: a Lengyeli-legelő Fái-307 szavazat
10. Perkátai Öreg Tölgy – az idős fák nagykövete-296 szavazat
11. Aggastyánok (Micsky hársak)-100 szavazat
12. A gyógyító fa Petus Márta-74 szavazat

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: evfaja.hu

Az Év Fája szavazást minden évben az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium hirdeti meg és bonyolítja le. Minden év végén a következő év fájára lehet szavazni, tehát a most megválasztott fa a 2020-as Év Fája lesz. A szavazás október végén kezdődött, november 22-ig tartott, az eredményhirdetés pedig eddig váratott magára.

Az Országos Erdészeti Egyesület közlése alapján a győztes fa a tatár juhar (Acer tataricum) lett 2131 szavazattal.

A tatár juhar a honfoglaló magyarok útvonalán elterjedt, általuk is ismert fafaj. Az alföldi területeken erőteljesen visszaszorult, de a hegy- és dombvidékeken is kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős.

Ezt kell tudnunk a tatár juharról

„Közepes termetű fa (20m). Törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas, kérge téglalapokra tagolt, parás, szürkésbarna, koronája sűrű. Vesszeje rozsdabarna, parás, gyakran paraléces, rügyei barnák, csúcsukon szürkén molyhosak. Levelei keresztben átellenesek, 4–7 cm hosszúak, 5 ritkábban 3 karéjúak, mellékkaréjosak. Poligám virágai laza sátorozó bugában nyílnak, keskeny szirmai sárgászöldek. Termése 2–4 cm hosszú ikerlependék, a szárnyak közel párhuzamosan állnak.”  Wikipedia

Az Év Fája szavazással és választással az Országos Erdészeti Egyesület a hazai fafajokra kívánja felhívni a figyelmet. Évről-évre egyre többen érdeklődnek a téma iránt, idén összesen 5014 érvényes szavazat érkezett, a tatárjuhar 2131 szavazattal nyerte el az Év fája címet, a második helyen 1472 szavazattal a kecskefűz (Salix caprea), a harmadik helyen 1411 szavazattal a rezgő nyár (Populus tremula) végzett.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, Wikipedia