Családi kirándulás

Viszonylag korán indultunk, hogy a nagy meleget megelőzve érjünk a Veszprém megyei városba, ahol virágos utcák, őszi színekben pompázó hatalmas gesztenyefák és élénk forgatag fogadott minket. A templom előtt hatalmas, ünneplőbe öltözött tömeg gyűlt össze  – mint kiderült, Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából körmenetet és szentmisét tartottak a XVII. század óta zarándokcélként számon tartott templomban. A ferences kegytemplomot és kolostort Széchenyi György püspök építtette, és 1654-es felszentelésének ünnepére a környék földesurai és elöljárói is hivatalosak voltak, akik a mulatozás során 38 hordó bort és közel 500 bárányt fogyasztottak el.

Érdekesség, hogy a püspök nem a kolostorban, hanem a várban élt, egészen 1700-ig, amikor Sümeg lakóházai és a vár is porig égtek. A kolostor sértetlenül átvészelte a tüzet és ezért átmenetileg innen irányította a püspök a veszprémi és a kalocsai egyházmegyéket is. Ez azonban nem bizonyult tartósan jó megoldásnak, mivel attól tartottak, hogy a püspöki palotával való szoros kapcsolat a szigorú rendi szabályok lazulásához vezet, ezért a székhelyet hamarosan áthelyezték. A ferences szerzetesek így zavartalanul élhettek a kolostorban és elláthatták a plébániai teendőket is, egészen 1950-ig, amikor el kellett hagyniuk a rendházat, hogy 1989-ben, elsőként a magyarországi kolostorok közül, újra birtokba vehessék.

Talán az ünnepi hangulat, vagy csak a barátságos hozzáállás tette, de szerencsére alkalmunk nyílt a templom belsejének megtekintésére is. Minket díszes oltárképek, szobrok és szemkápráztató pompa, Tatyit pedig simogatás fogadott. Ha már templombelsők… a sümegiek által csak alsó templomnak hívott, a vártól kicsit távolabb eső barokk szentély is érdekes lehet a téma iránt érdeklődőknek, azt ugyanis a Nyugat-Dunántúlon több helyen alkotott festő, Maulbertsch Antal freskói díszítik.

De térjünk vissza eredeti úti célunkhoz, a várhoz! A vár lábánál tágas parkolókat alakítottak ki, ahol  autók számából láttuk, hogy nem nekünk jutott egyedül eszünkbe, hogy ezt a napos kora őszi vasárnapot Sümegen töltsük. A parkolótól meredek, köves úton lehet felkapaszkodni a domboldalon a vár kapujáig, ahol a jegypénztár található. Amikor megváltottuk a jegyeket, a jegypénztáros tájékoztatott minket, hogy a borozó előtt találunk vizes tálkát, ahol Tatyi tud inni. Ez volt az első a kedves figyelmességek sorában, amelyeknek köszönhetően a délután végére Sümeg belopta magát a szívembe. A várudvar, a kiállítás, a tornyok, a belső terek és a borozó (ahol egyébként kávé, üdítők, jégkrém kapható) is látogatható kutyával.

Az első benyomásom a várról az volt, hogy mennyire élő! Fűszerkertek, zöld növények, hatalmas füves placc, ahol póni legelészett, libák és csirkék élnek itt, megelevenítve a várudvart. Jártam már szebben felújított, lenyűgözőbb kilátást nyújtó és komorabban romos várban is, de ez az emberközeli, otthonos légkör teljesen meglepett. Sokan voltak, nyüzsgött a várudvar, gyerekek játszottak, kecskék mekegtek és kürtőskalács illat szállt – Sümeg nem egy személytelen rom, hanem nagyon is eleven és mai. A vársétát a vártörténeti kiállítással és a filmvetítéssel érdemes kezdeni, majd a falakon körbesétálva, a tornyokba felkapaszkodva csodáljuk meg a kilátást. Körben piros cseréptetők, a Balaton-felvidék tanuhegyei, az Alpok vonulatai és messze nyúló szántóföldek gyönyörködtetik a szemünket, itt-ott felcsillan a Balaton kékeszöld víztükre is.

A sümegi vár háromosztatú. Legrégebbi része a mai Öreg-torony alapja, amely még az 1200-as évek elején épült a 270 méter magas andezitdombon, majd IV. Béla király parancsára ezt erős kővárrá bővítették. Az 1400-as évek végére elkészült a külső fal, ezzel Sümeg a Dunántúl legerősebb várává vált. Ez volt az az időszak, amikor az előretörő török had elől ide húzódott vissza a püspök is. 1553-ban emelték a Kövess-bástyát, amely az akkori kor legfejlettebb védelmi technikájával épült, több emelet magasra, dupla falakkal megerősítve. Mindez azonban mit sem ért Bocskai seregeivel szemben, akik 1605-ben megszállták a várat, meggyilkolták a püspököt, a fejét pedig legurították a hegyoldalon… a felvilágosult reneszánsz alkonyán! Bocskai után jött a Rákóczi szabadságharc, és –ahogy az sajnos számos várunk történetéből ismerősen cseng – a Habsburg várrombolás. Sümeget éppenséggel felgyújtották. Közel negyedszázadon keresztül hagyták a sümegi várat pusztulni, míg 1960-ban elkezdődött feltárása és rekonstrukciója, amelynek köszönhetően ma ez a Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővára.

A fejlesztések a mai napig zajlanak, és, ahogy az előbb is említettem, nagyon kellemes hangulatú és élettel teli a vár. Ami különösen megragadott, azok az apró figyelmességek, például a kutyák számára kihelyezett itatótál vagy az alacsony ajtófélfák kipárnázása. Ezen kívül a várudvarban „lovagi” és ügyességi játékokat helyeztek el, így a kicsik sem unatkoznak és a felnőttek is nyugodtan nézelődhetnek. Vannak árnyékos pihenőhelyek, ahol Tatyi is szívesen megpihent, és kilátópontokból sincs hiány, a zöldterületek karbantartását végző szamarakról és kecskékről pedig még nem is meséltem. Szóval csak bátorítani tudok mindenkit, hogy akár túrázva, akár egy délutáni kiruccanás alkalmával, egy hétvégén keresse fel Sümeget!

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme