Cikkünk első részében a behívás elméleti hátterével és a kutya-gazdi kapcsolat szerepével foglalkoztunk. Most innen folytatjuk.

A stabil behívást tény, hogy nem lehet napi egy órában elérni.

Ne várjuk, hogy a kutyánk kiismerjen minket, ha meg sem adjuk neki a lehetőséget, hogy találkozzon és minőségi időt töltsön velünk.

A családba érkező kutya többnyire megkapja a neki járó figyelmet és odafigyelést a kezdeti pár hónapban. Onnantól azonban úgy tekintünk rá, hogy már „működik”, megtanult mindent, ezért egyre kevesebb időt szánunk rá. Aztán egyszercsak „leromlik a behívás”…

Ez egyrészt azért van, mert nem ápoljuk a közös kapcsolatunkat, másrészt pedig egyszerű tudományos okai is vannak. Ha egy adott viselkedést szeretnénk megtanítani, akkor többnyire pozitív megerősítéssel dolgozunk: hívom – odajön – jutalom. Ha egy cselekvést 30-szor egymás után megerősítünk, (azaz 30 alkalommal, ha hívom és odajön, jutit kap), majd mindössze 15-ször nem kap megerősítést a cselekvésre, akkor az elkezd kikopni.

Hoppá! Azaz a kutyaiskolában „végzett” kutya korántsem tekinthető „késznek”.

A tanultakat folyamatosan gyakorolni, ismételni kell. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap harmincszor gyakoroljuk és jutalmazzuk a behívást, hanem azt, hogy a való életben vegyük észre, hogy kutyánk reagál rá és alkalmasint jutalmazzuk meg ezért. Falattal, simogatással, dicsérettel, játékkal – ami éppen adódik.

Ezzel is erősítjük a kommunikációnkat felé, hiszen folyamatosan éreztetjük vele, hogy ez egy fontos és jó dolog. Mi sem feledkezünk meg róla, így nagyobb valószínűséggel ő sem fog. Gyakoroljunk a szabadban, erdőn, mezőn, réten, városban – sok helyen. Ülve, fekve, elbújva, állva vagy fejen állva, ha úgy tetszik. Ingerszegény és ingergazdag közegben. Természetesen, amikor úgy adódik.

Ne csépeljük el a behívást, hanem adekvát módon alkalmazzuk – hiszen kutyánk így érti meg a kontextust.

Ha csak nyakra-főre hívogatjuk, nem fogja érteni, mi a lényeg. Csak azt látja majd, hogy „ha hív és megyek, jutalmat kapok”.

Amint valami, a jutalomnál (számára) értékesebb dologtól akarjuk majd elhívni, csődöt fog mondani az agyongyakorolt behívás. A kutyának ugyanis nem éri meg odamenni.

De ne becsüljük alá a kutyák kognitív képességeit! Amint egy kutya megérti, hogy a behívás pontosan mit takar, és tudja, hogy ez fontos nekünk, oda fog menni. Nem a jutalomért, hanem mert érti, hogy ez fontos. Ezt pedig a sok közös kaland, séta, edzés, kirándulás, vásárolgatás – azaz, időtöltés közben tudjuk gyakorolni.

Ha sok időt töltünk együtt, sok alkalmunk adódik tényleges helyzetben (kontextusban) gyakorolni. Így összeáll a kutya fejében a kép, amelyet a szó, az adott helyzet, a testbeszédünk és más nonverbális jelek egysége ad. Így tanulja meg, hogy mi is az a behívás-helyzet, amikor oda kell menni.

Ugye? És itt bezárult a kör. Hiszen nem fogjuk tudni elérni ezt, hacsak nem szánunk rá időt és energiát, hogy kapcsolatunk mélyüljön, és sok helyzetben legyünk együtt. Még szerencse, hogy ez a legélvezetesebb az egészben!

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by cottonbro from Pexels, Photo by cottonbro from Pexels, Photo by Elina Volkova from Pexels; Photo by Blue Bird from Pexels

The post Hogyan lesz stabil a behívás? – 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A behívás: minden kutyás alaptanfolyam Szent Grálja vagy inkább első lépése. Elméletileg nem kellene túl bonyolult folyamatnak lennie, a gyakorlatban, a mindennapi életünk során azonban gyakran tapasztaljuk, hogy nem is olyan egyszerű. Gondolkodj el egy kicsit, mielőtt tovább olvasnál, és magadnak válaszolj őszintén az alábbiakra.

Hányszor mondod ki a nevét, mire odajön? Milyen helyzetekben nehezebb behívnod? Tartasz tőle, hogy a behívás nem sikerül? Honnan indítasz, mi az a hangerő, hangszín, amivel kezdesz? Van olyan, hogy inkább nem engeded el a pórázról, vagy nem mentek olyan helyre, csak hogy elkerüld a behívást? Hogy éled meg a „kudarcot”?

Ismert kutyás példa a behívásra a juhászos kérdés:

„Vajon a juhásznak hányszor kellett szólnia, mire a kutyája odament hozzá?”

A válasz, hogy egyszer sem. A juhásznak nem kellett behívnia a kutyát, mivel az folyamatosan figyelte, és a testbeszéde jeleiből tudta, mit vár tőle.

A történet vagy igaz, vagy nem, az viszont tény, hogy nem maradtak fent régi, a kutyák behívás tanításával kapcsolatos feljegyzések. Nem tudunk róla, hogy a kutyákat tanfolyami keretek között oktatták volna a behívás rejtelmeire.

A tudományos ismereteink és a kutyák kommunikációjának megértése rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban. Gyakorlatilag sokkal hatékonyabb és tudományosan sokkal inkább alátámasztott eszközeink vannaka  behívás tanítására. Miért akkora mumus mégis?

A mai kor gazdijának rengeteg eszköz áll a rendelkezésére, hogy hatékonyan tanítsa a kutyáját. Egy dolgot azonban elfelejtünk, ami a juhásznak volt, sok modern gazdinak pedig nincs. A kutyánkkal való szoros kapcsolat, együttműködés. Olyan ez, mint amikor egy párkapcsolatban egymásra vagyunk hangolódva, és félszavakból is megértjük egymást. Ellentétben azzal a helyzettel, amikor nem szánunk a másikra és a kapcsolatunkra (élményszerzésre, beszélgetésre, figyelemre stb.) elég időt, és „elmegyünk egymás mellett”. Ilyenkor mondhat a másik akármit, nem igazán befolyásol minket, hiszen nem figyelünk rá, nem lessük a rezdüléseit.

A kutyánkkal való kapcsolatunk is időt és ráfordítást igényel. És talán viccesen hangzik, de a közös idő, közös programok sokkal többet adnak hosszú távon az eredményes behíváshoz, mint a hetekig tartó napi 10 perces gyakorlás. Meg kell tanulnunk odafigyelni a kutyánkra, és neki is meg kell adnunk az esélyt – időt – hogy megtanuljon értelmezni minket.

Ha belegondolunk, hogy az emberek közötti kommunikáció 92%-a nonverbális kommunikáció, könnyű elképzelni, hogy egy kutya esetében mekkora szerepe van az általunk (ha még oly hangosan és határozottan) kimondott „Hozzám!”-nak. Ha azonban összecsiszolódunk és kiismerjük egymást, akkor szavak nélkül is megérti a kutyánk, ha épp indulunk vagy más irányba fordulunk. Hiszen figyel és ismer minket.

Ezt azonban nem lehet napi egy órában elérni.

Folytatása következik.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by cottonbro from Pexels, Photo by cottonbro from Pexels, Photo by Elina Volkova from Pexels; Photo by Blue Bird from Pexels

The post Hogyan lesz stabil a behívás? – 1. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.