Az amerikai kontinensen, a mai Washingon és British Columbia államok területén élő Salish törzs tagjai dingó kinézetű kutyákkal és az egyik őshonos amerikai kutyafajtának tekinthető, salish gyapjas kutyákkal osztották meg életterüket. Hogy a fajta tisztaságát megőrizzék, a gyapjas kutyákat elkülönítve, nagy becsben tartották. A spicchez hasonlító kistestű kutyáknak ugyanis különleges funkciója volt.

Napjainkban körülbelül 400 kutyafajta él a Földön. Ezeket a fajtákat eredetileg egytől egyig valamilyen feladatra tenyésztették ki. Elsősorban a haszonállatok körüli teendőkre – terelés, őrzés – vadászatra és egyéb olyan funkciókra, amelyekben az embernek segítségre volt szüksége.

Voltak olyan fajták, amelyeket a lábak melegen tartására vagy éppen társasági ölebnek tenyésztettek, például a palotapincsi. De akadtak olyanok is, amelyekre embertpróbáló feladatot bíztak. A bernáthegyi kutyák például a lavinák miatt bajba jutott embereknek segítettek a svájci Alpokban. A kutyák tehát, általában, az ember társai, segítő és védelmező feladatokat láttak el.

A különleges salish gyapjas kutyák

Nem így a salish gyapjas kutyák. A salish őslakosok híresek gyönyörű gyapjú szőtteseikről, melyeket az asszonyok kézzel szőttek, hatalmas, kifeszített szövőrámákon. A nagyrészt fehér, színes geometriai mintákkal díszített gyapjú takarók hatalmas értéket képviseltek. Puhaságuk messze földön híres volt. A salish őslakosok területén azonban nem éltek sem juhok, sem kecskék, de még alpakák sem. A szőttesekhez szükséges gyapjút a gyapjas kutyák szolgáltatták.

A kutyák gyapja olyan dús volt, hogy a lenyírt bundát gyakorlatilag egyben fel lehetett emelni. George Vancouver, a brit királyi haditengerészet tisztje, aki 1791 és 1795 között vezetett expedíciót az amerikai kontinensre, arról számol be, hogy a lenyírt gyapjat az egyik sarkánál megfogva egészben fel lehet emelni.

A gyapjas kutyák gyapja rendkívül értékes volt, a salish őslakosok a szertartásaikhoz használt tárgyak készítésére használták. A kistestű gyapjas kutyákat minden évben májusban vagy júniusban nyírták meg. Magukat a kutyákat is nagy becsben tartották. A többi kutyával nem érintkezhettek, nehogy a fajta keveredjen, ezért zárt kennelekben éltek. A szőrük minőségének biztosítása érdekében pedig szinte kizárólag lazaccal táplálták őket.

A gyapjúkereskedelem élénkülésével az olcsóbb birkagyapjú elérhetővé vált a salish-ek számára, így a gyapjas kutyák állománya lecsökkent, és a XX. századra teljesen kihaltak. Az amerikai Nemzeti Természettörténeti Múzeum gyűjteményében látható egy példány, melyet 1859-ben adományoztak a múzeumnak.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás és kép: wikipedia; Indexkép: pexels.

By Paul Kane – http://images.rom.on.ca/public/index.php?function=image&action=simpledetail&image_name=ROM2005_5163_1, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=48089577; Von User:Nikater – Own work by Nikater, submitted to the public domain. Background map courtesy of Demis, www.demis.nl., Gemeinfrei, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2081518

The post Az amerikai őslakosok gyapjas kutyái appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.