Az állatok körében a betegségek elkerülése és a gyógyító viselkedés formái régóta ismertek. A legújabb kutatások azonban most először dokumentáltak egy vadon élő állatot, amely egy gyógyító növény segítségével kezelte saját sebét. A németországi Max Planck Institute of Animal Behavior és az indonéziai Universitas Nasional biológusai egy hím szumátrai orángutánt figyeltek meg, aki arcán szerzett sérülését egy gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkező növény nedvével kezelte.

A vizsgálat az indonéziai Suaq Balimbing kutatóhelyen zajlott, ahol mintegy 150 kritikusan veszélyeztetett szumátrai orángután él. A kutatók napi megfigyeléseik során észrevették, hogy egy Rakus nevű hímnek arcsérülése van, valószínűleg egy másik hím orángutánnal folytatott harc következtében. Három nappal a sérülés után Rakus szelektíven letépte az Akar Kuning (Fibraurea tinctoria) köznapi nevű lián leveleit, megrágta őket, majd az így kapott levet többször, több percen keresztül pontosan az arcon lévő sebre kenegette. Végül teljesen befedte a sebet a megrágott levelekkel.

Öt nap alatt meggyógyította magát

Rakus viselkedése szándékosnak tűnt, mivel kimondottan a sebét kezelte a növényi nedvvel, és nem más testrészét. A kezelést többször is megismételte, nemcsak a növényből nyert nedvvel kenegette a sebet, hanem be is fedte azt a levelekkel. Az egész folyamat jelentős időt vett igénybe. Az orangután sebe öt nap után teljesen meggyógyult, bezáródott.  A Fibraurea tinctoria-t  antibakteriális, gyulladáscsökkentő, gombaellenes és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, emberi gyógyászatban is használják, például a malária kezelésére.

„ Mivel az aktív sebkezelés formái nem csak az embernél, hanem az afrikai és ázsiai emberszabású majmoknál is megtalálhatók, lehetséges, hogy létezik egy közös mögöttes mechanizmus a gyógyászati vagy funkcionális tulajdonságokkal rendelkező anyagok felismerésére és sebeken történő alkalmazása között ” – mondta Caroline Schuppli, a tanulmány vezető szerzője.

Ez a kutatás új fényt vet a vadon élő állatok öngyógyító képességeire, és bemutatja, hogy a természet milyen összetett és sokszínű megoldásokat kínál a sérülések kezelésére. Az orángutánok viselkedése rávilágít arra, hogy a természetes gyógymódok alkalmazása nemcsak az emberek, hanem legközelebbi rokonaink számára is ismert és használt módszer lehet.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: focusingonwildlife

The post Először dokumentálták, hogy egy orángután saját sebét kezeli egy gyógynövénnyel appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Nem egy új állatkerti programról, de nem is gyógyszerészeti innovációról van szó. A zoopharmakognózia nem más, mint az állatoknak tulajdonított öngyógyítás képessége.

A szó a görög zoo (=állat), pharma (=gyógyszer) és cognosco (=tapasztalati tudás) tagok összetételéből ered. A zoopharmakognózia elméletének hívei szerint az állatoknak ösztönös vagy tapasztalat útján szerzett képessége van arra, hogy önmagukat gyógyítsák, méghozzá a természetben megtalálható anyagok elfogyasztásával. Például, képesek arra, hogy a betegségüket, tüneteiket csökkentő növényeket felismerjék és ezeket fogyasszák.

Számos elbeszélés és megfigyelés támasztja alá az elméletet, bár tudományosan egyelőre nem bizonyított, hogy az állatok valóban öngyógyítás céljából fogyasztanak bizonyos anyagokat, illetve, hogy mely állatok és milyen mértékben élnek ezzel a lehetőséggel.

Gazdiként sokan a gyakorlatban is megtapasztalhattuk már a zoopharmakognóziát: amikor a kutyánk füvet legel, hogy ezzel hányást idézzen elő és így szabaduljon meg a gyomrát zavaró ételtől. Ha jól megfigyeljük, akkor általában egyféle füvet részesítenek előnyben, nem pedig bármely fűfélét. Dr. Jane Goodall a vadonban hasonló viselkedést figyelt meg a csimpánzok esetében. Ők bizonyos cserjék hajtásait fogyasztják, hogy hányást idézzenek elő.

Szintén az emésztési problémák, gyomorégés esetén a csimpánzok, a kolóbusz majmok és az afrikai elefántok is fogyasztanak például agyagot. Erre a jelenségre kézenfekvő magyarázat, hogy az agyagban található anyagok enyhítik a gyomorégést, de az is elképzelhető, hogy bizonyos ásványi anyagokat juttatnak be így a szervezetükbe.

A megfigyelések szerint a különböző vadon élő állatfajok számos más okból is fogyasztanak gyógyhatású növényeket. A gorillák például antibakteriális hatású növényi nedveket fogyasztanak, míg a belső élősködők ellen a Desmodium gangeticum nevű növény leveleinek fogyasztásával védekeznek. A Panamában élő fehérorrú koatik mentol illatú gyantával dörzsölik be a bundájukat, így védekeznek a külső élősködők ellen.

Bár a zoopharmakognózia területe egyelőre még több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, mindenesetre érdekes kutatási területet nyújt azoknak, akik az állatok természetes bölcsességét a modern gyógyításban alkalmaznák.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Cindy Engel: Wild Health: How Animals Keep Themselves Well and What We Can Learn from Them; WIKIPEDIA.

Képek: pexels.com

The post Zoopharmakognózia appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.