„Megsimogathatom a kutyád?” – halljuk gyakran az utcán, a parkban, a buszon, a plázában. Az emberek nagy része szereti a kutyákat, az egészen kicsi gyerekek is szaladnak feléjük, és az idős nénik is mosolyogva nézik őket. Valljuk be, ez teljesen érthető. És nagyon sok kutya szereti az embereket. A kicsiket, a nagyokat, a fiatalokat és az időseket is. Ha a mi kutyánk is ilyen, és szereti, ha simogatják, mi sem egyszerűbb. A válasz: igen.

Ha kutyánk ellenben nem igazán szereti, netán ellenségesen reagál, ha hívatlanul belépnek a személyes terébe, szintén egyszerű a helyzet. A „megsimogathatom…?” kérdésre a válaszunk legyen határozott, de udvarias NEM. Méghozzá azért, mert ezzel rövidre tudjuk zárni a kérdést. Ha a simogatni vágyó illető érdeklődik, elmondhatjuk, hogy miért nem, de nem tartozunk magyarázattal. Fontos tudnunk, hogy a mi felelősségünk, ha a kutyánk esetleg bánt valakit, még akkor is, ha nem az ő hibájából történt. Ezért fontos, hogy határozottan húzzuk meg a határokat. Ha tudjuk, hogy a kutyánk nem viseli jól az idegenek közeledését, a sárga szalag és a szájkosár szintén javasolt. Ez utóbbi sok helyen úgyis kötelező, és teljesen egyértelmű jelzés mindenki számára.

De mi van akkor, ha nem egyértelmű a helyzet? Mi van, ha a „megsimogathatom…?” kérdésre leginkább egy eposz terjedelmű válaszunk van csak. Vagy éppen mi sem tudjuk, mert néha szereti, néha nem?

A kutyáknak is lehetnek hangulatai, periódusai. Lehet, hogy éppen fáj valamije vagy beteg, emiatt érzékeny. Az is lehet, hogy bizonyos emberektől szereti a simit, míg másoktól tart, ellenszenvvel viseltetik irántuk.

Mentett kutyám például rendszeresen megugatja a görnyedt férfiakat. Van egy bizonyos testtartás, amire érzékeny, és csak férfiaknál. Ezért ha például egy magas férfi és a felesége jönnek felénk a „megsimogathatom…?” kérdéssel, akkor nem igazán egyértelmű, hogy mit is válaszoljak. „Igen, a hölgy nyugodtan, de az úr vagy húzza ki magát, vagy inkább ne.” Vagy kezdjek magyarázkodni, Ádámtól-Évától, hogy bántották szegényt, és ezért nem szereti a magas pasikat… Ugyanakkor tudom, hogy fontos lenne a kutyának is a kapcsolat, és azt is, milyen örömet okoz az embereknek egy kis kutyasimogatás, szóval nem szeretek határozott nemet mondani.

Persze, első a biztonság. Ha egy kicsit is úgy érezzük, hogy rosszul is elsülhet a helyzet, inkább mondjunk nemet. Határozottan.

Ugyanakkor, ha a kutyánk számára fontos lenne, hogy megtanulja, hogy az emberi érintés jó és biztonságos, érdemes lehet gyakorolni. Igyekezzünk olyan környezetet, helyzetet teremteni, amely a kutya számára biztonságos. Kérjük meg a simogatni vágyó embertársunkat, hogy guggoljon le pár méterre a kutyánktól, és hagyja, hogy a kutya közeledjen felé. Ha úgy érezzük, a másik fél is nyitott, és nyugodt helyzetet tudunk teremteni, akkor hagyhatjuk, hogy a kutyánk döntse el, akar-e simogatást vagy sem. Kutyánkat dicsérjük meg, ha átlépte a korlátait, de ne feddjük meg vagy nógassuk, ha most nem jött össze.

Egy ideális világban minden kutya számára kijárna, hogy eldöntse, ki simogathatja meg és mikor. Ahogy az is, hogy ne történjen vele olyan, ami miatt félni kezd az emberektől. Ez a világ egyelőre még nincs itt, de mi megpróbálhatjuk megteremteni a saját kutyánknak.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Photo by Michael Morse: https://www.pexels.com/photo/people-walking-the-dog-2414845/

The post Mit válaszoljunk a „Megsimogathatom a kutyád?” kérdésre appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Sokszor megesik velünk, hogy a városban sétálva egyszerűen csak felbukkan valaki – gyerek, felnőtt, fiatal, idős – és már a kutyák fején van a keze. Ha nyomatékosan ránézek, akkor kérdezik csak meg, hogy megsimogathatják-e a kutyákat. Alapvetően kedvesség, és a kutyáim sem viselik rosszul. Mégis, van olyan alkalom, amikor nem kérünk a kéretlen simiből. Ha a kutyám nincs jól, fáradt vagy egyszerűen csak haladnék. Hiszen ehhez jogunk van, nem? De. Jogunk van a személyes térhez. És a kutyáknak is joguk van a saját személyes terükhöz.

Ez nem annyira bonyolult fogalom, valahogy mégsem tartják tiszteletben. Ha pedig egy kutya kifejezésre juttatja a személyes teréhez való jogát, azonnal agresszív, rosszul nevelt, alulszocializált és hasonló jelzőkkel illetik. Egyébként a gazdi számára is jelenthet konfliktust a kutyája személyes terének védelme. Sokan nem értenek a szóból és bírálják az olyan gazdit, aki nem hagyja, hogy totál idegenek tapogassák a kutyáját.

Pedig nem lehet elvárás minden kutyával szemben, hogy türelemesen hagyja ezt. Igenis, megengedett, hogy egy kutya kiléphessen egy számára kellemetlen szituációból még mielőtt drasztikus lépésekre (ugatás, morgás, harapás) kellene elszánnia magát.

Ezt a döntést pedig nekünk, gazdiknak kell biztosítanunk. Erre pedig az egyik legjobb módszer, ha biztosítjuk a kutyánk személyes terét.

Ha kéretlenül közelítenek hozzá, szólunk az illetőnek, hogy maradjon pár lépés távolságban. Majd hagyjuk, hogy a kutyánk eldöntse, odamegy-e vagy sem. Ha nem, az az ő döntése.

Ugyanígy járhatunk el, ha megkérdezik, megsimogathatják-e a kutyánkat. Kérjük meg, hogy guggoljanak vagy térdeljenek le pár lépés távolságban – és bízzuk a kutyára a döntést.

Nyíltan és határozottan fogalmazzuk meg, hogyan közeledjenek a kutyánkhoz. Például: ne közelítsenek felülről, az oldalát és ne a feje tetejét simogassák, ne piszkálják a farkát, stb.; és állítsuk le a simogatást, ha úgy látjuk, hogy túl heves, durva, vagy kutyánk kellemetlenül érzi magát a helyzetben.

Ha tudjuk, hogy a kutyánk valamilyen okból – akár átmenetileg is – nem nyitott a simogatásra, közeledésre, akkor udvariasan, de határozottan utasítsuk el a simogatást. Ha pár szóban elmondjuk, hogy beteg, idős, félénk, stb. azt mindenkinek tiszteletben kell tartani! Sokakat nehéz eltántorítani, de határozottan tartsunk ki és nem engedjünk senkit a kutyánk személyes terébe akit mi vagy ő nem szeretne.

A sárga szalag vagy a sárga és feliratos nyakörv, kendő vagy hám viselése szintén jó ötlet. Ma már itthon is kaphatók „ne simogass” és hasonló, magyar nyelven feliratos kiegészítők, elsősorban egyedi készítőknél érdemes körülnézni.

A kutyánk személyes tere az ő biztonságos területe. Még a legbarátságosabb kutyával is előfordulhat, hogy nem szeretne idegeneket beengedni oda, és mivel ők nem állhatnak ki magukért, nekünk kell kinyitni a szánkat és szólni helyettük.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Photo by Alice Castro from Pexels;

The post Hogyan állj ki a kutyád személyes térhez való jogáért? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.