Miért van szükség a Leave No Trace alapelvekre?

Természetjáróként sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy az autóval is könnyen megközelíthető, felkapott turistacélpontok közelében és a frekventáltabb túraútvonalakon a szezon közepére az ösvények mellet mindenhol eldobott zsebkendők, WC-papír, banánhéjak és műanyag szemét pettyezi az erdőt. Ez a látvány nem csak nem kellemes, de sajnos az erdőnek is kárt okoz.

A XIX. század végén Amerikában a természetjárás szó szerint a vadon felfedezése volt. Szinte nem léteztek még kiépített túraútvonalak, kempingek, nem álltak rendelkezésre könnyen szállítható sátrak, gázfőzők és egyéb kellékek. Ezért a természetjárók általában abból dolgoztak, ami rendelkezésükre állt: ha tüzet akartak rakni, akkor fát kellett vágniuk, ha éhesek voltak, akkor vadásztak és gyűjtögettek. Mivel akkoriban tényleg csak kevesen vállalkoztak erre, ezért ezek a tevékenységek nem okoztak hatalmas károkat. A II. világháborút követően, azonban megszaporodtak az erdőjárók, és ezzel a természetkárosító hatásuk is egyre nagyobb lett. Erre a folyamatra válaszul született meg először a Leave No Trace gondolata. Képzeljük el, hogy ha minden természetjáró csak egy fát vág ki, egy halat fog és egyszer végzi a dolgát az erdőben, hamarosan mi történne? Nem kell magyarázni, miért fontos, hogy mindenki úgy hagyja maga után az erdőt, ahogy találta, hogy az utána következőnek is ugyanazt a szépséget, nyugalmat és kikapcsolódást jelentse majd a természet. Nem beszélve az ökoszisztéma megóvásáról!

Mik a Leave No Trace alapelvei?

Tehát mindannyiunk érdeke, hogy amit kiviszünk a természetbe, azt hozzuk is haza. Ezen az alapvetésen felül a LNT 7 alapelv szerint segíti a természetjárókat, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák a természetnek. Az Egyesült Államok-beli túralehetőségeket figyelembe véve megkülönböztetnek „backcountry” azaz, gyakorlatilag vadonban történő hátizsákos túrázókra vonatkozó irányelveket és „frontcountry” vagyis a lakott területek és felszerelt létesítmények közelében történő pár napos túrázásra vonatkozókat. Mivel hazánkban a klasszikus „backcountry” túrázásnak nincs különösebb hagyománya, és a turistautak mentén csak alkalmanként egy-egy éjszakára szoktunk vadkempingezni, ezért inkább a Magyarországon és a környező országokban jellemzőbb, kempingekben, turistaszállásokon éjszakázó stílusra vonatkozó szabályokat ismertetjük.

1. Ismerd meg, mielőtt odamész

Ez gyakorlatilag annyit takar, hogy készülj fel a terepviszonyokból, tervezd meg, hol fogsz aludni és hol vannak vízvételi lehetőségek útközben. Ha tábortüzet raknál, akkor hol van erre lehetőség, van-e érvényben tűzgyújtási tilalom stb. Ha csak elindulsz vaktában a természetben, akkor lehet, hogy olyan helyzetbe kerülsz, amelyet csak a természet károsításával tudsz megoldani. Például nem érsz időben a szállásra és sátrat kell verned, tüzet kell raknod.

2. Maradj az ösvényeken és sátrazz szabályosan

Ha letérsz a kijelölt ösvényről, azzal károsítod az elővilágot. Letaposod a füvet, megbolygatod az avart, esetleg a talajban teszel kárt. A kijelölt ösvényen kívül eső terület az állatok, növények és gombák élőhelye, semmi keresnivalónk nincs ott. És ez vonatkozik a kutyáinkra is! Ne engedd, hogy a kutyád szabadon rohangáljon a erdőben, vagy a réteken, mert kárt tehet az ott élő – esetenként védett – növényekben és állatokban. Hazánkban a vadkempingezés szigorúan van szabályozva, és mivel nagyon jól el vagyunk látva kempingekkel és turistaszállásokkal, ezért inkább csak a kaland kedvéért űzik. Ha semmi nem tiltja, akkor legfeljebb egy éjszakára sátrat verhetünk a szabadban. A vadkempingezés szabályairól nagyjából még ennyi terjedelemben lehetne beszélni, de talán a legfontosabb szabály, hogy a sátrunkat olyan helyen verjük fel, ahol senkit nem zavarunk, legalább 100 méterre a víztől (tó, folyó, patak, forrás, stb.), kemény, csupasz talajon.

3. Vidd magaddal a szemetet!

Ha valaki elvisz egy teli palack ásványvizet magával kirándulni, akkor ne okozzon már gondot, hogy az üres flakont hazavigye és a szelektív gyűjtőbe dobja… Az ételcsomagolás, a papírzsepi, sőt, a gyümölcsök héja sem való az erdőbe. „De hiszen az lebomlik!” – persze, a talajba, ahol a permetszer, amelyet mondjuk a banán héján van, szennyezi a környezetet. És igen: kakitündér az erdőben sem lakik! Igen, a kaki lebomlik, de a szaga megzavarja az állatokat. Egy szó, mint száz, szedd össze! A másik megoldás a gyalogsági ásó vagy kis lapát, amellyel eláshatod az ürüléket, legalább 20 cm mélyen.

Azon felül, hogy mi nem szemetelünk, lehetünk még ennél is jobb fejek: ha szemetet találunk a túraútvonalon, szedjük össze. A Fjallraven vándortúrán például különdíj járt annak, aki a túra során a legtöbb szemetet gyűjtötte össze. Ha díj nem is jár érte, de a természet hálás lesz a fáradozásért.

4. Hagyd úgy, ahogy találtad

Ne szedj virágot, ne törd le az ágakat, nem hozz haza szarvasagancsot és a többi. A természet körforgásában mindennek megvan a helye.

5. Vigyázz a tűzzel

Az utóbbi években a kevés csapadék és a tartós szárazság miatt szinte egész nyáron tilos volt tüzet gyújtani, még a kijelölt tűzrakóhelyeken is. Amennyiben éppen nincs tilalom, tüzet rakni a kijelölt tűzrakóhelyeken lehet, lehetőleg otthonról hozott száraz tűzifával. Az előzőekből következik, hogy fát kivágni, gallyat szedni, szintén nem tartozik a LNT elvek közé.

6. Ne piszkáld a vadállatokat

És a kutyádnak se hagyd! A vadvilág jól van úgy, ahogy van. Az őzeknek nincs szükségük edzésre és a süniket sem kell kiásni az avarból. Igen, a kutyáknak vannak bizonyos ösztöneik, és lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de a gazdik felelőssége, hogy ezeket az ösztönöket kezelje és korlátozza. Miért hagynád a kutyádat az erdőben vadászni? Más ösztöneit is ennyire szabadjára engeded? Vagy Te is ott éled ki az ösztöneidet, ahol épp eszedbe jut? Na ugye! Ha tényleg ilyen szuper ösztönei vannak, akkor iratkozzatok be nyomkövetésre vagy coursingra, így nem kell megfosztanod az élménytől, de a vadállatokat sem a békés életüktől.

7. Légy tekintettel másokra

A természetbe legtöbben a nyugalom, a kikapcsolódás és a szép tájak miatt megyünk. A hangoskodás, a kiabálás, a hangos zenehallgatás, és úgy általában a másokat zavaró magatartás nem helyénvaló. Udvarias természetjáró gazdiként figyelj, hogy a kutyád ne zavarjon másokat: ne engedd, hogy odaszaladjon másokhoz, ne hagyd, hogy kunyeráljon vagy másokat zavarjon. Ha nem tud stabilan lábnál követni, akkor vedd pórázra. Ezekkel az apró dolgokkal elérhetjük, hogy a kutyásokat örömmel és nem aggodalommal fogadják a természetjárók.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: lnt.org; wikipedia. Képek: Stephane Bidouze/shutterstock, pexels.