Súlyosan elhanyagolt állapotban került be egy marylandi menhelyre Kailey, a 11 éves kutya, akiből mára egy országos kutyás verseny döntőse lett. Története egyszerre szívszorító és reményt keltő emlékeztető arra, milyen sokat jelenthet egy második esély.

Kailey négy éven keresztül gyakorlatilag gondozás nélkül élt. Szőre teljesen összecsomósodott, karmai túlnőttek, és enyhén alultáplált volt. Az állapota odáig romlott, hogy a nemezes szőr már az evésben is akadályozta.

„Annyira össze volt filcesedve a szőre, hogy alig tudta kinyitni a száját. Az arcán olyan vastag volt a csomós bunda, hogy eleinte azt sem tudtuk biztosan, van-e másik szeme” – mesélte Patrice McCarron önkéntes kutyakozmetikus, aki a mentésében segített.

A menhely dolgozói szerint az eset nem klasszikus állatkínzás volt: a korábbi gazdák egyszerűen nem tudtak megbirkózni a kutya speciális szőrápolási igényeivel. Ez pedig fontos kérdésre hívja fel a figyelmet: bizonyos kutyafajtáknál a rendszeres kozmetika nem esztétikai kérdés, hanem alapvető egészségügyi szükséglet.

Kailey átalakulása után nem sokkal új otthonra talált. Patty Hutchinson fogadta örökbe, aki férje elvesztése után maradt egyedül. Lánya biztatta arra, hogy nyisson újra egy kutya felé.

„Elolvastam Kailey történetét, és csak ültem ott sírva. Azonnal tudtam, hogy ő kell nekem” – mondta Patty.

A kapcsolat gyorsan különlegessé vált köztük. Patty szerint Kailey olyan helyet töltött be a szívében, amiről azt hitte, már nem is létezik.

Ma Kailey már a Wahl Dirty Dogs Contest országos versenyének három döntőse között szerepel, ahol egy 10 000 dolláros díjért indul. Az őt megmentő önkéntes szerint pedig senki sem érdemelné meg jobban ezt az elismerést.

Kailey története nemcsak egy látványos átalakulásról szól. Arról is, hogy az elhanyagoltság mögött néha nem rosszindulat, hanem túlterheltség és tudáshiány áll. És persze arról, hogy egy kutya élete néhány ember odafigyelésével teljesen megváltozhat.

A játékos rangsor élére a cairn terrier került, utána többek között a westie, a border collie, a rhodesiai ridgeback, a weimari vizsla és a pembroke corgi is felkerült a listára. A teljes listát IDE KATTINTVA olvashatod.

Szórakoztató? Kétségtelenül. Komolyan veendő objektív szépségmérés? Jó kérdés.

Mert amikor arról beszélünk, milyen kutyát találunk szépnek, valójában sokkal több működik bennünk, mint geometria.

A pszichológia régóta ismeri az úgynevezett puszta kitettség vagy ismerősségi hatást (mere exposure effect). Hajlamosabbak vagyunk vonzónak találni azt, amivel gyakran találkozunk. Ez embereknél is működik, és úgy tűnik, kutyáknál is. Ha valaki gyerekként vizslák közt nőtt fel, jó eséllyel később is különösen szépnek látja őket. Ha valaki border collie-kkal sportolt, lehet, hogy neki a tökéletes kutyaarc pont ilyen. Ennek értelmében a trendek is meghatározzák, mely fajtákat tartjuk „szépnek”. Pár éve a pembroke welsh corgi, manapság a tacskók szerepelnek minden reklámban. És ezzel a cukisági listákon is előkelő helyre ugrottak.

És ott van az örök klasszikus megfigyelés: a kutyák gyakran hasonlítanak a gazdáikra. Meglepően sok kutatás foglalkozott ezzel, és úgy tűnik, van is benne valami. Tényleg hasonlítanak ránk a kutyáink? Nemcsak feltételezés, hanem tudományos tény!

Persze a kutyák szépsége eleve nehezen szűkíthető le arányokra. Egy borzas terrier huncut tekintete, egy agár eleganciája, egy idős keverék porcukros pofija vagy egy mentett kutya féloldalas mosolya egészen másféle szépség.

És talán pont itt válik érdekessé az egész. Mert az aranymetszés legfeljebb azt mondhatja meg, mi harmonikus formailag. Azt viszont nem, mitől lesz egy kutya számunkra gyönyörű. Attól lehet gyönyörű, ahogy néz ránk. Ahogy fut. Vagy vigyorog sárosan. Ahogy velünk él…

Ha pedig a gazdikat kérdeznénk, valószínűleg ugyanaz lenne a tudományosan meglehetősen elfogult végeredmény: mindenkinek a saját kutyája a legszebb. És őszintén? Nehéz ezzel vitatkozni.