A mai Keszthely területe hazánk egyik legrégebb óta lakott régiója, bár maradványokat „csak” az újkőkorig visszamenőleg találtak a területen. Feltehetőleg a Kr. e. VI. évezred előtti kultúra nyomait a Balaton lágyan ringatózó hullámai fedik. A mai Fenékpuszta (Valcum) a római korban közlekedési csomóponttá vált, itt keresztezte egymást az Aquincumot Aquileával illetve a Sopianét Treverorummal összekötő főútvonal, aminek köszönhetően a IV. századra a terület sűrűn lakott, pezsgő várossá vált, erődjében egy cohors állomásozott – ami arra enged következtetni, hogy hadi vagy védelmi szempontból is fontos feladatot látott el.

Keszthely a középkorra sem vesztette el a jelentőségét, egy 1247-es oklevél szerint két templommal is rendelkezett (a Várkertben feltárt rotunda ezek egyike). Az 1400-as évek elejére mezővárosi rangot kapott, a század végére pedig a környék legnépesebb településévé vált. A török hódoltság alatt a város mindvégig magyar kézen volt, a vár fontos védelmi feladatokat látott el, ezért a lakosai számos kiváltságot élvezhettek. A várat a szatmári béke után rombolták le a Habsburgok, bosszúból azért, hogy a város a kurucok mellett állt a Rákóczi szabadságharcban.

A XVIII. században Keszthely több földesúr tulajdonában volt, mindaddig, amíg Festetics Kristóf 1739-től elkezdte felvásárolni. Az új úr, és később a fia, Pál, korlátozták a városlakók a török korban megszerzett kiváltságait, sőt még a mezővárosi jogaikat is. Az átalakulás során Keszthely egy hatalmas uradalom központjává vált, ahol fellendült az ipar és megindult a fejlődés. A Festetics család kórházat és gimnáziumot alapított, elkezdődtek a kastély építési munkálatai, és 1797-ben megkezdte működését Európa első mezőgazdasági főiskolája, a Georgikon. Ebben a korszakban kapta a város a „kis magyar Weimar” nevet, amellyel Berzsenyi Dániel az itteni kulturális és szellemi élet magas színvonalára utalt.

A Festetics-kastély Keszthely egyik legfontosabb szimbóluma – és a vasárnapi séták kedvelt helyszíne. Szerencsére az élményből kutyával sem kell kimaradnunk, a kastélypark szabadon látogatható. Kár is lenne kihagyni, a park önmagában is megér egy kiruccanást.

Ahogyan az előbb említettük, a barokk stílusú kastély építése a XVIII. században, 1745-ben kezdődött, és az 1800-as évek elejére készült el az épület. Tulajdonosai azonban nem tudtak ellenállni a változó divatirányzatoknak, és a XX. századig több átalakítást is eszközöltek. Ezek közül talán az 1880-as években épült neobarokk torony és épületrészek tűnnek ki első látásra. A kastély ugyanis más barokk kastélyokhoz hasonlóan eredetileg szimmetrikus, U-alakú alaprajzú épületegyüttes volt, de a neobarokk rész miatt elvesztette a szabályos, szimmetrikus homlokzatot és összképet. Persze ez a szabálytalanság mit sem von le az épület szépségéből, inkább csak közelebb hozza az akkori lakókat a ma emberéhez – ők nem egy jövőbeni műemlék építészeti tökéletességét tartották szem előtt, csak a saját lakhelyüket szerették volna az igényeikhez és a kor divatjához igazítani. Pont emiatt a „tökéletlenség” miatt vált számomra a Festetics kastély sokkal emberibbé, sokkal szerethetőbbé.

A viktoriánus stílusú parkban sétálni minden évszakban varázslatos élmény: nyáron buja zöld pompa, míg ősszel lenyűgöző színkavalkád fogad minket. A park teljes, 42 hektáros területe természetvédelmi terület, és minden „kötelező elemmel” rendelkezik, amely egy főúri kerttől elvárható; az épített elemek és a faritkaságok is képviseltetik magukat. A nemzetközi kerttörténeti jelentőségű park építése Bene Gergely és később Henry Ernest Milner nevéhez fűződik, itt ültettek először hazánkban ginkgo biloba fát, de a sövényszínház és az ültetett napóra is párját ritkította. Az 1945-ös államosítást követően az eredeti parkot felosztották – ma már csak egy töredékében gyönyörködhetünk – majd egy 1980-as „rekonstrukció” végképp betett az egykori pompás kertnek.

Szerencsére 2015-ben az eredeti, Milner által megálmodott tervekhez hűen teljes rekonstrukción esett át a park, így a patak, a tavacska, a híd és a hercegnői kamarakert mind eredeti szépségében csodálható meg. Ne felejtsük el meglátogatni a mindent túlélt, négyszáz éve itt álló kocsányos tölgyet sem.

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Indexkép: A Festetics-kastély hivatalos honlapja

A párizsi Versailles és a bécsi Schönbrunn méltó párja, az Esterházy-kastély 1768-tól 1790-ig élte fénykorát, amikor az arisztokrácia és a magyar kulturális élet központja volt. Fényes Esterházy Miklós herceg döntött úgy, hogy az egyik vidéki vadászkastélyát újabb szintre emeli, és nagyrészt saját tervei alapján, az akkor divatos és fényűző barokk stílusban főúri kastélyt építtet. Így született meg a lenyűgöző épületegyüttes, amelynek falai között Haydn alkotott, vagy éppen Mária Terézia vendégeskedett. A második világháborút követően a kastélyra, a melléképületekre és a csodálatos parkra nehéz idők jártak: az épületek állaga leromlott, a park – gondos kezek ápolása híján – lepusztult. A romjaiban is fenséges lépcsősorok és a míves kapu emlékeztettek csak a kastély egykori pompás napjaira. Szerencsére pár évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy nem hagyják, hogy az Esterházy kastély az enyészeté legyen, és felújítási munkálatok kezdődtek, amelyek során az épületek és a park is megújul.

Kutyabarátság tekintetében az  Esterházy-kastély is hozza az elvárásokat, az épület és a belső udvar csak kívülről csodálható – bár ebben az esetben ez sem lebecsülendő, mivel a homlokzat és a főbejárathoz vezető úgynevezett lebegő lépcsősor és a főkapu, amely önmagában véve is mestermű, valóban lenyűgöző látványt nyújtanak. Az eredetileg francia mintára épült parkba az oldalsó bejáratokon keresztül juthatunk el, a park kutyával pórázon, ingyenesen látogatható. Először a díszudvarba érkezünk, amely jellemző példája a barokk korban divatos franciakertnek: a kertek alaprajzait mértani formák (körök, négyzetek, három-, hat- és nyolcszögek) és ezeket a szigorú szabályok szerint létrehozott alakzatokat határolták a sokszor sövénnyel szegélyezett utak, amelyek a kert látnivalóihoz vezettek. Egy főúri kertben volt teaház, bábszínház, lovarda, de titkos találkahelyek is. Időzzünk el egy keveset a kastély mellett, csodáljuk meg a szépen felújított homlokzatot, majd a parkot az óramutató járásával megegyező irányban kerülve induljunk el a Muzsikaház felé, amely egykor Haydn lakhelyéül szolgált. Az itt elhelyezett bronzszobortól nyílik talán a legszebb kilátás a kastélyra.

A Lés-erdő felé sétálva megkerülhetjük a francia parkot, ettől távolabb már a régi Mulatóerdő és Fácános találhatóak. A külső területeken és a Kemeten patak mentén felfedezőútra indulva a Diana templom, a Régi Vízmű épülete, vagy az Elíziumi mezők várnak. A közel 200 hektár alapterületű park hatalmas sétákra hívogat! Ne feledkezzünk meg a Muzsikaházzal átellenben található rózsakertről, amely virágzás közben nem csak látványával, de a különböző rózsafajták mesés illatával varázsolja el a nézelődőket. Ezt a kertrészt, amelyet Cziráky Margit hercegné kérésére alakítottak át konyhakertből rózsakertté, egykor 20 000 rózsatő díszítette. Ahogy minden mást, úgy a rózsakertet sem kímélte a pusztulás, de hamarosan talán újra eredeti pompájában csodálhatjuk majd meg.

Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme
Képek: tatyiandme, Eszterháza Központ (Batár Zsolt)

További információ a kastélytól és a parkról: Eszterháza.hu