A kutatás során a Dél-Karolinai Egyetem és a National Institutes of Health kutatói megállapították, hogy a Csernobil közelében élő kutyák két csoportjának genetikája között jelentős a különbség. Az egyik csoport a volt csernobili reaktorok helyén, a másik pedig a reaktoroktól 16,5 km-re, Csernobil városában élnek. A kutatás eredménye rávilágított arra, hogy a kutyák hogyan alkalmazkodnak az olyan intenzív környezeti hatásokhoz, mint a sugárzás, nehézfémek vagy mérgező vegyi anyagok.

Arról már voltak sejtések, hogy a csernobili kutyák genomja különbözik a világ más táján élő kutyáéktól. Azonban az, hogy a környezeti hatások genetikai változást eredményeznek egy mindössze 16 km-re élő populációban, egészen új felfedezés.

Korábbi tanulmányok már foglalkoztak az atomkatasztrófa vadon élő állatokra gyakorolt hatásával, a kutyák genetikai változását most vizsgálták először. Ezek a kutyák szó szerint túlélő kóbor kutyák, akik valamiért a reaktor közvetlen környezetében maradtak és azóta is ott élnek.

A senki földjén éltek túl a kutyapopulációk

Az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa több mint 300 000 embert érintett közvetlenül. Csernobil teljes lakosságát evakuálták, a reaktor 30 kilométeres körzete pedig megközelíthetetlenné vált. Ezen a területen nemcsak a sugárfertőzés jelenti az egyetlen környezeti veszélyt. Az évekig tartó takarítási munkálatok során hátrahagyott vegyi anyagok, mérgező fémek és szerves vegyületek is hozzájárultak az ökológiai és környezeti katasztrófához.

Ezen a senki földjén, erősen mérgező környezetben azonban két kis kutyapopulációnak is sikerült életben maradnia. A kutatócsoport genetikai vizsgálatokat végzett a kutyákon, hogy megállapítsák azokat a változásokat, melyek képessé tették őket az életre, egy súlyosan fertőzött területen. Megállapították, hogy a Csernobil városában élő kutyák és a közvetlenül a reaktor térségében élő kutyák populációja elkülönült egymástól és mindkettő bonyolult családi struktúrával rendelkezett.

Megváltozott a genetikájuk

Megerősítést nyert tehát, hogy a két populáció valóban genetikailag elkülönül egymástól. A kutató csapat 391 kiugró különbséget talált a kutyák genomjában. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a változások a kutyák DNS-ének a válasza a populációkat érő behatásokra. Ez a változás pedig mindössze 35 év alatt következett be, nagyjából 3 kutyageneráció élete alatt. A kutatók úgy vélik, a változások vizsgálatával pontosabb képet kaphatnak arról, hogy az ember DNS-ét hogyan és milyen mértékben képes megváltoztatni egy ilyen mértékű katasztrófa.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Sciencedaily