Egy frissen megjelent közlemény szerint a fásítás nem csodaszer az éghajlatváltozásra. Az Ökológiai Kutatóközpont elemzése szerint a nem megfelelő a tervezés és a kivitelezés akár ártalmas is lehet. Magyarország jelentős része pedig nem is alkalmas erdőtelepítésre.

A fatelepítés sikerességét számos tényező befolyásolja

A globális felmelegedés lassításának egyik eszközeként tartják számon a faültetést. Minél több fát ültetünk, azok annál több szén-dioxidot fognak megkötni a légkörből. Ez így is van, azonban a fásítás eredményét számos tényező befolyásolja. Való igaz, hogy a légköri szén-dioxidot legtartósabban az erdők kötik meg, de már a fásítás előkészítése is szén-dioxidot szabadít fel a talajból. Ha olyan fát ültetünk, melyet öntözni kell, még nagyobb lesz az energiaigénye. Ezért például olyan helyen, ahol az életben maradáshoz mesterséges beavatkozás (pl. öntözés) szükséges, nem érdemes fásítani.

Gyepes területek és képesek a szén-dioxid megkötésére

Az elemzésben arra is kitérnek, hogy a szén-dioxid megkötése nem csak attól függ, mekkora a föld feletti növénytömeg. Így az olyan gyepes, cserjés területek is alkalmasak lehetnek erre a feladatra, de csak akkor, ha képesek az önfenntartásra. A kulcs tehát nem a fásítás, hanem minden területen az őshonos növényzet helyreállítása lenne.

Magyarország területén eltérőek a lehetőségek

Országunkban számos olyan terület létezik, ahol érdemes belefogni az erdőtelepítésbe őshonos fajokkal. A Dunántúl nyugati-délnyugati része, és az ország északi-északkeleti területeinek nagy része alkalmas erdősítésre. Az Alföld viszont túlnyomórészt gyepek létesítésére alkalmas. Idegenhonos növényfajok telepítését ökológiai szempontok miatt egyik területen sem javasolják.

Körültekintően kell tehát eljárni, figyelembe véve a leendő vegetáció túlélési esélyeit, vízigényét, illeszkedését a természetes ökoszisztémákhoz, és nem mellékesen a társadalmi igényekhez.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, Ökológiai Kutatóközpont