A specializált kutyafajták nem is ügyesebbek más kutyáknál, egy új tanulmány szerint
Inkább a személyiség és a képzés számít
Bizonyos kutyafajták – például a német juhászkutya – híresek arról, hogy kiválóan teljesítenek munkafeladatokban. Másrészt a pomerániai törpespicc és a csivava inkább a kényelmes, luxuséletre született. Évtizedeken át sokan azt hitték, hogy a kutyák tenyésztéssel örökölhetnek bizonyos genetikai készségeket, például azt a fejlett szaglóképességet, amely miatt a bűnüldözésben használt német juhászkutyák híresek. Kiderült azonban, hogy ez inkább mítosz – vagy talán csak egy újabb példa az emberi önteltségre. Sok ellenpélda ismert, de most egy új tanulmány is megerősíti, hogy a specializált tenyésztésből származó egyedek nem feltétlenül ügyesebbek vagy jobbak más kutyáknál. Ha feladatok megoldásról van szó, az egyéniség és a képzés a legfontosabb.
Egy új tanulmány, amelyet a Science Advances folyóiratban publikáltak, megállapította, hogy a koponyaformát tekintve a kutyafajták között nincsenek olyan jelentős fizikai különbségek, amelyek előnyt biztosítanának számukra bizonyos képességekben. Másképp fogalmazva: az ember nem tudta úgy szelektíven tenyészteni a kutyákat, hogy azok fizikailag kiemelkedjenek a szaglásban vagy a harapásban.
A tanulmány – speciális feladatok, specializált struktúra?
A kutatók 3D rekonstrukciós technikák segítségével 117 kutya koponyaformáját elemezték, összesen 40 különböző kutyafajta képviseletével.
Bár a koponyaformák bizonyos tekintetben eltértek a fajták között, a szaglásért és a harapásért felelős orr- és koponyakomponensek meglepően hasonlónak bizonyultak. Nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy a koponya alakja befolyásolná egy kutya funkcionális képességeit. Például azok a kutyák, amelyeket kifejezetten erősebb harapásra tenyésztettek, nem mutattak eltérő harapási erősségértékeket.
„Az elmúlt 200 évben az emberek több száz kutyafajtát hoztak létre, amelyek nagyon eltérő megjelenésűek, és egyes feladatokra – például terelésre, őrzésre vagy szagok felismerésére – kifejezetten alkalmasnak tűnnek.” – mondta Lindsay Waldrop, a tanulmány egyik társszerzője a Phys.org-nak. „Sokan azt feltételezték, hogy ezek a kutyák azért néznek ki ennyire különbözően, mert szerkezetileg specializálódtak ezekre a feladatokra. De a kutatásunk azt mutatja, hogy legalábbis a koponyájukat tekintve ez nem igaz. A harapással vagy a szagfelismeréssel kapcsolatos feladatokhoz ugyanis nincsenek speciálisan adaptált koponyastruktúráik.”
Egy kivétel azonban akadt: a rövid orrú (brachycephal) fajták, például a bulldogok és a mopszok. Az emberek valóban úgy tenyésztették ezeket a kutyákat, hogy rövidebb pofájuk legyen. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezeknél a fajtáknál a változás nem funkcionális, hanem esztétikai okokból történt.
Tévhitek eloszlatása
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a kutyák személyisége és tréningje határozza meg leginkább a képességeiket – nem pedig a fajtájuk. A fizikai tulajdonságok önmagukban nem jó előrejelzői annak, hogy egy kutya mennyire lesz sikeres egy adott feladatban. Az emberek, bár tenyésztették a kutyákat, hogy külsőleg nagyon eltérjenek egymástól, ezek a változások nem jártak együtt funkcionális előnyökkel.
A tanulmány azt az elképzelést is megcáfolja, hogy bizonyos fajták – például a sokat támadott pitbull – veszélyesebbek lennének az erősebb harapásuk miatt. „Sok híradás számol be arról, hogy kutyák súlyos támadásokat követnek el emberek ellen, és gyakran bizonyos fajtákat kiemelnek ezekben a beszámolókban, például a pitbullokat.” – mondta Waldrop. „Egyesek azt állítják, hogy ezek a kutyák keményebben harapnak, mint más, azonos méretű kutyák, vagy hogy különleges anatómiai jellemzőik – például az úgynevezett ’záró állkapocs’ – miatt különösen veszélyesek lehetnek az emberekre. A kutatásunk azonban egyértelműen bebizonyította, hogy ez nem igaz: a harapásra specializált kutyák szerkezetileg nem különböznek azoktól a kutyáktól, amelyeket más célokra tenyésztettek.”
