A „gyorskaja” hatása a cápák egészségére
Általánosan elterjedt nézet, hogy a cápák olyanok, mint az úszó szemetesládák, amelyek gondolkodás nélkül mindent elfogyasztanak, ami belefér az állkapcsukba. Azonban ez a szokásuk valószínűleg nyomot hagy az egészségükön. A Francia Polinéziában a turisták által gyenge minőségű maradékokkal etetett feketeúszójú szirticápák ugyanis anyagcsere- és szaporodási egészségügyi problémákkal küzdenek – számoltak be a kutatók december 24-én az Animal Conservation folyóiratban.
A világ számos pontján a sznorkelező vagy búvárkodó turisták próbálják a cápákat közelebb csalogatni élelemmel, hogy természetes élőhelyükön figyelhessék meg őket. Különösen népszerű hely a cápák etetésére Mo’orea, egy kis sziget Tahiti közelében. Itt a turisták csónakokból és kajakokból figyelik a cápákat és rájákat, miközben fagyasztott tintahalat és emberi ételmaradékokat szórnak nekik. Johann Mourier tengeri viselkedésökológus, aki a Mo’orea Szigeti Kutatóközpontban dolgozott, a cápák mozgását, viselkedését és szaporodását tanulmányozta.
Mivel a feketeúszójú szirticápák (Carcharhinus melanopterus) hajlamosak hosszú éveken át egyetlen zátony környékén maradni, Mourier és kollégái kíváncsiak voltak, hogy a turisták jelenléte és az etetés milyen hatással van ezekre az állatokra.
Egy korábbi tanulmányban a kutatók megállapították, hogy az aktívan etetett helyeken élő nőstény cápák többet mozognak, mint azokon a területeken élők, amelyeket kevésbé érint az emberi tevékenység. A vemhes nőstények emellett elhagyták a sekély, meleg lagúnavizeket, amelyeket általában előnyben részesítenek. A kutatócsoport azt is vizsgálta, hogy ezek a viselkedésbeli változások összefüggésbe hozhatók-e bizonyos egészségügyi mutatókkal.
2008 májusa és 2011 májusa között Mourier és munkatársai 49 nőstény és 68 hím feketeúszójú szirticápát fogtak be a sziget különböző pontjain. Öt helyszín etetési terület volt, tizenkettő pedig nem. A kutatók vérmintákat vettek a cápáktól, és elemezték a metabolizmussal és szaporodással kapcsolatos biokémiai anyagokat és hormonokat. Az összesített egészségi állapotot mérő vörösvérsejt-arányszám mindkét nemnél alacsonyabb volt az etetési helyszíneken.
Az etetési területeken élő nőstények esetében a szaporodási időszakban alacsonyabb vércukorszintet mértek, ami arra utal, hogy az általuk fogyasztott táplálék rosszabb minőségű volt.
Mourier szerint az emberi maradékok olyanok a cápák számára, mint a gyorsételek. Nem biztosítják ugyanazt a tápértéket, mint a természetes étrendjük. Az etetés emellett befolyásolta mindkét nem szaporodási hormonjait is.
A hímeknél magasabb tesztoszteronszintet mértek az etetési területeken, ami valószínűleg az agresszívabb versengésnek köszönhető. Mivel ezeken a területeken több hím gyűlt össze a táplálékért. A nem etetett területeken élő nőstények mind vemhesek voltak, és háromszor annyi ösztrogént termeltek, mint az etetett helyeken élő társaik, ahol nem minden befogott nőstény volt vemhes.
Az etetési helyeken tapasztalható kiszámíthatatlan, rossz minőségű étrend megnehezítheti a nőstény cápák számára, hogy elegendő energiát fordítsanak az utódok fejlődésére. A jövőbeni kutatások során érdemes megvizsgálni, hogy az etetés milyen hosszú távú hatással van a szaporodásra és a populáció egészére. Különösen fontos kérdés ez, mivel a feketeúszójú szirticápákat a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) „sebezhető” fajként tartja nyilván.
„Ez a tanulmány jelentős előrelépést jelent a cápák egészségének megértésében.” – mondja Natascha Wosnick, a bahamai Cape Eleuthera Intézet biológusa, aki nem vett részt a kutatásban. „Ezek az eredmények különösen fontosak, mivel a cápaetetés gyakorlata gyakran gyengén szabályozott vagy teljesen szabályozatlan. Pedig nemcsak a cápák viselkedését változtatja meg, hanem az általános jólétüket is veszélyeztetheti.”
