A mikrochip jelentősége – 2 év és 1 600 km
Vannak olyan dolgok, melyekről tudjuk, hogy nem helyes és akár baj is lehet belőle, de mivel legtöbbször minden rendben van, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget nekik, és elintézzük egy kézlegyintéssel. Így volt ezzel Debi Petranck is, akinek fekete-fehér terrierje gyakran önállóan indult útnak a környéken.
Zeus, a terrier rendszeres vendége volt az ocalai (Florida) gyorséttermeknek, mivel imádta a csirkés szendvicset. „Kis kirándulásai” után mindig hazament, így soha nem volt probléma. Azonban 2014. augusztus 21.-e volt az a nap, amely örökre bevésődött a gazdi fejébe. Kutyája ugyanis úgy szökött ki, hogy észre sem vette, és nem tért haza többé.
Debi azonnal megbánta, hogy ebe kiruccanásait eddig ilyen lazán kezelte, és szent fogadalmat tett, hogy soha többé nem hagyja, hogy Zeus bárhová is menjen nélküle, csak kerüljön újra elő. A leckét megtanulta, de attól tartott, hogy már túl későn. A kutya chippelve volt, így azért reménykedett, hogy a nyomára bukkan. Azonnal szórólapokat helyezett el a környéken és egy újsághirdetést is feladott, de hirdetéseire senki nem jelentkezett. A reményt azonban soha nem adta fel.
Néhány gyerek, akik látták az egyedül kóborló kutyát a gyorsétterem parkolójában, segítő szándékkal felajánlották egy férfinek, aki magához is vette, majd Floridából Michiganbe indult. Két év után, amikor a michigani Dearborn Animal Menhelyre bekerült egy utcán kóborló kutya és leolvasták a mikrochippet, derült ki, hogy gazdája már évek óta keresi.
A férfi, akinél addig Zeus élt, felhívta Petranck-ot, a regisztrált tulajdonost, aki azonnal autóba ült. Kicsit aggódott ugyan, hogy ennyi idő után Zeus már nem fog emlékezni rá, de aggodalma a találkozás első pillanatában szertefoszlott. Kutyája azonnal a karjába ugrott, megnyalta az arcát, lelkesen csóválta a farkát, szemernyi kétséget sem hagyva a felől, hogy pontosan tudja, kivel hozta ismét össze a sors.
Nézzétek meg a nagy találkozás pillanatait:
Mindannyian követünk el hibákat, amelyekből tanulunk és szerencsés esetben „egy figyelmeztetéssel” megússzuk a dolgot, melyet a sorstól kapunk. Az eset tanulsága mindenki számára egyértelmű, és azt se felejtsük el, hogy sok elveszett kutya a mikrochip segítségével kerül haza. Fontos, hogy adatainkat mindig frissítsük a mikrochip adatbázisban.
Ezért is van olyan nagy jelentősége annak, hogy az állatorvosok mindig ellenőrizzék, hogy van-e mikrochip a kutyában, és egy-egy kutya regisztrációjakor, vagy tulajdonosváltáskor kérjenek tulajdonjogot igazoló dokumentumot, illetve vegyék fel a kapcsolatot az adatbázisban regisztrált tulajdonossal.
Olvassátok el korábbi, szerencsés hazakerülésekről szóló cikkeinket is:
A chipnek köszönhetően Horvátországból került haza az eltévedt magyar kutya
10 év után került elő újra Charlie
(kutyabarát.hu)
