Összefüggés lehet a dögevők eltűnése és a zoonózisok terjedése között?
A dögevők kevés gyerkőc kedvenc állatainak listáját vezetik. Sőt, még felnőttként is él bennünk egyfajta ellenérzés ezek iránt az állatok iránt. Sokak szemében ijesztő, furcsa állatok: a hiénák kuncogása rémisztő, a varjak „gyülekezete” baljós, a keselyűk kopasz nyaka pedig taszító. Pedig ezek az élőlények a természet takarítói: nélkülük a világ halott állatok maradványaiban úszna. Ráadásul, úgy tűnik, hogy a dögevők a takarító szerepen kívül közegészségügyi védelmi szerepet is ellátnak.
Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint a világ közel 1 400 ismert gerinces dögevő-fajának 36 százaléka veszélyeztetett, vagy populációjuk csökkenőben van.
A nagy dögevők nélkülözhetetlenek a természet „köztisztaságának” fenntartásában. Amerikában és Európában a dögevők takarítják el a tetemek mintegy 75%-át. Csak a keselyűk évente 1,5 millió tonna tetemet „takarítanak el”. Az etiópiai foltos hiénák évente 200 tonna állati hulladékot takarítanak el, megelőzve így a lépfene és a szarvasmarha-tuberkulózis átterjedését emberekre és haszonállatokra.
A kutatók összesen 1 376 gerinces dögevő faj jelentéseit vizsgálták, és megnézték, milyen a populációjuk helyzete a Vörös Lista (az ENSZ ezen a listán szerepelteti az állatfajok populációinak méretét) szerint. A dögevők között nem csak a klasszikus fajok, mint a varjak, kóbor kutyák vagy keselyűk szerepelnek: sok növényevő, például bölények, papagájhalak vagy mókusok is fogyasztanak alkalmasint döghúst. A vizsgált fajok csupán 1 százaléka „valódi” dögevő, a többi faj nem kizárólag tetemekkel táplálkozik.
Az eredmények szerint a valódi dögevő fajok különösen veszélyeztetettek. A 17 ilyen faj fele „sebezhető” vagy „kritikusan veszélyeztetett” besorolást kapott. A fő kockázatot az emberi tevékenységek jelentik, például a mérgezés vagy a vadállat-kereskedelem.
A kisebb, fakultatív dögevők ezzel szemben jól boldogulnak az emberi környezetben, de nem tudják teljesen pótolni a nagy dögevők hiányát. Ha a nagy dögevők eltűnnek, nő a kórokozókkal fertőzött kisebb állatok száma. Indiában például a keselyűpopuláció összeomlása után megnőtt a kóbor kutyák száma. Ennek eredményeképpen 1992 és 2006 között, becslések szerint, 39 millió kutyaharapás és 48 000 veszett kutya okozta haláleset következett be.
A kutatók szerint a nagy dögevők védelme nemcsak a természet, hanem az emberi egészség szempontjából is fontos. Lehet, hogy nem a legszimpatikusabb állatok a világon, de a köszönettel tartozunk nekik: nélkülük sokkal több betegség és kórokozó veszélyeztetné az emberiséget. A fenti példából is látszik, hogy minden állatnak megvan a szerepe az adott ökoszisztémában. Ha egy építőkocka kiesik a rendszerből, az teljes összeomláshoz vagy beláthatatlan károkhoz vezet.
