FOMO vs. kutyák 0:1
A FOMO (Fear of Missing Out) az az érzés, amikor valaki attól fél, hogy kimarad valamilyen élményből, eseményből vagy lehetőségből. Ez az érzés elsősorban társasági események, rendezvények kapcsán lép fel. Amikor lemaradunk valamiről, vagy úgy érezzük, kimaradunk valami fontosból. A FOMO gyakran társul szorongással, különösen a közösségi média használata miatt, ahol gyakorlatilag élőben követhetjük, mások mit csinálnak, miből maradunk ki éppen.
Kutyásként azonban tudjuk, hogy a kutyáinkkal töltött idő minden perce kincs. Sőt, úgy tűnik, hogy sokszor még az emberekkel töltött időnél is értékesebbnek tartjuk. Mindannyian szeretjük barátainkat és családunkat, de kedvenceinknek valahogy más minőséget képesek képviselni az életünkben. Ők nem ítélkeznek felettünk, nem szólnak közbe a kedvenc műsoraink alatt, és nem kell utazásra költenünk, hogy elérjük őket.
Egy új kutatás eredménye szerint a házi kedvencek verik a FOMO-t, ha a gazdik választhatnak.
Tehát, ha valaha is előfordult, hogy inkább a négylábú barátoddal töltötted az estét, ahelyett, hogy emberekkel találkoztál volna, a kutatás szerint nem vagy egyedül.
A Talker Research által készített felmérésben 2000 gazdit kérdeztek meg, és kiderült, hogy a válaszadók közel fele, 48 százalék, mondta már le a terveit azért, hogy inkább a háziállatával töltsön időt. Ráadásul nem is egyszer: a gazdik átlagosan ötször helyezték előtérbe a kedvencükkel való időtöltést életük során.
Nem csak a baráti találkozók maradnak el a kis kedvenceink miatt. A kutatás szerint a gazdik 30 százaléka jelentett már beteget a munkahelyén, hogy több időt tölthessen kutyájával vagy macskájával. Ez átlagosan négyszer fordult elő azóta, hogy kedvencük belépett az életükbe. A felmérés adatai alapján pedig nem meglepő, hogy a kedvencek egyre nagyobb prioritást élveznek a gazdik életében. A válaszadók 97 százaléka családtagnak tekinti háziállatát. Szinte minden válaszadó (99 százalékuk) egyetért abban, hogy a kutyák és cicák felé minden nap ki kell mutatni a szeretetünket, és minden nap foglalkozni kell velük.
A szeretet és odafigyelés számos formában nyilvánul meg: a válaszadók naponta átlagosan tízszer adnak becenevet kedvencüknek, tizenegyszer beszélgetnek velük, hétszer játszanak velük, és ötször énekelnek nekik. Még akkor is, ha nincs velük az állatuk, gondolatban mindig jelen vannak: a gazdik naponta négyszer gondolnak rájuk, amíg a munkahelyükön vannak. Azaz, körülbelül kétóránként.