Saját KB bal
Saját KB jobb

Aki tökéletesen ért kutyául

Halász Árpád kutyatréner teljesítményétől volt hangos a világsajtó idén Cannes-ban a fesztiválon. Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét filmtörténeti szenzációként emlegették a hadseregként viselkedő kétszáz kutya összehangolt játéka miatt.

Az egy csapásra híressé lett trénert a Gödöllői Kutyasport Központban érte utol telefonon a Népszava riportere, amelyet 1991 óta vezet, s ahol 15 éve foglalkozik kutyák speciális kiképzésével különböző filmes feladatokra. Tőle tudjuk, hogy a mozivásznon eddig megmozgatott kutyacsapat legnagyobb létszáma ötven körül volt. Mundruczó Kornél, a Fehér Isten rendezője először külföldi trénerekhez fordult, de valamennyien azzal utasították el, hogy kétszáz kutyát nem lehet összeszoktatni és egyszerre mozgatni. Három-négy kutyával vállaják, aztán a filmes technikával kell megsokszorozni a létszámot. Mundruczónak azonban valódi kétszáz kutya kellett.

A világban sokan elképzelhetetlennek tartják – mondja Halász Árpád -, hogy lehet kutyákat nagyobb csoportban feladatokkal megbízni anélkül, hogy ne rivalizáljanak. Mert az a nagy probléma.

A gödöllői kutyatanodájukban a kilencvenes évek óta kezükben van a módszer. Tükör-iskolaként működnek, új technikákkal dolgoznak. Alapelvük, hogy olyan nyugalmat és biztonságot teremtsenek, amelyben leveszik a kutyákról a döntés felelősségét, így feszültség nélkül végzik a feladatokat.

Nem kell minduntalan arra figyelniük, kit zavarjanak el, kit verjenek jól meg, kire támadjanak rá. A csoportjaink úgy dolgoznak, hogy nincs is póráz a kutyákon. Tíz-tizenkét kutya simán póráz nélkül dolgozik a csoportban. Amikor iskolai kirándulást szervezünk, akár ötven-hatvan kutya is jön velünk póráz nélkül a gazdikkal együtt.

Megvannak a szocializációs technikáik. A kutyával a saját nyelvrendszerében értetik meg, hogy a feladat végrehajtása a dolga. Méghozzá jó kedvvel, mert jutalomfalatot kap érte. Egész forgatás alatt alig várták, hogy dolgozhassanak, mert olyankor jött a jutalomfalat. A szocializációs technikáikkal elérték, hogy kis csoportokban összeszoknak, s a kis csoportokból rakták össze végül a teljes filmtörténeti létszámot.

A négylábú keverék szereplőket kutyatelepekről válogatták ki a rendezővel. Először hatvan kutyáról volt szó, majd százról, végül Mundruczó megkérdezte, mit szólna kétszáz kutyához. Semmi akadálya, válaszolta Halász Árpád. A 150 menhelyi kutya kiválasztása, majd oltása, chippel való ellátása és egyéb gondozási ügyek elintézése után megkezdődött a kiképzés. A kemény munka több mint négy hónapot vett igénybe, s még a forgatás idején is tartott, mert, rengeteg volt a tananyag. A közös mozgásra külön koreográfiát dolgoztak ki, és gyakoroltak be, a hatalmas kutyafalkának nagyon hosszú távokon kellett végig rohannia például az Alagútban, vagy a Kálmán Imre utcában. Ilyenkor több tréner állt takarásban, és fújta nekik a sípot, s ők vágtattak át a városon engedelmesen és látványosan.


Fotó: Simák Veronika

A kezdetektől fogva egy amerikai állatvédő kódex előírásai szerint dolgozunk, amely ötszáz oldalon keresztül részletezi, mit szabad tenni és mit nem az állatokkal. Mindenki megnyugodhat: egyetlen állatnak sem esett bántódása. Sőt, tele lettek önbizalommal. Mondhatom, százötven menhelyi kutyát rehabilitáltunk testileg, lelkileg. Ami a filmen ádáz viadalnak vagy véres támadásnak látszik, az játék. Egyfajta módszerrel megtervezett játék, egymással és egy labdával. Alatta pedig az hallatszik, ahogy az én két rottweilerem épp egy autógumit cincál szét.

Halász Árpád legnagyobb öröme, hogy a forgatás végén a menhelyi kutyusok 96 százaléka gazdára talált. Ha ma azzal állnának elé, kiképezne-e filmforgatásra ötszáz kutyát, azt mondaná, semmi akadálya.

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás: nepszava.hu

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...