Melyek a leglátványosabb helyek, ahol jártál? 

Hát, ahol indulsz, és ahol megállsz. Értem ezt úgy, hogy egy gyönyörű világban élünk. A vadvilág szempontjából mindig nehéz megmondani – Luangwa egy nagyon különleges hely számomra, mert úgy gondolom, hogy nagyon változó a növény- és állatvilágot tekintve. És mindig történik valami, bárhová fordulsz. Míg más helyek más miatt érdekesek, például a migráció miatt, de ott lehet, hogy kevésbé változatosak a fajok. Nagyon kell keresned a leglátványosabb helyet. Minden hely nagyon különleges bizonyos okok miatt, de úgy gondolom, hogy Luangwa kiemelkedően egyedi. Mindenből van benne egy kicsi és mindig történik valami. Szóval igen, Luangwa a leglátványosabb számomra. Botswana és Kenya is, szeretek a trópusokba menni, a majomevő sasok erdeibe…hát igen, mindenhol, ahol megállsz.

Mi fogott meg először Zambiában?

Igazából itt nőttem fel. Hát igen, Zambiában nőttem fel, majd itt tartottam túrákat. Amikor pedig a filmezésbe kezdtem, minden évben visszatértem. Rengeteg más helyen voltam, de minden évben késztetést éreztem visszamenni a hihetetlen gazdag vadvilág miatt. Hát igen, azt hiszem ennyi.

Találkoztál helyiekkel a forgatás alatt vagy csak az állatokra koncentráltatok?

A dokumentumfilm az állatokról szól, de számos olyan fantasztikus emberrel találkozunk az út során, akik hozzáadnak a vadvilághoz, mégis a háttérben maradnak. Az őrök, a kutatók, a túravezetők és a tábor munkatársai, akik csodálatos élményt nyújtanak az odalátogatóknak, azonban szinte soha nem lehet látni és hallani őket a dokumentumfilmekben és ez szerintem szomorú. De sajnos nem mindig tudod megválasztani, hogy milyen történetet mesélsz el.

Ez egyfajta fókuszpont lehet a következő sorozatra nézve?

Igen-igen, nagyon sok minden van a háttérben. Szeretném az emberi konfliktus vonalát továbbvinni. De ez csak próbálkozás. Az emberek nagyon keményen próbálják megtalálni az egyensúlyt, hogy együtt tudjanak élni egymással és megpróbáljanak enyhíteni kicsit a konfliktuson.

Tanultál valami újat az oroszlánokról a forgatás közben?

Úgy gondolom, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne tanulna az ember valamit. Rengeteg könyv íródott, amelyet meg tud venni az ember, de ezek csak útmutatásként szolgálnak, a viselkedés már az egyének dolga. Folyamatosan látsz új viselkedéseket, amelyeket akár meg is tanulhatsz és beépíthetsz. Olyan dolgok, amelyeket még sosem láttál. Látni az oroszlánokat, ahogy a mellkasuk mélyen fel-le mozog, elkezdenek enni a krokodilok mögött, majd azok elkapják őket és a folyóba viszik, hát nem tudom, hogy igazán megmutatják-e, hogy mennyire kétségbeesettek –soha nem tudhatod, hogy pontosan mit látsz. Sokszor ki kell találnod, hogy mi történik és elmondani, ahogy lehet.

Mit gondolsz az emberek és a vadállatok közötti kapcsolatról? Találkoztál már velük közvetlenül. Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?

Azt hiszem a legemlékezetesebb pillanat, ami egyébként már sok vadállattal volt, az mindig a viselkedésük megváltozása. Ha autóval mész vagy gyalog, pontosan behatárolják, hogy ember vagy és azt a reakciót fogod kapni, ami ilyenkor szokás: rendszerint elszaladnak vagy félnek, hiszen mi vagyunk a legnagyobb ragadozó ott kint. Ezt számos vadvilág tudja. Azonban, ha ők érkeznek önkéntesen az emberi területre, mert pontosan tudják, hogy hol vannak az emberek, akkor egy teljesen más viselkedés figyelhető meg. A viselkedésváltozásuk egyszerűen csodálatos, hogy mennyire megváltozik az egyes hatásokra.

Mi a különbség a falkák között a Luangwa völgyben?

Hát nehéz egyet mondani, sokan eléggé közeli rokonságban vannak. A különbséget talán a terep teszi köztük, vannak olyan oroszlánok, amelyek meg tudják „szerezni” a folyó legjobb pontjait a falkájuknak, ahol nagyon nagy az élővilág, van, aki pedig nem. Ők a szárazabb részekre kényszerülnek, ahol sokkal-sokkal nehezebb dolgok van prédát vagy vizet találni.

Mi okozza a legnagyobb konfliktust az ott élő oroszlánfajok között?

Ami bármely faj között konfliktust tud okozni, az a terület. Az dominál, aki kontrol alatt tartja a területet.

Három hónapon keresztül forgattatok a parkban és találkoztatok más állatokkal is az oroszlánokon kívül. Volt olyan, ami meglepett?

Próbálok visszaemlékezni, és igen, számos egyéb fajt is lefilmeztünk és próbálok olyanra visszaemlékezni, ami kiemelten érdekes volt. Nagyon érdekes látni, hogy elfogadják egymást az egyes fajok. A krokodil és az oroszlán együtt táplálkozik vagy gyakran jelennek meg közösen hiénák magányos oroszlánokkal. Nem szeretik egymást, de ha egyedül vannak, akkor gyakran látni őket közösen falatozni egymás mellett. Amint az egyik fajból többen lesznek és elkezd borulni a mérleg, egyből kitör a konfliktus. Amikor viszont egyedül vannak, elfogadják egymást. Úgy gondolom ezt mindig nagyon érdekes látni.

Volt olyan, hogy féltél forgatás közben? Volt megdöbbentő pillanat?

Nem mintha be kellene vallanom… Ők vadállatok. Nem mindig tudod megjósolni, hogy mi fog történni. Mindig nagyon óvatosnak kell lenned. Mindig az autóban vagyunk és próbálunk biztonságban lenni. És úgy gondolom a sok évvel mögöttünk, hogy tudjuk, mit csinálunk. Tudjuk, hogy mennyire mehetünk közel az oroszlánokhoz, miután a viselkedésükből látjuk, hogy nem örülnek nekünk. Ha egy oroszlán nagyon nyugodt, akkor közelebb mehetünk. Szóval ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy meg tud csinálni valaki. Nagyon gyorsan meg tudnak változni a dolgok és esetleg rosszra fordulhatnak. Felkészülve kell állnod folyamatosan, hátha történik valami rossz. Mindig fel kell mérned a terepet és tervvel kell készen állnod, ha bármi történne

Minden csütörtökön 19 órától látható az új rész a dokumentumsorozatból a Viasat Nature csatornán.

(Kutyabarát.hu)

The post Nagymacskák vidéke appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az utcai állatorvos című dokumentumsorozat Dr. Kwane önzetlen munkásságát taglalja, felhívva a figyelmet arra, hogy a társadalom peremére került emberek szorulnak a leginkább támogatásra. A Viasat Nature tévécsatornán augusztus 5. 15:55-től induló sorozat az egyszerű útmenti balesetektől kezdve egészen a kórházi műtétet igénylő vészhelyzetekig közvetít történéseket – megmutatja, amiképpen a veterán állatorvos konkrét segítséget, tanácsot és reményt ad a rászorulóknak. Szórakoztató, felemelő és egyben nevelő célzatúnak ígérkezik ez az utazás, ahol az ember-állat közötti köteléket teljesen új megközelítésből láthatjuk.

Magyarországon jelenleg több ezer hajléktalan ember él, sokan közülük az utcára kényszerülnek. A szállók 90%-os telítettséggel működnek, többen önként nem vonulnak be attól félve, hogy nehezen megszerzett értékeiket ott nem tudják megvédeni. Nem egyszerűbb a helyzet az utcán sem: a legjobb, legvédettebb helyekért, takaróért vagy élelemért sokszor küzdelem folyik. Barátságok és szerelmek köttetnek ugyan, de az igazi bizalmat gyakran egy állat érdemli ki – a mindennapok nehézségét sokan kutyával vészelik át.

Az állattartás azonban felelősségteljes: folyadékot, táplálékot kell nekik biztosítani, de nem szabad megfeledkezni az oltásokról és a kötelező kutyachipről sem. Nehéz körülmények között pedig betegségek is gyakrabban ütik fel a fejüket. A jó hír, hogy ma már léteznek olyan megmozdulások Magyarországon is, amelyek a hajléktalanok állatain segítenek: van olyan szervezet, aki ingyenes oltást biztosít a házikedvenceknek, de néhány hajléktalanszállón kennelek is várják a rászorulók négylábú társait.

– Magánemberként úgy tudunk segíteni, ha azt a szervezetet támogatjuk, akik kapcsolatban állnak ezekkel az állatokkal. Mi például folyamatos összeköttetésben vagyunk azokkal a szociális munkásokkal, akik segítik a fókuszban lévő hajléktalanokat, így baj esetén tudjuk vállalni az állat támogatását. Például az egyik rászoruló nem tudta magával vinni téli szállására négylábú kedvencét, ezért nálunk töltötte a telet, majd visszakerült gazdájához – mondta el Schneider Kinga, a Noé Állatotthon sajtósmunkatársa.

The post A veterán doki hajléktalanok kedvencein segít appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.