Vác nevének eredetéről megoszlanak a vélemények – a legenda szerinte egy Vác nevű remetéről nevezték el a várost, amiből valószínűleg annyi igaz, hogy a közeli Naszály hegység számos barlangot rejt, melyekben bizonyára remeték is tanyáztak. Tény, hogy már 1074-ben írásban említik Vácot, méghozzá Watzenburg néven, a legvalószínűbb azonban, hogy neve a szláv Vac, azaz központ, fontosabb település jelentésű szóból ered. A történelmi Felvidék és a Kárpátok legdélebbi pontja, a Duna parton elhelyezkedő kisváros kerékpárral, vonattal és autóval is elérhető, a Budapest-Szob vonalon, illetve a 2-es főúton.
Vác tipikusan „egynapos város”, és ennek megfelelően szálláshelyekben nem bővelkedik – vannak azonban éttermek, büfék, fagyizók és mindenféle vendéglátóegység, ahol pihenhetünk, felfrissülhetünk a városnézés közben.

Kutyával a legjobb, ha a Dunakorzón kezdjük a napot. A Duna-parton hosszan elnyúló, parkos sétányon biztosan akad játszótárs is, de ha magányra vágytok, a kissé bentebb, az út mellett futó, gesztenyefákkal szegélyezett gyalogjárdát javaslom, amely árnyékos, kellemes és szinte privát élményt nyújt a nyüzsgő korzóhoz képest. A Korzó északi részén található Zenepavilontól dél felé indulva kellemes sétát tehetünk a parton, majd az uszoda után az egyházmegye zarándokházának és egyéb épületeinek otthont adó park mellett elhaladva vegyük a belváros felé az irányt. Vác önmagában is gyönyörű, és mindenféle egyéb ismeret nélkül is élvezhető az épületek és parkok szépsége, mégis érdemes röviden áttekinteni a város történelmét ahhoz, hogy az egyházi épületek ennyire koncentrált jelenlétét megértsük.

A Váci Egyházmegye megalapításáról I. Szent István király döntött, és onnantól kezdve az egyház meghatározó szerepe, a környék földesura a mindenkori püspök volt, akinek birtokai halban, vadban és szőlőben gazdagok voltak. A város virágzott, templomok és várak épültek. A tatárjárás, majd a török dúlás azonban porig rombolták a várost, aztán jött a Rákóczi-szabadságharc során a labancok pusztítása, majd egy tűzvész emésztette fel azt, ami még megmaradt. Csak a barokk korra tért magához a város, és ekkor kezdődtek meg az építkezések: a város legendás püspökei, Migazzi Kristóf és Althann Mihály ideje alatt épült a Szent Rókus kápolna, a piarista, a ferences és a Domonkos-rendi templomok, a Püspöki palota és a Székesegyház is. Ennek köszönhető a belváros egységes stílusa és az épületek szabályos elrendezése – és az is, hogy röpke 10 perc alatt gyakorlatilag mindent megcsodálhatunk, amíg a felújított Március 15. térre nem érünk. A város főtere pár éve újult meg teljesen, és szinte nincs olyan hétvége, hogy ne lenne itt valamilyen program, koncert vagy kirakodóvásár. A Duna-parttól távolodva sétáljunk tovább a hangulatos kis utcákban és vesszünk el a váci hangulatban.

Érdemes még kitérőt tenni Magyarország máig egyetlen Diadalívéhez, amelyet Mária Terézia váci látogatásának tiszteletére emeltek – de az uralkodó soha nem vonult át alatta, ugyanis amikor megtudta, hogy milyen gyorsan készült el, nem mert átmenni alatta, mert félt, hogy egy ilyen „sebtiben összerakott tákolmány” esetleg rádől… A Diadalív persze azóta is áll.
Vácon keresztül fut a Mária út piros és sárga jelzése, amelyeken elindulva túrázhatunk a környéken, de a Börzsöny és a Dunakanyar közelsége is számos látnivalót tartogat. A váci ártéri tanösvény azonban eléggé elhanyagolt, a hidak és a pallók korhadtak, hiányosak – túlélőtúrának biztosan szuper, de kutyával nem javaslom.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Az Andrássy út, a Hősök tere és a Városliget

Ennyi csodálatos épület között élve a szürke hétköznapokat, könnyen elsiklunk a gyönyörű homlokzatok és struktúrák felett, amelyek okán az Andrássy út és a Hősök tere méltán érdemelte ki az UNESCO világörökségi védelmét. A Deák tér felől indulva először az Anker palota homlokzatát csodálhatjuk meg, amely az 1900-as évek elején épült, eklektikus stílusban, és az Anker biztosító székházaként működött egészen a II. Világháborút követő államosításáig. Az Anker köz is az épület része volt, nyitott bazársorán mindenféle portékát kínáltak eladásra.

Az Andrássy útra fordulva álljunk meg egy pillanatra, és csodáljuk meg a több mint 2 km hosszan elnyúló sugárutat és két oldalán a fasort. Kevesen tudják, hogy az épületek egységes stílusa nem csak annak köszönhető, hogy egyazon időszakban (5 éven belül) épültek, hanem annak is, hogy mindegyiket Ybl Miklós és Linczbauer István tervezte, az egységes városképet tartva szem előtt. Az Andrássy út egyik legfontosabb épülete a most éppen felújítás alatt álló Operaház, amelynek helyén régen egy „kétes hírű létesítmény” állt, szinte átellenben pedig a Párizsi Nagyáruház fényűző épületét láthatjuk. A Hősök tere felé ballagva egyre szellősebbé, nyitottabbá válik az Andrássy út, így vezetve a szemet a monumentális szoborcsoport felé.

A Hősök tere a bécsi Maria-Theresien-Platz mintájára épült, két múzeumépület fogja közre a teret, ahol eredetileg ivókút állt. A 970 méter mély hévizes kutat ma a Hősök emlékműve rejti. Ha egyenként végignézzük a szobrokat, elgondolkodhatunk, hogy vajon ki-mivel érdemelte ki, hogy helyt kapott a pantheonban. Thököly, Bocskai, Bethlen, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth szobrai mit is keresnek egy, a Habsburg-korban emelt emlékművön? Eredetileg ők bizony nem kerülhettek volna be ebbe az exkluzív társaságba, helyettük Mária Terézia, Ferenc József és más Habsburg nagyságok szobrai álltak a téren, de a Rákosi rendszerben ez már kiütötte a biztosítékot, ezért a forradalmi eszméknek jobban megfelelő nagyságok szobrait helyezték el. Nem sokon múlt egyébként, hogy az egész szoborcsoportot lebontsák, és most egy grandiózus Sztálin emlékműben gyönyörködhessünk.

A Hősök tere mögött terül el Budapest legismertebb közparkja, a Városliget, amelyben most éppen időszakosan van nyitva a kutyafuttató és élménypark. Az egykori Batthyány birtok homokos területén Rumbach Sebestyén vásárolta meg 1800-ban, szőlőtermesztés céljából, de gyógyvizet talált, így inkább gyógyfürdőt és szállodát építtetett. Ettől az első próbálkozástól még hosszú út vezetett a mai Széchenyi gyógyfürdőig, amelyet csak a XX. században kezdtek el építeni. A Városligetben a Milleniumi kiállításra több fontos magyar emlék mását építették meg, itt látható a Vajdahunyad várának és a Jáki templomnak is a reprója, ezzel egy kis Disneyland hangulatot kölcsönözve a parknak.

A Ligetben szuper kutyás kávézók és éttermek várnak Titeket, hogy kipihenhessétek az eddig megtett körülbelül 4 kilométert. Érdemes egy kis kitérőt tenni az Ajtósi Dürer sor felé, és aprólékosan szemügyre venni a Vakok Intézete szecessziós stílusú épületét, majd az 56-osok tere felé véve az irányt a Városligeti fasoron sétálhatunk a belváros irányába. A Király utcába érve mindig eszembe jut, hogy ez a keskeny utca látta el régen azt a feladatot, amelyet most az Andrássy út, sőt, régen még villamos is közlekedett itt. Az egykori Königgasse épületei is megérdemlik a figyelmünket – a kutyánk pedig élvezettel fogja szaglászni a házak szögleteit, a bulinegyedhez közeledve ugyanis már sűrűsödnek az impulzusok és a szagminták. Az eklektikus, romantikus és klasszicista épületekben élt Erkel Ferenc, Kabos Gyula, Wigner Jenő és Weiner Leó is, illetve az Intel egyik alapítója, Andrew S. Grove (Gróf András).

A Király utca forgataga sétánk kiindulási pontjához, az Anker-házhoz sodor minket. Remélem, élveztétek a budapesti turistáskodást és kellemesen elfáradtatok a sok látnivaló és a megtett körülbelül 8 kilométer után.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / tatyiandme

Képek: tatyiandme, @flickr

Az első világháborút lezáró békeszerződések megfogalmazásakor az amúgy jelentős németajkú lakossággal rendelkező Sopronban népszavazást írtak ki, amelyben az itt élők dönthettek arról, hogy a város és környező nyolc település Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozzon-e a jövőben. A többség Magyarország mellett döntött, ezért kapta a város a Civitas Fidelissima, azaz a leghűségesebb város címet. Ezt a döntést aztán sokszor sokan bánták, főleg a második világháború alatt, amikor a várost nemcsak a bombák, de a nemzetiségeket érintő szankciók is sújtották: a város zsidó lakosságát (1857 főt) elhurcolták, majd 1946-ban 2005 német anyanyelvű lakost kitelepítettek. 1949-re a városban 11 000-rel éltek kevesebben, mint az évtized elején. Minden sorscsapás ellenére Sopron büszke a hűségére, történelmére, műemlékeire és kultúrájára, és szeretettel várja az idelátogatókat.

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a családom egy része Sopronban él, ezért gyermekkorom óta többször volt lehetőségem hosszabb-rövidebb időt a városban tölteni. Ettől függetlenül, nem tudom megunni Sopront, minden alkalommal rácsodálkozom arra, ami örök és arra, ami új. Tatyival sem először jártunk itt, és mindig jó élményekkel töltődünk fel. Legutóbb csodálatos tavaszi napsütésben bolyongtunk, fagyiztunk és kávéztunk a Várkör egyik teraszán és gyönyörködtünk az ápolt, virágos utcákban.

Sopron belvárosának nagy része sétálóövezet, nem kell a forgalomra figyelnünk, szabadon szemlélhetjük a csodás homlokzatokat és a szinte minden házon megtalálható műemlékvédelmi és emléktáblákat: “ebben a házban alkotott Haydn”, “házi koncerteket adott itt Liszt Ferenc”, és még sorolhatnám. Szinte nem is áll itt olyan ház, palota vagy kúria, amelynek ne lenne története; Sopron Magyarország második leggazdagabb települése műemlékek tekintetében. Miközben mi a táblákat szemléljük, kutyánk a cserjeszinten szabadon szaglászhat, és nem kell félnünk, hogy piszkot talál, az utcák ugyanis patyolattiszták. A soproniak egyébként mindig csodálkoznak, ha az ember megemlíti, hogy milyen szép tiszta a város – számukra ez alapvető, és nem értik, mi ezen a rendkívüli. Ugyanúgy, ahogy sokszor azt sem értik, miért ne lehetne kutyával is bemenni egy üzletbe vagy kávézóba. Kevés kivételtől eltekintve ez nem okoz problémát, főleg jó időben, amikor a teraszok is nyitva vannak.

Sopron tehát több szempontból is megér egy kiruccanást, főleg, ha számításba vesszük, hogy a város mellett elterülő Lövérekben (vagy elterjedtebb írásmóddal: Lővérekben) remek túrákat is tehetünk: 369 kilométernyi jelölt turistaút, sétaút és három tanösvény vár meghódításra. Ebből a választékból a kényelmes ebéd utáni sétától a komolyabb kihívást jelentő túrákig mindenki megtalálhatja a neki valót. A Parkerdőben nem véletlenül található 9 kilátó is, ezzel Sopront nem csak a hűség, de kilátók városává is avatva. A város fekvésének és az Alpok közelségének köszönhetően ugyanis több pontról is gyönyörű kilátás tárul elénk.

A vicces az, hogy első hallásra úgy tűnhet, Sopronban már túlteljesítették az éves kilátó irányelvet, a Lövérekben járva még mindig találhatunk olyan helyeket, ahol felmerülhet bennünk, hogy ide miért nem építettek kilátót, olyan szép panoráma tárul elénk. A kilátók építése nem újkeletű szenvedély itt, a Károly-kilátó, amely a Váris hegyen áll, 1876 óta várja a természetjárókat, azóta, hogy Romwalter Károly saját költségén felépíttette. Az ikonikus fa kilátó felső szintjéről tiszta időben látszik a pozsonyi vár és a pannonhalmi apátság is. A kilátó épülete kutyával hivatalosan nem látogatható, de az oda- és visszaút hatalmas élmény az ebeknek is.

Ha a Lövér Szállótól indultok, a Ciklámen tanösvényen haladjatok a magaslati parkoló irányába, onnan tudjátok elérni a kilátót egy rövid kitérővel, majd a tanösvényre visszatérve megtekinthetitek a Hallstatt-kori temetőt és a kora-vaskori földvárat, ahol a Várhegy kilátó is található. A TV-torony irányában a kiindulási ponthoz érkezhettek. A szintemelkedések és a táv (kb. 10 km) és a látnivalók miatt számoljatok legalább 4-5 óra teljesítési idővel, és eszerint szerelkezzetek fel enni- és innivalóval magatoknak és a kutyáknak is. Mindenképpen gondoskodjatok kullancs elleni védelemről, a csapadékosabb időjárás miatt az Alpokalja az egyik legveszélyesebb régió a kullancsok szempontjából.

Rövidebb, de nem kevésbé látványos sétának javaslom a szintén a Lövér Szállótól induló Várisi sétautat, amely, kicsit több, mint 3 kilométeres hosszával és sok paddal, játszótérrel a kutyás családok kedvelt helye lehet.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

Képek: @tatyiandme