Elveszíteni egy kutyát olyan… aki veszített már el kutyát, az túl jól ismeri azt az érzést, amit nem érdemes szavakba önteni, hiszen minden szó csak eltörpül a fájdalom mellett. Elveszíteni egy kutyát valódi gyász. Időt kell adnunk magunknak, fel kell tudnunk dolgozni, és ez sokszor évekbe telik. Tudatos felkészüléssel segíthetünk magunknak, hogy könnyebben dolgozzuk fel a veszteséget.

Biztosan emlékszel még, amikor először hazahoztad a kutyádat! Lehet, hogy még csak egy apró szőrgombóc volt, de az is, hogy felnőttként hozott össze benneteket a sors. Most már kicsit megőszült, a járása is darabosabb, botorkál. Reggelente már nehezen kel fel az ágyból és a nap nagy részét alvással tölti. Talán már el is felejtetted, milyen, amikor fut. Ha hívod, nem hallja. Ha megsimogatod, megijed, mert nem látta, hogy közeledsz felé. Megöregedett.

Hogy elszaladt az élet!

A halál az élet elválaszthatatlan része. Amikor kutyánk lesz, akkor azt is vállaljuk, hogy haláláig gondoskodunk róla, és ott leszünk mellette az utolsó percig.

Amikor szeretett társunk megöregszik, vagy súlyos betegséggel küzd, amelyből nincs kiút, ragadjuk meg az alkalmat és álljunk meg mi is egy kicsit.

Az elválásra való felkészülésben és a későbbi gyász feldolgozásában segíthet, ha tudatosan éled meg a kutyáddal az utolsó időszakot. Mi az, amire emlékezni akarsz? A közös sétáitokra? Az ugatása hangjára? Egy vicces szokására? Ragadd meg és örökítsd meg a pillanatot. Készíts róla fotókat, videót.

Szánd rá az időt, és gondold át, mit is jelent ő neked. Emlékezz a legjobb közös pillanataitokra – és tedd meg, amit mindig is meg akartatok tenni!

A gyászfolyamat során ezek az emlékek, közös élmények fognak segíteni abban, hogy átlépj a fájdalmon, és a jó dolgokra tudj emlékezni. Arra a csodálatos időszakra, amelyet együtt tölthettetek.

Szerző: Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: pexels.

The post Gyász – Felkészülés és elfogadás appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A pensacolai Stephen Rampersad már azelőtt Wilson gazdája volt, hogy megismerte volna a feleségét, és kérdés sem férhetett ahhoz, hogy a kutya a gyerekekkel kiegészülő család szerves része marad. Amikor megtudták, hogy gyógyíthatatlan betegsége elviselhetetlen fájdalmakat okoz, nehéz döntést kellett meghozniuk.

Arról viszont szó sem lehetett, hogy Wilsont az őt megillető búcsúzás nélkül engedjék az örök vadászmezőkre, ezért a család programot szervezett neki az altatás előtti napokban. Szeretett kutyájukkal egy teljes hétvégét töltöttek együtt, amelyben minden a kis betegről szólt. Elvitték a kikötőbe, ahol kedvére játszhatott egy hajón, és fájdalomcsillapítókkal ugyan, de úszkálhatott is egy kicsit. Ezután autós kirándulásra indultak, és igyekeztek minden percét kihasználni a közös időnek.

Másnap a tűzoltóként dolgozó Stephen magával vitte őt a munkahelyére, amit Wilson szintén nagyon élvezett. Mielőtt az állatorvosi rendelő felé vették volna az irányt, beültek egy vízparti étterembe, és a gazdi rendelt valamit, amiről tudta, kutyája régóta áhítozott rá: hamburgert sült krumplival. A desszert vaníliás fagyi előtt még egy adag sült szalonnát is felszolgáltak neki.

Wilson szerető gazdája karjaiban altatták el aznap, annak tudatában, hogy mindent megtettek azért, hogy az utolsó napok, órák a legszebben teljenek.

Forrás: foxnews.com
Kép: Stephen Rampersad

Szerencsi Évi
(Kutyabarát.hu)

The post Így szépítették meg egy beteg vizsla utolsó napjait appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.