A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) által 1982-ben elfogadott és 1986-ban bevezetett globális moratórium állatvédelmi számos szervezet hosszú, kitartó és küzdelmes munkájának volt köszönhető.

A bálnavadászat nemzetközi szabályozásáról szóló egyezményt (International Convention for the Regulation of Whaling – ICRW) betartását mai napig az IWC felügyeli. A moratórium megtiltotta a tengeri emlősök kereskedelmi célú vadászatát, csupán egy kisszámú kvótát engedélyezett. Ezt a kvótát a tradicionálisan bálnavadászatból élő őslakosok és tudományos célú kutatások számára tartották fent. Az ICRW minden idők egyik legnagyobb természetvédelmi és állatvédelmi intézkedése volt.

Több százezer bálna menekült meg

Hatályba lépése óta több százezer bálna menekült meg a szigonylövéstől, és közvetve számos faj és populációcsoport kihalását is megakadályozta. A bálnák szaporodásának szempontjából létfontosságú, hogy időt nyertek a populációk helyreállítására. Kereskedelmi célú bálnavadászatot ma már csak Izland és Norvégia folytat, valamint Japán, aki kilépett a moratóriumból. A vadászat beszüntetése azonban nem oldotta meg teljesen a bálnák helyzetét. Az éghajlatváltozás, a vonóhálós halászat, a tengeri hulladékok, a hajóbalesetek és a szennyezések továbbra is súlyos veszélyt jelentenek. sürgős és példátlan veszélyeket jelentenek.

Így kezdődött – bálnavadászat a 19. században

Az 1840-es években a világ tengerein mintegy 900 hajó vadászott bálnákra, ebből 735 volt amerikai. A 19. században a bálnavadászat az Egyesült Államok ötödik legjelentősebb iparága volt. A legeredményesebb évet 1853-ban zárták a hajósok, amikor összesen 8000 bálnát ejtettek el. Ebből 103 000 hordónyi ámbráscetolajat, 260 000 hordónyi bálnaolajat és 2,6 millió kilogramm szilát nyertek ki, mintegy 11 millió dollár értékben. Ez ma közel 370 millió dollárnak felelne meg.

Számos terméket állítottak elő a bálnákból

A bálnákat alapvetően a bálnaolaj miatt vadászták, az állatokból kinyert zsírt nagy réz üstökben főzték meg, legtöbbször már a hajón. Az így kinyert olajat világításra használták, először csak otthon és a munkahelyeken, majd a közvilágításban. Az olajat kenőanyagként is bevált fegyverekbe, órákba, varrógépekbe. Az olajnál még értékesebbnek bizonyult a koponyában lévő cetvelő. Ez lett a gazdag emberek egyik státusszimbóluma, ugyanis szag és füst nélkül égett. Állítólag Benjamin Franklin is cetvelős gyertyát használt olvasáshoz

Az állatok szájában található szilát (sűrű, kefeszerűen álló szálak), mellyel a planktonokat és apróbb élőlényeket szűrik ki a vízből, a ruhaiparban hasznosították. Fűzők és szoknyák merevítése készült belőlük és az apróbb, állkapcson található bálnacsontokból.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: humanesociety, mult-kor.hu

Állatvédelmi szervezetek évek óta erőteljesen emelik fel hangjukat a bálnavadászattal szemben és rengeteg olyan intézkedést értek már el, mely globálisan csökkentette a bálnavadászati tevékenységet. 1986-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) életbe léptetett egy moratóriumot, mely a kereskedelmi vadászatot szigorította.

Nyitva hagyott azonban olyan kiskapukat, melyet egyes országok kihasználva mai napig tömegesen gyilkolják a bálnákat. Tudományos kutatás keretei között ugyanis megengedett a vadászat és Japán, Norvégia és Izland maximálisan ki is használja ezt a lehetőséget. Attól függetlenül, hogy a levadászott állatok húsa általában az élelmiszeripar valamely területén végzi, semmit nem lép az IWC. A moratórium bevezetése óta csak Japánban több mint 8000 bálnát öltek meg tudományos kutatásra hivatkozva.  A bálnavadászattal kapcsolatban azonban több sokkoló tényt is tudnia kell mindenkinek.

Az elmúlt 83 év alatt évente 16 000 bálnát vadásztak le és öltek meg a világon.

A bálnavadászat több évszázada létezik már, de a bálnahús iránti kereslet növekedésével párhuzamosan a múlt század elején csúcsosodott ki. 1904 és 1987 között egyes becslések szerint a bálnavadászok csak az Antarktisz területén összesen 1 339 232 bálnát gyilkoltak meg. Ez azt jelenti, hogy évente 16 000 bálnát vadásznak le kereskedelmi céllal.

40 év vadászati tiltás után sem állt helyre a populáció

Az Antarktiszon  1964-ben tiltották be a bálnavadászatot, de a kék bálnák száma továbbra is kritikusan alacsony. Az eredeti 200 000 példányhoz képest ma nagyjából 2000 kék bálna él a régióban. Ez pontosan megmutatja, hogy a vadászati tevékenységnek milyen hosszú távú, olykor visszafordíthatatlan következményei vannak az óceán ökoszisztémájára.

Több mint 25 000 bálnát öltek meg a kereskedelmi moratórium bevezetése óta, mindezt legálisan, tudományos kutatás céljából.

Hiába vezették be 1986-ban a kereskedelmi célú bálnavadászati moratóriumot, tudományos kutatás néven tulajdonképpen egyes országok ugyanúgy  folytatják vadászati tevékenységüket, mint azelőtt. Ameddig ugyanis kereslet van a bálnahúsra, addig meg fogják találni a módját annak, hogy beszerezzék és értékesítsék azt.

Bár tudományos kutatásnak jelentik, semmilyen publikáció nem jelenik meg évek óta a bálnákról

Azt gondolnánk, hogy a tudományos kutatásokra is szigorú szabályozás vonatkozik és komoly feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy bármilyen állatot megölhessenek állítólagos kutatók, állítólagos kutatás miatt. Ez valószínűleg azonban nincs így, ugyanis az elmúlt 25 évben egyetlen jelentős kutatási eredmény vagy publikációs sem jelent meg a japánok részéről, akik előszeretettel folytatnak „tudományos kutatást” bálnákra vadászva.

Az üzleti érdek erősebb az állatvédelemnél

A szomorú igazság az, hogy hiába fejezik ki szervezetek, sőt országok is a bálnavadászattal kapcsolatos aggályaikat és hiába vezetnek be kereskedelmi moratóriumot, a vadászatot megrendelő kereskedők számára ez kőkemény üzlet és semmi más. A pénz diktál, az üzleti érdek pedig sokkal erősebb az állatvédelem hangjainál.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: onegreenplanet.org