Szinte nincs olyan üzlet, ahol ne találkoznánk többféle csavart marhabőr rágcsával. Ez a termék az egyik legnépszerűbb, ha hosszan tartó rágcsákról van szó. Sokan azért választják, mert természetes alapanyagból készült, és nem tartalmaz adalékanyagokat és színezékeket. De ez valójában nem igaz. Lássuk, miért nem biztos, hogy a nyersbőr rágórudak a legjobbak a kutyáinknak!

Mi is az a szárított vagy nyers marhabőr?

A marhabőrt sokan természetes rágókának gondolják, de valójában a bőripar mellékterméke. A fehér színű csavart marhabőr rágcsák nem kiszárított állati bőrdarabok, ahogy a nevük sugallja. Mielőtt a boltok polcaira kerülnek, ezeket a nasikat hosszadalmas vegyszeres kezelési folyamatoknak vetik alá.

Hogyan készül a csavart marhabőr rágócsont?

1. Feldolgozás:
   A vágóhidakról származó bőröket először sós folyadékba áztatják, hogy lassítsák a bomlás folyamatát. A bőr eltávolítására és puhítására vegyszereket, például nátrium-szulfid-oldatot vagy lúgos hamuzsírt használnak. Ezután a bőrt több rétegre osztják: a külső réteget bőráruk (pl. cipők, táskák) készítésére használják, míg a belső rétegből lesz a nyersbőr rágócsont.
2. Fehérítés és szagtalanítás:
   A bőrt hidrogén-peroxiddal vagy egyéb agresszív fehérítőszerekkel kezelik, hogy eltávolítsák a kellemetlen szagokat és az elszíneződéseket.
3. Színezés és ízesítés:
   Hogy a nyersbőr vonzóbb legyen a kutyák számára, mesterséges ízesítőket és színezékeket adnak hozzá. Gyakran használnak például FD&C Red 40 nevű színezéket, amelyet kőolajból állítanak elő, és összefüggésbe hoztak allergiás reakciókkal, migrénnel és viselkedési problémákkal.
4. Tartósítás:
   A végterméket különböző vegyi anyagokkal, például formaldehiddel vagy króm-sókkal kezelik, hogy hosszabb ideig eltartható legyen. Tesztek során egyes nyersbőrökben olyan mérgező anyagokat találtak, mint az ólom, arzén vagy higany.

Miért nem biztos, hogy ez a legjobb választás a kutyádnak?

A nyersbőr rágcsák két okból is veszélyesek lehetnek a kutyák számára:

1. Mérgező vegyi anyagok:
   A nyersbőr rágócsontok gyártási folyamata során rengeteg vegyszerrel kezelik az alapanyagot. Bár egyes nyersbőrök kevésbé mérgezőek lehetnek, sok termék olyan országban készül, ahol lazábbak a vegyi anyagok használatára vonatkozó szabályok.
2. Fulladás- és bélelzáródás-veszély:
   A nyersbőr rágócsont nagyon nehezen emészthető, ezért ha a kutya nagyobb darabokat nyel le belőle, azok elakadhatnak a nyelőcsövében vagy a belekben. Ez bélelzáródáshoz vezethet, amely sokszor sürgős műtéti beavatkozást igényel. A gyomorban hónapokig is elidőzhetnek az emészthetetlen darabok, amelyek súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak.

Ha úgy gondolod, hogy kutyád lenyelt egy nagyobb darabot a marhabőrből, és nyugtalanná válik, hány, vagy nem tud üríteni, azonnal keresd fel az állatorvost!

Van biztonságos alternatíva?

Szerencsére számos természetes és egészséges rágóka áll rendelkezésre, amelyek kiváló alternatívát jelentenek a nyersbőrrel szemben. Ilyenek például:

• Marhacsont vagy természetes szarvasagancs
• Szárított húsos rágókák (pl. marhapacal, nyúlfül)
• Gumiból vagy rostos anyagból készült biztonságos rágójátékok

Az üzletekben számos különféle marhabőr rágcsát találunk, ezek mégsem a legjobb alternatívák, ha kutyánknak egészséges rágcsát keresünk. Mivel a feldolgozás során potenciálisan veszélyes vegyszerek kerülhetnek a termékbe, ezért egészségügyi kockázatot jelent. Fontos azt is megemlíteni, hogy ezek a rágcsák a bőripar melléktermékei. A bőripar pedig az egyik leginkább környezetkárosító iparág, éppen az előbb említett vegyszerek és a bőrfeldolgozó országokban lévő környezetvédelmi szabályozások hiánya miatt. A marhabőr rágcsák megvásárlásával ezt a nem éppen etikus gyakorlatot is támogatjuk.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.dogsnaturallymagazine.com/rawhide-dangerous-for-dogs/ Kép: PPhoto by RDNE Stock project: https://www.pexels.com/photo/brown-and-black-short-coated-dog-wearing-blue-and-red-shirt-7516562/

The post Veszélyes lehet a marhabőr rágócsont a kutyád számára? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A gazdikat Európa-szerte óvatosságra intik, miután több európai országban visszahívták bizonyos kutyarágcsákat. A visszahívásra azután került sor, hogy szokatlan viselkedésbeli változásokat jelentettek az érintett kutyáknál. A tüneteket – amelyeket a médiában „vérfarkas-szindróma” néven emlegetnek – hirtelen agresszió, hiperaktivitás, vonyítás és egyéb, az adott állatokra nem jellemző viselkedésformák jellemzik.

Bár az esetek egyelőre nem nagyszámúak, fontos, hogy tisztában legyünk a tünetekkel, hogy felismerhessük a betegséget és időben cselekedhessünk!

Mely országok érintettek?

Az első beszámolók Európából érkeztek. A bejelentések Németországban, Finnországban, Belgiumban, Svájcban és Hollandiában vezettek további vizsgálatokhoz. A feltételezetten érintett Barkoo és Christco márkájú nyers marhabőr rágcsák egész Európában forgalomba kerültek, ezért például az Egyesült Királyságban is arra figyelmeztetik a gazdikat, hogy inkább mellőzzék a nyers marhabőr rágcsák vásárlását.

Mi is az a „vérfarkas-szindróma”?

A „vérfarkas-szindróma” nem hivatalos orvosi diagnózis, hanem egy gyűjtőfogalomként használt kifejezés a kutyáknál jelentkező hirtelen idegrendszeri tünetek leírására. Az érintett kutyák gazdái által jelentett tünetek között szerepel:

• Hirtelen, kiváltó ok nélküli agresszió vagy félelemérzet
• Fokozott ugatás, nyüszítés vagy vonyítás
• Szokatlan hiperaktivitás vagy nyugtalanság
• Romboló viselkedés, például bútorok rágása
• Fizikai tünetek, mint például görcsrohamok, hányás, hasmenés vagy levertség

Egy gazdi megrázó története

Manon Grave és férje, akik Noordhorn faluban (Hollandia északi részén) élnek, az RTVNoord című lapnak mesélték el, hogy Jayden, a Staffordshire Bull Terrierük, rohamszerű tüneteket mutatott, miután elfogyasztott egy Németországban gyártott rágócsontot.

„Teljesen hisztérikus lett” – mesélte Manon. „Pánikrohamot kapott, menekülni akart, és szó szerint nekirohant az ablaknak és az ajtónak.”

„Úgy viselkedett, mint egy farkas” – tette hozzá Manon. „Vonyított, majd rettenetesen sikított – nem tudom másként leírni.”

A házaspár végül elvitte Jaydent egy állatorvosi klinikára Rodenben, ahol a kezelő állatorvos azonnal megkérdezte, hogy adott-e a kutyának rágócsontot. Az orvos elmondta, hogy már négy másik kutyát is kezelt hasonló tünetekkel, és sajnos kettő közülük nem élte túl.

Mit tehetünk, ha hasonlót tapasztalunk?

Ha a kutyád hasonló tüneteket mutat nyers marhabőr rágócsont elfogyasztása után, az alábbi lépéseket érdemes követned:

1. Azonnal hagyd abba az adott termék etetését!
2. Figyeld a kutyád viselkedését és egészségi állapotát. Ha bármilyen szokatlan tünetet észlelsz, azonnal keresd fel az állatorvost.
3. Őrizd meg a rágócsont csomagolását. Ez segíthet az állatorvosnak és a hatóságoknak a termék azonosításában.
4. Jelentsd az esetet! Értesítsd a helyi élelmiszerbiztonsági vagy állategészségügyi hatóságot. Ezt az állatorvos is megteheti.

Kell aggódnunk?

Bár a „vérfarkas-szindrómával” kapcsolatos esetek ritkák, a gazdik joggal aggódhatnak, hiszen a tünetek rendkívül ijesztőek. A hatóságok folyamatosan vizsgálják az érintett termékeket, és egyelőre nincs konkrét bizonyíték arra, hogy pontosan mi okozza a problémát.

A legjobb, amit tehetsz, hogy ellenőrzöd, milyen rágócsontokat adsz a kutyádnak, és ha bizonytalan vagy egy adott termék biztonságosságában, inkább válassz megbízhatóbb alternatívát. Érdemes lehet megfogadni az Egyesült Királyság-beli hatóságok tanácsát, és átmenetileg tartózkodni a marhabőr rágcsák vásárlásától.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.co.uk/news/what-is-werewolf-syndrome-in-dogs Kép: Photo by Екатерина Шинкаренко: https://www.pexels.com/photo/border-collie-playing-in-a-snowy-outdoor-setting-30337471/

The post „Vérfarkas szindróma” – mi is ez pontosan? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Rágcsa-dilemma

Kell rágcsa a kutyának vagy nem? És ha igen, milyen az ideális? Sokan ódzkodnak a kereskedelmi forgalomban kapható fogtisztító pálcák, jutalomfalatok használatától – leggyakrabban az összetevők miatt. A gyári fogtisztító rágcsák összetevői nagyrészt feldolgozott alapanyagok, állati nyesedék és egyéb melléktermékek, egy jó adag keményítővel kiegészítve, a kemény, rágható állagért. Vannak persze kivételek, ahol a gondosan válogatott összetevők és kialakítás révén a jutalomfalat nem csak felesleges kalória, hanem a fogak ápolásában és a táplálkozásban is hasznos.

A feldolgozott jutalomfalatok ellenzői többnyire az állatfelszerelés üzletek természetes rágcsákat kínáló részlegét részesítik előnyben, hiszen itt természetes formájukban találhatók az állati eredetű rágcsák. Csontok, nyelőcső, gége és még sorolhatnánk, amelyeket megfelelően kezelve, fogyasztásra készen árulnak. És persze a kutyák imádják! Sok gazdi szerint sokkal természetesebb, az ösztöneiket jobban kielégítő élmény így a rágcsálás.

Valahol a teljesen mesterséges rágcsa és a természetes állati részek között találjuk a marhairhából előállított, fehér, többnyire csont formájúra hajtogatott rágcsákat. Ezek a hófehér „rawhide” falatok a marhabőr alsó rétegéből, az irhából készülnek. A szarvasmarha bőrét lefejtik, majd a felső réteget a bőripar hasznosítja, és a kevésbé használt alsó rétegből, az irhából készülnek ezek a rágcsák. Az irhát tisztítják, darabolják majd a kívánt alakzatra hajtogatják és hőkezelik. Ettől nyeri el hófehér színét és keménységét.

Az eljárásnak ezzel a részével semmi baj sem lenne, ha nem egy húsipari melléktermék (bőr), a másodlagos ipar által sem felhasznált részéről lenne szó. Felmerülhet a gyanú, hogy az amúgy kidobásra ítélt irha vajon megüti-e azt a minőséget, hogy az állateledeleken kívül bármi másban is felhasználható legyen.

Honnan származik az alapanyag?

Mielőtt bármilyen nasit, rágcsát vagy eledelt vásárolnánk a kutyánknak, érdemes elgondolkozni azon, hogy tulajdonképpen mi is az, amit megveszünk? Nézzük meg az összetételt, nézzük meg, hogy honnan származik a termék, mert ezek mind fontos információval bírnak. Az élelmiszeriparban az előállított termékek különböző besorolást kapnak. Vannak az első osztályú termékek, amelyek minősége és esztétikai jellemzői is megfelelnek a legmagasabb elvárásnak. Ezek a szép egyforma barackok, a fess vákumcsomagolt csirkemellek, az L és M méretű, egyforma tojások és a legszebb steakek.

Azok az élelmiszerek, amik kicsit csúnyácskábbak vagy éppen nem egyformák, másodosztályú minősítést kapnak. Ez gyümölcsök esetében például egyáltalán nem jelent gondot, hiszen egy kicsit kisebb vagy kevésbé gömbölyű alma lehet éppen olyan finom, mint a tökéletesek. Itt lényegében arról van szó, hogy az ugyanattól a termelőtől származó, ugyanott és ugyanolyan körülmények között termelt almát osztályozzák, és a legszebbeket drágábban, a kevésbé szebbeket pedig olcsóbban adják el. Az ütődött, kishibás almákból lesz az almalé meg az almaszósz, kivéve persze a reklámokban. Azok az alapanyagok, amelyek nem ütik meg a szintet, emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősülnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy az élelmiszeriparon kívül nem fogják felhasználni.

Az állattenyésztés azonban kissé máshogy működik. Egy tehenészeten belül, a sztenderd körülmények és a folyamatos gyógyszerezés és ugyanolyan táplálás mellett nem nagyon vannak eltérések. Abban azonban van, hogy milyen célra tartják a marhákat.

A marhabőr eredete

Általában a húsukért tartott marhák élete a legvidámabb. A hús értékes, és minél jobb minőségű, annál drágábban lehet eladni, ezért fontos, hogy ezek a marhák egészségesek legyenek. Ne ringassuk magunkat illúziókba, a húsmarhák többsége is csak akkor lát napfényt, amikor beterelik őket a kamionba, ami a vágóhídra viszi őket. A fogyasztó szempontjából azonban elmondható, hogy a húsmarhák húsa úgymond az első osztályú minőség, és ezt találhatjuk az élelmiszerboltokban és a hentesnél.

Vannak aztán marhák, akiket a tejükért tartanak. Az ő esetükben az elsődleges szempont a tejhozam: minél többet tejel egy tehén, annál nagyobb a haszon rajta. A már nem tejelő tehenek egy szép zöld mezőre kerülnek, ahol boldogan élhetik nyugdíjas éveiket. Ja, nem. Természetesen ők is a vágóhídra mennek, csak a húsukat már nem első osztályú termékként értékesítik, hanem mondjuk virslit vagy kutyatápot készítenek belőle.

A legszomorúbb élete a bőrükért tartott marháknak van… illetve ez így nem egészen pontos. A bőr az élelmiszeripar mellékterméke, és mind a húsukért, mind a tejükért tartott marhák bőrét felhasználják.

Itt azokról a szarvasmarhákról van szó, akik már másra nem jók, csak a bőrüket lehet felhasználni, meg a csontjaikat és egyéb részeiket mondjuk csontliszt gyártására. Ezek azok a marhák, akiket Indiában lehet látni, és akiket nem a húsukért tartanak, csak teherhordásra és a kevéske tejért. Amikor ezek a tehenek elfáradnak az életben, akkor a parasztok megválnak tőlük, és az erre specializálódott emberek a vágóhídra terelik a szerencsétlen, kivénhedt, sovány állatokat. Amelyik odaér élve, azt megölik és amit még lehet, felhasználnak belőle. India a világ egyik legnagyobb bőripari beszállítója, ezért valószínű, hogy a bőrcipő, amit viselsz is ilyen marhák bőréből van.

Miért fontos mindez?

Mi köze ennek az egésznek a kutya rágcsájához? Az etikai oldalon kívül az, hogy nem mindegy, hogy melyik célra tartott állatból készült. Minél minőségibb termék előállítása a cél, annál fontosabb az alapanyag minősége. Egy húsmarha esetében az élelmiszerlánc minden szereplőjének az az érdeke, hogy az állat egészséges legyen, míg egy kitudja-honnan-származó szarvasmarha esetében senki nem nézi, hogy milyen fertőző betegségeket terjeszt, hiszen nem kerül emberi fogyasztásra.

Ezért nemcsak a saját, de a kutyáink érdekében is győződjünk meg róla, hogy az étel, amit adunk neki, valóban megfelelő. A legjobb, ha emberi fogyasztásra is alkalmas, de legalábbis az EU előírásainak megfelelően előállított, ellenőrzött élelmiszert adunk csak a kutyáknak.

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: The Bark, PETA, AKC.org, pexels.

The post A természetes fogtisztító rágcsa veszélyei appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.