Természetesen van kivétel, hiszen sokunknak nem lehetett gyerekkorunkban saját kutyánk, de az állatszeretet valahogy mindig ott volt bennünk.   Fontos, hogy a gyerekeknek már nagyon korán megtanítsuk a felelős állattartás alapvető szabályait és olyan élményeket nyújtsunk nekik, melyek során megtapasztalhatják, hogy milyen csodálatos és egyedülálló kötelék jöhet létre egy kutya és gazdája között.

Minden szülőnek érdeke és kötelessége – még a kutyátlanoknak is – hogy megtanítsák gyermeküknek a kutyákhoz való közeledés és kapcsolatteremtés biztonságos szabályait, mellyel elkerülhetőek olyan traumatikus balesetek, amik akár egy életre is félelemmel, szorongással tölthetik el a gyereket a kutyákkal kapcsolatban. Általában azoknak a szülőknek, akik hasonló okok miatt félnek a kutyáktól, sokkal nehezebb ezzel a témával megbirkózniuk, hiszen ők ösztönösen ezt a félelmet fogják átadni egy kutyával való találkozás során.

Nézzük meg azokat az alapvető szabályokat, melyek betartása mellett elkerülhetőek a kellemetlen vagy esetleg balesetveszélyes szituációk és a gyermek jó eséllyel olyan alapokat szerez, melyek segítségével megtapasztalhatja a kutyás élet csodálatos pillanatait.

Szabályok gyerekeknek

1. Első találkozás

Sok gyereket arra tanítanak, hogy kinyújtott kézzel közelítse meg a kutyát, hogy az megszagolhassa. Ez a gyakorlat sajnos nem csak gyerekeknél, de felnőtteknél is hibás berögződés. A kutya nem a kinyújtott kézből fogja megérezni a felé közelítő ember szagát, hiszen azt már messziről érzi. Sok kutyának az arc felé kinyújtott kéz fenyegető lehet, félelmi agressziót, ugatást, akár harapást is előidézhet. Ehelyett hagyjuk, hogy a kutya közelítse meg a gyereket/embert. Várjuk meg, amíg a kutya akar ismerkedni és ha ezt egyértelműen jelzi, akkor először a mellkasát vagy az oldalát simogass és várja meg, amíg a kutya maga nyújtja a fejét simogatásra.

2. Meg lehet simogatni? 

Tanítsuk meg a gyereket hogy mindig kérdezze meg egy idegen kutya gazdáját, hogy a kutyát meg lehet simogatni, vagy nem.  Nem minden kutya szereti, ha idegenek simogatják és jó esetben a gazdi ezzel tisztában van. Ha nemleges válasz érkezik, akkor pedig ne sértődjünk, vagy haragudjunk meg (ezt a szülők szokták inkább) hanem fogadjuk el a gazdi válaszát, hiszen ő ismeri a kutyáját és bizonyára megvan rá az oka, hogy ezt válaszolta

3. Fogócska? 

Ne engedjük meg a gyereknek, hogy ismeretlen kutyához odafusson, vagy elfusson előle. Egy ismeretlen kutya számára az elfutás lehet egy hívó jelzés az üldözésre és egy nagyobb testű, vehemens kutya könnyen fellökheti a gyereket. Míg egy saját kutyával szépen fogócskázhat a gyerek a kertben, addig egy idegen kutyával a parkban ezt ne engedjük meg, mert a reakció nem biztos, hogy ugyanaz lesz. Ezt pedig el kell magyarázni egy gyereknek, anélkül, hogy félelmet keltenénk benne.

4. Szájba nyúlás

Ne engedjük meg a gyereknek, hogy a kutyát zavarja, amikor rágcsálja a játékát vagy egy jutalomfalatot. Ne nyúljon a szájába és ne akarja elvenni tőle. Tanítsuk meg neki, hogy ez az ő játéka és majd csak akkor nyúljon hozzá, ha a kutya magától leteszi.

5. Farokhúzós móka

Legyen gyengéd a kutyával. Ne engedjük, hogy húzza a farkát vagy a fülét, még akkor se, ha ezt a kutya látszólag tűri és hagyja. Fontos elmondani a gyerekeknek, hogy bár jó mókának tűnik, a kutyának ez kellemetlen és fájdalmas lehet. A legjobb barátunkkal pedig nem teszünk ilyet, ugye?

A megfelelő bánásmód mellett a kutya gondozásába is nagyon hamar be lehet már vonni a gyereket, etetésnél, sétánál, a napirend betartásánál juttassunk egy kis szerepet a kisgazdinak is. Ettől nemcsak hasznosabbnak fogja érezni magát, de a kutyával való kapcsolatuk is egyre mélyebb lesz.

Igen, kutyát minden gyereknek! De ésszel és felelősen!

 

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: dogingtonpost.com

Fotó: pixabay

Borítókép: dogingtonpost.com