A napokban fogadta el a spanyol parlament azt a törvényt, mely az állatokat érző lényekké nyilvánította. Ez azért úttörő jelentőségű, mert az érző lényekre más szabályozások vonatkoznak, mint a vagyontárgyakra vagy tárgyakra.

A törvényt egyedül a spanyol vadászszövetség volt elnöke, Ángel López Maraver ellenezte nyíltan. Szerinte teljesen abszurd az ötlet.

Az állatkínzás és az állatbántalmazás komoly probléma Spanyolországban. Az állatokhoz való furcsa viszony példája a „hagyományos” bikaviadal vagy az éves galgo elhagyás, amely során közel 50 000 spanyol agarat hagynak el vagy akasztanak fel.

Olyan vadászkutyákról beszélünk, akik éveken át szolgálták gazdájukat. Ugyanakkor ezek a kutyák nem társnak, hanem haszonállatnak voltak tekintve, ezért hasznosságuk végén már feleslegessé váltak. A vadászidény végén ezekre a „kiöregedett” kutyákra a halál várt. Állatvédő szervezetek hatalmas nemzetközi összefogással igyekeztek minél több galgót megmenteni ebben az időszakban. Sokakat a fákról vágtak le, ahová a vadászok, a hagyományhoz hűen, felakasztották őket.

A február 1-jei Free the Galgo emléknap a spanyol agarak világnapja.

Érthető tehát a spanyol vadászszövetség egykori elnökének „kiakadása”. Hiszen a mostani törvény ezt a szokást lehetetlenné – vagy legalábbis törvénytelenné teszi.

A vadászok és galguerók azonban nem akarják ezt annyiban hagyni. Szerintük a vadászkutyákra más szabályozást kellene alkalmazni, mint a családi kutyákra. Mégpedig azon az alapon, hogy ők haszonállatok.

Az állatok státusza korunk egyik legfontosabb etikai problémái közé tartozik. Az állatvédelmi törvények általában külön kezelik a háziállatokat, a haszonállatokat és a vadállatokat. Találkozhatunk olyan nézettel is, ahol a gerincesek és a nem gerincesek élveznek különböző jogokat, míg egyes országokban bizonyos kiemelt állatfajoknak vannak, míg másoknak nincsenek jogaik.

Egységes azonban, hogy a haszonállatokat nem illeti meg az élet védelmének joga.

Bár a spanyol és brit állatvédelmi törvényeket ünnepljük, ha belegondolunk, van bennük némi visszásság. Spanyolországban például, ha egy párnak van egy spanyol agara, az a kutya válás esetén érző lénynek tekintendő. Ha egy ugyanilyen spanyol agár egy galgueroé, attól meg lehet szabadulni. (Legalábbis ezt szeretné elérni a spanyol vadászok egy része). Pedig a két kutya között értelemben, érzésekben semmi különbség nincs.

Még érdekesebb a kérdés, ha a párnak mondjuk törpemalaca van. Összevetve azzal, hogy ugyanez a pár lehet, hogy kedveli a serrano sonkát. Itt sincs különbség a két malac között, az életük és a velük való bánásmód egy önkényes címke miatt mégis teljesen más.

Ilyen tekitetben egyet kell értenünk Ángel López Maraver úrral. A szabályozás valóban abszurd. Ugyanis minden állatnak joga kellene hogy legyen az élethez és az élettérhez. Vadállatoknak, háziállatoknak, haszonállatoknak egyaránt.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.eurogroupforanimals.org/news/open-petition-save-galgos-spain; https://www.savethegalgos.org/; https://english.elpais.com/society/2021-12-03/spain-approves-new-law-recognizing-animals-as-sentient-beings.html; Kép: Photo by Francesco Frilli from Pexels

The post A spanyol állatvédelmi törvény margójára appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az agaras vadászat Spanyolországban tradíció.

A galguerók nyúlvadászatra tenyésztik az agarakat. A nyúlvadászat során a galgók a mezőn hajtják a nyulakat. Ennek a vadászati formának az urbanizáltabb változata a coursing, amikor az agarak egy pályán körbe-körbe szaladva űzik a nyulakat. Bár az élő nyúl kiválóan helyettesíthető műnyúllal is, a VI. Fülöp spanyol király támogatását is élvező versenysorozatban a hagyományok eleddig felülírták a humánumot.

Galgók és galguerók

A versenysorozat és a győztesnek járó díj olyan vonzó, hogy a galguerók tömegesen „tenyésztik” az agarakat. A szaporítókra jellemzően ennek a tevékenységnek egyetlen célja az anyagi haszonszerzés. A kutyákat gyakran borzalmas körülmények között, pincékben, dohos melléképületekben, a falhoz láncolva tartják, és éppen csak az életben maradáshoz szükséges élelmet kapnak. A minden ingertől megfosztott, kiéheztetett kutyák észvesztve rohannak a nyúl után. A becslések szerint Spanyolországban 500 000 galgo él.

Ha eltekinthetnénk attól, hogy a sportvadászat és az agárversenyek hogyan élvezhetnek még ma is népszerűséget, akkor is felmerül a kérdés: hogyan történhet meg, hogy ezek az elfoglaltságok, pusztán arra hivatkozva, hogy „hagyomány”, a bikaviadalhoz hasonlóan gyakorlatilag törvényen kívül helyezkednek?

Az EU országaiban, és Spanyolország ide tartozik, ugyanis az állatoknak vannak jogaik, amelyek ugyan tagállamonként különböznek, az alapelvek hasonlóak. Jog szempontjából a legtöbb országban megkülönböztetnek haszonállatokat – akiket a húsukért, tejükért, prémjükért, stb. tartanak – illetve kedvtelésből tartott állatokat, mint például a kutyákat. És bár a legtöbb esetben a haszonállatokat kevesebb kiváltság illeti meg, mint a kedvtelésből tartott állatokat, a humánus bánásmód és a felesleges szenvedéstől való védelem nekik is jár.

Az, hogy ezek a fogalmak a gyakorlatban mit takarnak, és hogy ez mennyire egyezik az egyéni definíciónkkal, az persze megint kérdéses. Tény azonban, hogy a legtöbb EU országban felakasztani egy csirkét a fára, majd otthagyni, amíg ki nem múlik, bőven kimeríti még a haszonállatokra vonatkozó szabályozást is. Azért pedig, ha ugyanezt egy kutyával tennénk, sok helyen börtönbüntetést is kapnánk.

Február 1.

Ehhez képest, Spanyolországban minden évben körülbelül 50 – 100 ezer (!) galgo jut ilyen és hasonló sorsra. A verseny- és vadászidény végével a már nem kiválóan teljesítő, vagy éppen feleslegessé vált agarak tömeges mészárlása kezdődik el. Az akár mindössze 2-3 éves kutyák közül a szerencsésebbek menhelyekre kerülnek, de az elkövetkező hetekben több tízezer galgo és podenco (andalúz kopó; másik vadászkutya fajta, amely Spanyolországban hasonló sorsra jut) fog kimondhatatlan szenvedésekkel elpusztulni. Gyakori a kutyák agyonverése, de legtöbbször eltörik a lábukat és az erdőben hagyják őket. A savval leöntés és az élve felgyújtás csak pár példa a galguerók kreatív eszköztárából. A szezonban jól teljesítő, de már kiöregedett agarakat az a „megtiszteltetés” éri, hogy a nyakuknál fogva felakasztják őket, így megkímélve őket a hosszú haláltusától. Az a kutya azonban, aki csalódást okozott a galguerónak, a lábánál fogva lesz fellógatva.

Évről évre egyre több emberhez jut el a kegyetlen gyakorlat híre, és remélhetőleg, hamarosan akkora tömeg áll az ügy mögé, hogy a döntéshozók sem ülhetnek tovább tétlenül.

Mit tehetsz, hogy segíts?

Támogasd a hazai Galgo Mentést, hogy minél több kutyának tudjanak segíteni!

Bujdosó-Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Galgo Rescue, Agár Fajtamentés, nationalgeographic.com. Kép: wikipedia.

The post #freethegalgo – Február 1. a spanyol agarak világnapja appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.