Hogy milyen egy sikeres és klasszikus rajzfilm élőszereplős változata, arra az Oroszlánkirály nyújt nekünk tökéletes példát, amit már hetek óta láthatunk a magyar mozikban is. A Disney ezen kívül a hírek szerint már megrendelte a Mulan, a Dumbo, az Aladdin és A kis hableány élőszereplős filmjeit is, de mindenek előtt egy igazi klasszikust, a Susi és Tekergő-t (Lady and the tramp) viszi filmvászonra.  Ezt a rajzfilmet az Egyesült Államokban 1955. június 22-én mutatták be, Magyarországon egy „kis” csúszással 1997. július 17-én volt a bemutatója. A  csúszást viszont kárpótolták azok a felejthetetlen szinkronhangok, mint Sinkovits Imre (Tappancs), Balázs Péter (Scotch), Stohl András (Tekergő), Csonka András (Pedro), Vándor Éva (a két sziámi).

A filmet 1956-ban BAFTA díjra jelölték, de végül nem nyerte meg. Óriási projekt volt akkoriban ez a Disneynek, egyszerre három rendezőre bízta a film elkészítését: Hamilton Luske (Pinokkió, Hamupipőke, Pán Péter, Alice Csodaországban, 101 kiskutya), Clyde Geronimi (Hamupipőke, Alice Csodaországban, Pán Péter, 101 kiskutya) és Wilfred Jackson (Hamupipőke, Alice Csodaországban, Pán Péter) dolgoztak azon, hogy egy tökéletes rajzfilmet alkossanak meg Ward Green regényéből.

A választás elsőre furcsának tűnhet, hiszen ez a rajzfilm több mint 60 éves és a mai fiatalok, gyerekek nagy része nem is ismeri. Aki viszont ismeri a történetet, az tudja, hogy örök érvényű és talán sokkal aktuálisabb most, mint az ötvenes években. A gazdás kutyák életét és sorsát állítja szembe a kóbor kutyákéval. A gazdag család karácsonyra kapott, kissé elhanyagolt spánielje és a jég hátán is megélő, a sintérek elől menekülő kóbor kutya barátságáról, szerelméről szól ez a film.

Tekergő szerepére egy igazi mentett kutyát találtak, aki egy új-mexikói menhelyen várta a gazdáját, amíg ki nem választották a szerepre. Ennél mesésebb fordulatot nem is vehetett volna az élete a két éves terrierkeveréknek, Monte-nak.

Tegnap pedig kijött az első előzetes is, amit itt nézhettek meg:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: wikipedia, mirror.co.uk

Tim Burton rendezésében játszották a mozik Disney egyik klasszikusát, a kis cirkuszi elefánt, Dumbo kalandjait.  A sztorit egy igazi elefánt, Jumbo története ihlette, aki egy „szupersztár” volt az 1800-as évek közepén Londonban. Azonban ha Jumbo valódi történetéről forgattak volna filmet, az biztosan nem mesefilm/fantasy kategóriában került volna a mozikba, hanem egy brutális, kegyetlen és az állatkínzás széles repertoárját felvonultató dokumentumfilm  keretei között mutatta volna be az elefánt igazi életét. A valóság viszont az, hogy készült ilyen dokumentumfilm, méghozzá Sir David Attenborough kutatásának köszönhetően.

Jumbo, az afrikai elefánt, 1865-ben érkezett a londoni állatkertbe és hamar széles rajongótábora lett. Maga Viktória királynő és gyermekei is az elefánt csodálói voltak és gyakran látogatták.  A közönségnek viszont fogalma sem volt arról, hogy ez a szelíd óriás szinte folyamatosan alkohol hatása alatt van, kínjában még a pénzérméket is megeszi, amit bedobálnak neki és kölyökként végig kellett néznie, ahogy az anyját kivégzik. Mindez Eritrea-ban történt, ahol vadászok – miután megölték családját – befogták és Angliába szállították.

Jumbo nem volt szelíd és jámbor, agresszív volt és veszélyes, vagyis magányos és összezavarodott. Annyira, hogy az állatkert végül úgy döntött, hogy eladja őt egy utazó cirkusznak, a PT Barnum’s-nak.

A cirkuszban sem tudtak mit kezdeni az elefánt viselkedésével,  ezért hatalmas mennyiségű alkohollal nyugtatták, pezsgővel és whiskey-vel itatták, szinte folyamatosan. Kedvenc étele a whiskey-be mártogatott sütemény volt.  Miközben Amerikába szállították új „gazdáihoz”, végig alkoholos mámorban tartották.

Tavaly, Sir David Attenborough járt utána az igazi Dumbo életének és történetének, az ebből készült dokumentumfilmet a BBC1 mutatta be. Sir Attenborough exkluzív hozzáférést kapott az Amerikai Természettudományi Múzeum archívumához,  aminek kutatása közben nagyon sok újdonságra bukkantak Jumbo igazi életével kapcsolatban.

Az elefánt maradványait is megvizsgálták és egyértelmű bizonyítást nyert a csontok analízise során, hogy Jumbo fizikailag is súlyosan sérült és károsodott a fogságnak köszönhetően. Csípőcsontjának vizsgálata során furcsa és rendellenes rétegződést találtak és olyan deformációt, mely a folyamatos stressznek és a természetellenes mozdulatoknak köszönhetőek és nagy valószínűség szerint kegyetlen fájdalmat okoztak az elefántnak. De Jumbonak nem csak a csípője volt sérült.  Halálakor a térdei olyan állapotban voltak, mint egy idős, 40-50 éves elefánté, pedig mindössze 24 éves volt!

A PT Barnum’s cirkusz úgy reklámozta Jumbot, mint a világ legnagyobb elefántja, mely szintén nem volt igaz. Óriási volt, de nem a legnagyobb. Csontjai vizsgálatából viszont kiderült, hogy még bőven növésben volt, amikor tragikus körülmények között elhunyt. Nagyjából még 16 éve volt a kifejlett korig, így ha elérte volna a felnőtt kort, elképzelhető, hogy valóban ő lett volna az egyik legnagyobb elefánt a világon.

Attenborough csapata kutatásai során arra is fényt derített, hogy Jumbo dührohamai valószínűleg az elviselhetetlen fogfájásnak is köszönhető volt.  Az elefántoknak 6 foguk van, de egyszerre csak egyet használnak mindkét oldalon. A következő fog akkor bújik elő, ha kiesik a felette lévő. De ha egy fog nem kopik megfelelően, akkor nem tud kiesni és az alatta növekvő fog nem tud kibújni. Borzasztó fájdalmas deformáció ez. Napközben elterelték a figyelmét és az alkohol is enyhítette fájdalmát, de éjszaka már nem viselte ilyen jól a fájdalmat,  folyamatos, agresszív dühkitörései voltak.

Az is egyértelművé vált, hogy borzasztóan rossz táplálást kapott, az étrendjénk szinte köze sem volt az elefántoknak megfelelő táplálékhoz. Boncoláskor a gyomra tele volt pénzérmékkel, sípokkal és szegecsekkel, amit a látogatók dobálta be hozzá.

Jumbo tragikus és szomorú életénél még szörnyűbb volt halála. 1885 szeptemberében a cirkusz Kanadába utazott.  A műsor után egy Tom Thumb nevű elefánttal együtt éppen a vagonra akarták tenni őket, amikor a másik pályán egy tehervonat beléjük rohant.

Jumbonak még a halálából is szenzációt csináltak, azt állították, hogy kis barátja életét akarta megmenteni, ezért rohant szembe a vonattal. A kutatások viszont egyértelműen bebizonyították, hogy a vonat hátulról csapta el és valószínűleg belső vérzés okozta a halálát.

Halálában sem nyugodhatott Jumbo. Teste négy éven keresztül New Yorkban volt kiállítva, mint útszéli szenzáció.

 

Bohata Krisztina
(Kutyabarat.hu)

Forrás: The Sun
Képek: The Sun