Két napja történt az eset, a BBC adott róla hírt először, majd a kis videó bejárta a világot. Egy kínai vidámpark beteges ötlettől vezérelve úgy szerette volna promotálni legújabb látványosságát, a bungee jumping-tornát, hogy egy 75 kilós malaccal mutatták be élesben, milyen is a repülés egy gumikötélen. A szerencsétlen állat lábait összekötözték, felcipelték a 68 méter magas toronyba, ráerősítették a gumikötelet, majd kilökték. Hogy teljes legyen a móka, egy superman palástot is kötöztek rá. A videón, amit nem linkelek ide, mert képtelen vagyok egyetlen képkockát is megnézni belőle újra, tisztán hallani, ahogy a malac visít félelmében.

Micsoda beteg elme agyszüleménye egy ilyen ötlet és milyen közösség az, ahol egy ilyen mutatvány megvalósulhat? Elképzelni sem tudom.

Sokáig gondolkoztam miért sokkolt le ennyire ez a látvány, hiszen itt a szerkesztőségben, a világ és hazánk híreit monitorozva folyamatosan borzasztóbbnál borzasztóbb véres, kegyetlen állatkínzásos ügyekbe botlunk videókkal és képekkel nap, mint nap. Sajnos edzettek vagyunk. Aztán rájöttem, hogy ebben a „mutatványban” minden benne van, ami az emberiség nagy részét ma jellemzi és ami annak a szisztematikus rombolásnak és pusztításnak a mozgató rugója, amit mindannyian átélünk.

Az intelligencia, az empátia és az együttérzés teljes hiánya, a gyomorforgató végtelen arrogancia, a félelmetes emberi butaság, egoizmus és a mások szenvedése iránt érzett totális közöny.

Néha azt kívánom, bárcsak ne álltunk volna soha két lábra, bárcsak ne kaptuk volna a logikus gondolkodás képességét és az intelligenciát ajándékba, hogy megkülönböztessen minket az állatoktól, bárcsak maradtunk volna ösztönlények a túlélésért zsákmányra vadászva, bárcsak soha ne fejlődtünk volna magasabb fokra az állatoknál, bárcsak ne különbözne génjeink egyetlen százaléka a csimpánzokétól, bárcsak ne lennénk képesek állatokat alázni, kínozni és pusztítani magunk körül mindent.

Mindenki jobban járt volna, de a Föld és csodálatos teremtményei, növény- és állatvilága mindenképpen. Sokkal érdemesebbek lennének rá mint mi, emberek.

Bohata Krisztina

(Kutyabarat.hu)