Saját KB bal
Saját KB jobb

„Demény, a kötsög”, az ország négylábú bloggere végleg elbúcsúzott testvérétől, Maxtól

Elérkezett az idő, amitől minden gazdi retteg, és most az írónőnek, Magos Juditnak is át kellett élnie: elvesztette híres blog-főszereplő magyar vizslája társát, Maxot. Búcsújával mindannyiunk szívéből szólt.

 

Az ország két különböző pontjáról érkeztek, Judit Egerből, Demény Székesfehérvár környékéről. 2011-ben találkoztak össze a székesfehérvári gyepmesteri telepen. Judit akkor még nem tudta, hogy Demény új élete az ő új életét is jelenti majd.

Judit újra tudott tanítani, könyvei jelentek meg, blogját több tízezren kezdték el azonnal követni, és mindig egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Max (jobbra) csendesebb szereplője volt életüknek, de a jó testvér állandóan jelen volt a szókimondó Demény mellett. Az idő előre haladtával Max megöregedett, és az elkerülhetetlen lassan meglegyintette őket.

Ahogy Judit korábbi interjújában mesélte, Demény blogja nem volt egy előre kitervelt, tudatos döntés. Szeretett fotózni, lenyűgözte Demény rengeteg arca, de nem akarta a saját facebook oldalát tele-spammelni a képeivel, így létrehozott neki egy facebook oldalt. – Hiszek a személyesség erejében, hiszem, hogy egy kutya szemével olyan gondolatokat is meg tudok osztani, ami magánvéleményként „kiverné a biztosítékot”. Demény egyfajta szerep, ami nagy szabadságot ad az írásban. – nyilatkozta.

Most Judit sokakhoz szólt, mikor bátran leírta szeretett kutyája, Max távozását, sokat tanulhatunk belőle, hiszen legtöbben már mi is átéltük ezt – akár többször is, vagy ha nem, hát át fogjuk élni.

1. Erre nem lehet felkészülni! Hiába tudod, hogy tizenéves a kutyád, és bámikor bekövetkezhet, és gondolatban már talán mindent el is terveztél, hogyan búcsúztok el, mikor azt mondják: MOST, az olyan váratlanul és hirtelen ér, hogy mindent, amit valaha gondoltál, elfelejtesz. És könyörögsz, hogy ez ne történjen meg veletek.

2. Egyetlen nap is megváltoztatja az életed. Szombaton még labdázott. Vasárnap azt mondta az orvos, itt a vége.

3. Senki nem fogja helyetted meghozni a döntést. Még ha meg is mondják, hogy mennyi esélye van, nem döntik el helyetted, hogy meddig mész el, hogy meddig reménykedsz a csodában, hogy meddig teszed őt ki a szenvedésnek, fájdalomnak. Egyedül vagy ebben.

4. Ilyenkor te nem számítasz. Azt mondtam, bezárom a lakás ajtaját, és úgy csinálok, mintha ez egy álom lenne, hogy ne történjen meg…de nincs menekvés. Ha te nem mondod, hogy ennyi volt, a Sors mondja majd, és az nem mindig méltóságteljes.

5. A remény kegyetlenebb, mint a döntést meghozni.

6. Napsütéses parki séta közben telefonon arról beszélni, hogy mi legyen a testével, milyen legyen az urna, és mit akarok a hamvakkal…megfizethetetlen.

7. Kezdj el spórolni. Mert nem fogsz a számlákon aggódni, mikor az életéért küzdesz. És nem fog érdekelni, mennyibe kerül a halál, ha már ott tartotok. (És sokba.)

8. Látszik a szemében. És neked észre kell venned. Maxon látszott, hogy ne gyötörjem. Nem kell infúzió, nem kell több szuri. Menni akart. És láttam. És el kellett fogadnom.

9. Miben hibáztam? Ezt fogod kérdezni. Hol rontottam el? Jó gazda voltam-e? Mit tehettem volna? Ezek lesznek a fejedben. Pedig ekkora hatalmunk nincs. Ők döntik el, meddig maradnak velünk, bármit is teszünk.

10. Mindenki megérdemli a szép halált. És van szép halál.

11. Ne hagyd magára. Ez nem rólad szól. Nem arról, hogy neked mennyire fáj, hanem arról, hogy ő mindig ott volt veled, és neked is ott kell lenned vele. Végig.

12. A halál ugyanolyan csoda, mint az élet. Nagyon hálás vagyok, mert Max olyan szépen futott el, gyönyörű pillanat volt, szeretetteljes, békés, megnyugvást adott.

13. A teste már nem ő. Aki/ami ott marad, már nem ő. Ahogy éreztem az utolsó szívdobbanását, tudtam, hogy ez már nem ő. Ő már nyulakat nyalogat valahol.

+1. A porból lettünk, porrá leszünk…meg az isa pur es homu vogymuk egy rohadt nagy kamu. Ne legyen illúziótok, nem hamut kapsz vissza, hanem hamvakat, csontdarabokat. Nehéz. És zörög. És bőgni fogsz.

Sokkal erősebb vagy, mint gondolod. Mert a szeretet erős, és mikor eljön a pillanat, mindenre képes leszel, hogy ne fájjon neki tovább. 
Neked viszont fájni fog. Örökké. Hullámokban. Néha mosolyogsz, hogy élt. Máskor darabjaidra hullasz, és nem tudod, hogyan tovább.
De, amikor kutyát vittünk haza, ezt is vállaltuk vele. És nem félnünk kell a halált, hanem elfogadnunk. Mert tényleg ugyanolyan csoda, mint az élet. Valaminek a kezdete. Max megtanított nekem mindent, amit kellett, és most megnyugodva elmehetett. Majd újjászületik egy kis babapocakos kutyaként, hogy valami másik béna kétlábúból neveljen jó gazdát.

Nekem pedig jönni fog egyszer egy új gyerek, hogy olyat tanítson, amit csak ő tud.

Addig pedig várok. És ünneplem a kiskutyám fantasztikus életét.

-Judit-

Isten veled, Max!

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás és fotók: Demény, a kötsög oldala

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...