Saját KB bal
Saját KB jobb

Elment az egyik legnagyobb kutyás szakember – In Memoriam Hornai László

Egy fantasztikus kutyást vesztett el hazánk Hornai László személyében. Laci a Keszthelyi Kutyaiskola vezetője volt, nevéhez fűződik számos rendezvény mellett az ország egyik kedvenc elfoglaltsága: a nyári keszthelyi kutyás tábor. Gyors lefolyású, váratlan betegségét utolsó pillanatig titkolta. A kutyabarát.hu számos cikkében működött közre szakértő megszólalóként, különleges humorát és a helyzetekhez való könnyed hozzáállását sosem feledjük. Családja búcsú szavait közöljük le emlékezve rá. Isten nyugosztalja!

 

Ilyenkor nehéz bármit is írni, de volt egy Hornai Lacink. Egy olyan ember, akiről meg kell emlékezzünk, aki kiérdemelte, hogy méltó szavakkal gondoljunk rá vissza, akit jó újra meg újra felidézni. 2018. április másodika… Húsvét hétfő. Szemed örökre lehunytad, de tudjuk, lelked mindig velünk maradhat. Kevesebb, mint 63 év, amit az élet számodra tartogatni bírt. Felfoghatatlan és igazságtalan!

Felesége, Darics Boglárka búcsúja:

„Már gyerekként erősen vonzódott a kutyákhoz. Sajátja nem lehetett, ezért a környék kóbor ebein gyakorolta a tanítás csínját-bínját. Később, felnőttként először Zalaegerszegen, majd miután Keszthelyre költözött, Gyenesdiáson alapított kutyaiskolát. Mikor arról a területről menni kellett, harmadszor sem sajnált időt, energiát, hogy egy olyan kutyaiskolát építsen fel, ahová mindenki szívesen jár, akár családostól is.  Gyakorlatilag egy szabadidő központot hozott létre az ezredfordulón, az akkori egyesületi tagok segítségével és támogatásával. Az azóta eltelt években a tagság változott, de ő biztos pontként, szívvel lélekkel szépítgette, gondozta a kutyaiskolát. Azért dolgozott, hogy az egyesületi tagok és a tanfolyamra érkezők ápolt környezetben, a lehető legjobb körülmények között kutyázhassanak. Az engedelmes tanfolyamokat  mindig nagy érdeklődés kísérte, rengeteg kutya és gazda tanulhatott tőle. Egyedi stílusa és humora vonzotta a hallgatóságot, a tanfolyamosok egymásnak adták az információt, hogy hová érdemes tanulni járni a kutyákkal. Néhány éve kutyás boltot nyitott, tökélyre fejlesztette a kutyák táplálásának tudományát, maga varrta a kutyás felszereléseket. A boltba betérőknek szívesen adott tanácsot az etetéssel, kiképzéssel és bármi mással kapcsolatban. Mindenkire volt ideje, minden apró-cseprő gonddal lehetett hozzá fordulni. A haladó kutyák gazdáit vizsgákra, versenyekre készítette fel. Keze alatt tanulhatott sok fiatal, akik őrző-védő segédekké akartak válni, hiszen ő maga is fiatal kora óta segédelt, sosem szégyellt tanulni a jobbtól. Nemzetközi munkabíró volt, számtalan versenyen és vizsgán bírálta el – nagyon sportszerűen – az indulókat. A Sportbizottságnak az utolsó pillanatig tagja volt, szakmai tudásával folyamatosan a kutyás sportot támogatta.

Mindig volt saját kutyája – időnként nem is egy. A fekete óriás schnauzerek rabolták el a szívét, tenyésztette, kiképezte őket. Számtalan munkakutya versenyen indult, szép sikereket ért el. Sosem tekintette vérre menő harcnak a versenyeket, sokszor nevetett magán vagy a kutyáján egy-egy becsúszó hiba miatt. A Schnauzer Világbajnokságok rendszeres résztvevője volt, középmezőnynél rosszabb eredményt a világ legjobbjai között sem ért el soha, legjobb eredménye egy 8. hely a 12. VB-n. Szakmai tudása, felkészültsége elismerésre méltó volt.

Idén már a 25. tábort szervezte. A nyarak elképzelhetetlenek voltak a keszthelyi tábor nélkül, egyéb programjainkat, a nyaralást mindig ehhez igazítottuk. Idén is lesz tábor. Visszük tovább az ő szellemében, ahogy ő megálmodta, és ahogy elképzelte. 

Kulcsár József, jó kutyás barát, egyik segéd-tanulója írása:

„Örülök, hogy ismerhettem, barátságának, annak hogy hosszú éveken át dolgozhattam vele és ez idő alatt is tanított, egyengette az utamat, ami egy fanatikus kutyás és segéd pálya lett egy életre. Várj meg, hisz még rengeteg tréning vár ránk! Addig még megérkezünk, pengesd szeretett gitárod húrjait, s játszd nekünk a vidám dalaid! Emlékszem, az első táborom utáni pár évben csak néha látogattam el hozzád, hogy segéd akarok lenni. Ti mindig rögtön a mélyvízbe dobtatok. Estem-keltem, kinevettetek, de felkeltem, megráztam magam, te pedig azt kérdezted mindig: – bìrod még kisscsavó??

És én ugyan azzal a tisztelettel, alázattal újra odaálltam, hogy folytatni akarom. Míg nem Keszthelyen ragadtam nálatok, végleg! A szívem is. Köszönöm Fater, kicsit most züllök a pályán, mert vár a sok kutya, s vért izzadva melózom kitartóan, ahogy azt tanítottad, óva intve a klubházban való ücsörgéstől. És ahogy elköszöntünk egymástól: Akkor a következő tréningen találkozunk!”

Zóra lánya búcsúja:

„Fájdalommal írom, hogy Húsvét hétfőn Laci papa átevezett az örök horgászvizekre…

Hornai László, Édesapám, Fater, Laci papa, Jake, váratlan és felfoghatatlanul gyors lefolyású betegségben április 2-án eltávozott. 1956-ban született pedagógus anyukája második gyermekeként, apa nélkül nőtt fel. Sporttehetsége, és műszaki érdeklődése hamar kiderült. 

Korán megnősült, (első felesége is gyászolja) és éppen ezen a napon 41 évvel ezelőtt az én megszületésem (Hornai Zóra) tette őt apává. Majd hamarosan megszületett Anita is. Mindkettőnk nevében mondom, csodás volt az ő gyermekeként felnőni. Mindig támogatott minket, amihez csak kedvünk volt, lehetőséget adott rá, hogy kipróbáljuk. Az élete tele volt vállalkozással és lendülettel. Fel sem lehet sorolni, hány féle sikerrel büszkélkedhetett. Kreatív, erős akaratú, mindig őszinte és jellemes ember volt. Bármibe fogott, azt szenvedélyesen a legjobb tudása szerint vitte véghez. Mi sem bizonyítja jobban, mint a Keszthelyen felépített kutyaiskola és az ehhez tartozó rendszeres rendezvények, melyek elindításában oroszlánrésze volt és mai napig tartó hagyománya, mely nélküle szinte elképzelhetetlen lesz. Zenéket komponált és nem átallotta előadni sem. Második lemezét már nem sikerült befejeznie. Még főzni is tudott, festeni, táncolni, szavalni. Aztán jött a második házassága, és vele együtt a drága féltestvéreink, akik nélkül kevesebb lenne a világ, és akiknek még olyan kevés jutott édesapánkból, hogy ígérem, azon leszek, hogy amit én kaptam tőle, azt tovább tudjam adni nekik, és persze az unokáinak.

Mindig volt kutyánk. Sportolónak készült, birkózott, és kézilabdázott, de amikor megszülettem, abbahagyta, viszont minket is mindig segített, hogy erősek, egészségesek, sportosak legyünk. Hobbi vagy munka, ez nála összemosódott. Mindig volt az életében valami szenvedély, ami hajtotta, egyszerűen rákattant és addig olvasott utána, amíg kitanulta, vagy megértette, és az életét úgy alakította, hogy azt művelhesse, amihez kedve volt.

Vállalkozó természet volt. A harmadik Kutyaiskolát építette fel, mert kereste a megfelelő helyet. Évente edzőtáborokat, és persze kutyás versenyeket, kiállításokat szervezett. Az ő szavaival élve “piszkosul” értett a kutyákhoz, még Japánból is jöttek hozzá tanulni. De mindenféle állat kiképzésére vállalkozott, például gepárd, de volt egyszer egy befogadott majmunk is. 


Tőle tudom, hogy érdemes vállalkozni, mert hittel, akarattal tényleg bármi sikerülhet, hogy gondolkodjak, ne engedjem, hogy más találja ki, hogy nekem mi a jó. És nyugodtan tehetem azt, amihez kedvem van. 62 éves volt, szinte az utolsó pillanatig aktív, erős, és büszke. Halála előtt még egy héttel a tavaszi engedelmes tanfolyamot vezette… 
Aki emlékezni akar, emlékezzen. Aki könnyezni, könnyezzen. Én továbbra is szeretni akarom.” 

Igazságtalan, hogy csak ennyi jutott a földi létből, de könnyek helyett próbáljunk meg örömmel emlékezni. Pont úgy, ahogy ő is akarná és tette is, élte az életet, jó kedéllyel, boldogan. Mindig is ilyennek lássuk őt és gondoljunk rá, amilyen volt, egy csupaszív családapa, egy igazi kutyás, hatalmas „koponya”, egy örök bohóc… Köszönjük, hogy voltál nekünk, sokat kaphattunk tőled!

A keszthelyi tábor kötelező program lesz ezentúl is. A táborzáró verseny, az általa megálmodott HSPK-Acana Kupa pedig 2018-tól Hornai László Emlékverseny is egyben.

Szeretünk Téged, Hornai Laci, nagyon sokan! És bízunk abban, aki nem is ismerhette őt személyesen, az olvasottak alapján egy kicsit most mégis közelebb kerülhetett hozzá.

Szívünkben ott élsz tovább, örökre…

 

 

(kutyabarát.hu)

 

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...