A perui asszony saját otthonát áldozta fel, hogy menhelyet nyisson lebénult kutyáknak
Sara Moran egy Limában élő asszony. Egy egész kicsi helyi menhelyet vezet, aminek különlegessége, hogy az a saját lakása volt valaha, és hogy kifejezetten lebénult kutyáknak tartja fent a helyeket. A kerekesszékes, járni nem tudó vagy hiányzó végtagú állatoknak sehol máshol nem lenne esélyük életben maradni.
A hely a Milagros Perrunos. A hölgynél élő legtöbb kutya maradandó sérülések miatt vagy paralízis következtében bénult le. Összesen 60 állatnak van elég férőhelye. A hely általában tele van, az ott élő kutyák közül nyolcan kerekesszékkel közlekednek.
A legtöbben ugyan tudnak járni, de vagy valami maradandó sérüléssel vagy hiányzó végtaggal élnek. A kutyusok ugyan gazdikeresők, de van olyan állat is, aki a kezdetektől az asszonnyal van.
Sara az összes kutyát Lima utcáiról mentette. A menhely egyébként saját lakásából lett átalakítva, Sara maga végez minden munkát.
„Nyolc éve indítottam be a menhelyet.” – mondja Sara. – „Bruno volt az első kutya, akit hazahoztam, és azóta is velem van.”
Bruno 8 éve él az asszonnyal
A nappali tele van rácsos gyerekágyakkal, ebben pihennek, alszanak a magatehetetlen állatok. Lima az egyike azoknak a hatalmas latin-amerikai városoknak, ahol bőven vannak kóbor kutyák, a problémájuk pedig az anyagi krízisek miatt nem igazán megoldható.
Limában nem minden utcán lévő állat hontalan: rengeteg kutyát napközben hagynak egyedül az utcán kóborolni. Legtöbbjük nincs ivartalanítva, így tovább növelik az utca kutyák számát. Ezek a kutyák nappal a maguk urai, úgy szereznek ételt, ahogy épp a legkönnyebb. Lopással vagy épp támadással.
A kicsi menhelyet adományokból tartja fent a hölgy, illetve van egy bérlője, aki segít ellátni a magatehetetleneket. Az élelmezés javára le kellett mondania a légkondicionálásról is. A kicsi lakásban gyakorlatilag mindenhol kutyák vannak: a kiságyakban, a földön, a lépcsőn. A magas számuk ellenére igen kedvesek, közvetlenek, és sokan állapotuk ellenére egészen jól vannak.
.jpg)
„Egy kutya élete sokkal egyszerűbb. Kapnak valami ennivalót és egy helyet, ahol pihenhetnek – boldogok, szeretnek élni. Mi ezeknél a dolgoknál mindig több boldogságra vágyunk.” – mondja a hölgy. – „Az elején nagyon sokat sírtam. Nehéz volt végignézni, ahogy a kutyák a betegségek ellenére küzdöttek, hogy életben maradjanak. Kemény munka, de engem boldoggá tesz. Karácsony, szilveszter, anyák napja vagy a születésnapom – én mindig itt vagyok.”
Máshol így segítenek:
Kutyás hajléktalanokat alkalmaz egy brazil menhely
A brazil buszpályaudvar befogadta a kóbor kutyákat a hideg elől
Venezuela kutyái súlyos bajban vannak
(kutyabarát.hu)
