Saját KB bal
Saját KB jobb

Cesar Millan: „A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az emberek nem tudnak eleget a kutyákról.”

November 14-én fiaival érkezik a Budapest Aréna színpadára a világhírű kutyapszichológus és motivációs szakember, Cesar Millan. A nagyszabású esemény népszerűsítésére a hét elején Andre nélkül, Calvin fiával kettesben érkezett, és az „It’s All About Family” című turné kapcsán exkluzív interjút adott a Kutyabarát.hu-nak. Nagy örömünkre szolgált, hogy szívesen beszélgetett velünk családjáról és a négylábúakról egyaránt.

Kutyabarát.hu: Sokan aggódnak a gyermekeik és kutyáik első találkozása miatt. Nálatok hogyan zajlott a bemutatkozás?

Cesar:  Amikor apa lettem, a karrierem építése is folyamatban volt. Párhuzamosan dolgoztam mindkettőért. A két dolog összefügg, ezért természetes volt, hogy a fiaim korán a falka részévé válnak. Egészen kicsik voltak, amikor bemutattam őket a kutyáimnak, mert tudtam, így biztonságban lesznek. Sokan orvosi okokból tartják távol az újszülötteket a kutyáiktól, de tudniuk kell, hogy a kutyák érzékelik a kisbabák jelenlétét. Ha nem ismertetjük meg velük az új szagok és hangok eredetét, bizalmatlanok lesznek. Vannak, akik először a kórházból elhozott takarót szagoltatják meg velük, de én próbáltam minél természetesebb módot alkalmazni. Az volt a célom, hogy a falka bízzon a gyerekeimben és tisztelje őket. A szeretet csak később jön. Ezt kellett tennem, hogy az édesanyjukat megnyugtassam, hiszen a fiaink biztonsága volt a legfőbb prioritás.

Gondoltad volna, hogy egy nap a nyomdokaidba lépnek?

Cesar:  Egyáltalán nem. Azt persze elvártam, hogy segítsenek, és együtt építsük a családot és az üzletet is. A mi kultúránkban a család segít. Az, hogy aztán TV show-t kaptak, nem volt része a tervnek, csak megtörtént. Megvan hozzá a képességük, én pedig támogatom őket. De először fel kellett mérnünk, mi az erősségük. Mindhárman ugyanazt az üzenetet tudjuk közvetíteni, a különbség csak az, hogy más erre a platformunk.

Calvin, mi motivált arra, hogy elindulj ezen az úton?

Calvin: Úgy tekintek az édesapámra, mint egy szuperhősre, és olyan akartam lenni, mint ő. Rengeteget tesz azért, hogy jobbá tegye emberek, kutyák, és más állatok életét, talán a világét is. Ha mindannyian szeretnénk az állatokat, ezt a szeretetet közvetíteni tudnánk az emberek felé is. Ez lehet az út a világbékéhez. Láttam, hogy van egy kész terve erre, és amikor megtudtam, ki is ő ezen a Földön, minél előbb csatlakozni akartam hozzá.

Hatalmas változásnak tűnik, hogy a TV képernyője helyett egy aréna színpadára álltok, több ezer ember elé. Mik az előnyei egy ilyen szereplésnek?

Cesar:  Különböző módokon lehetünk hatással az emberekre. Ott vannak a könyvek, a hanganyagok és a videók. Mégis, igazán csak az élő szereplések fognak ráébreszteni, hogy amit látsz, az úgy van. Amikor a TV-ben látnak, lehet, hogy azt gondolják: „ja, biztos, jól összevágták a műsort, ezért működik.” Valahol itt van a különbség a csoda és a valós történet között. Onnantól, hogy a saját szemeddel látod, valósággá válik.

Calvin:  Egyébként nem saját kutyákkal fogunk dolgozni, hanem előre kiválasztott jelentkezőkkel, és a legjobb példának ígérkező gazdikkal.

Cesar:  A legjobb példa alatt azt kell érteni, hogy a problémákkal küzdő gazdikat keressük: idegeskedő, feszült embereket. Gyakran nem veszik észre, hogy ők a probléma forrása. Könnyű a kutyát hibáztatni, miközben senki nem figyel a saját felelősségére.

Akkor mondhatjuk, hogy nem a kutyák, hanem az emberek terapeutája vagy?

Cesar: Igen. A kutya teszi tapinthatóvá a problémát, de nem a kutya az ok. Egy kutya annak az embernek a visszatükröződése, aki a kezében tartja a pórázt. Ha a gazdi nyugodt, a kutya is nyugodt. Azzal, hogy segítek az embereknek, rehabilitálom a kutyákat is.

Említettétek, hogy nem a saját kutyáitokkal érkeztek. Azért előfordult, hogy magatokkal vittétek őket?

Cesar: Ó igen! Kezdetben csatlakozott hozzám Junior és Benson kutyám az élő fellépéseken. Imádnak a színpadon lenni, de nem minden eb ilyen, hiszen mint az embereknek, nekik is lehet lámpalázuk. Junior és Benson viszont mintha színpadra lettek volna teremtve.

Gondolom utaztatok már velük. Mit tanácsolnátok azoknak, akik az első kutyás útra készülnek?

Cesar: A kutyákat úgy kell felkészíteni az utazásra, ahogy az asztronautákat, főleg, ha hosszú repülőútról van szó. Meg kell tanítani őket a böjtölésre, és a folyadékbevitelüket is minimálisra kell csökkenteni, hiszen a repülőn nem üríthetnek. Sok gazdi aggódik, ha a kutyája nem eszik egy napig, pedig mondhatjuk, hogy ez a sikeres repülőút titka. Annak érdekében pedig, hogy a kutya ne féljen vagy izguljon az utazás miatt, alaposan meg kell mozgatni az út előtti napon. Fáradtan a repülőn töltött időt a pihenéssel fogja összekapcsolni, anélkül, hogy ingere lenne az ürítésre.

Egyre gyakrabban olvashatunk a “lelki támogató kutyákról”. Ők azok, akik a repülőgépen is utazhatnak. Mit gondolsz, esetükben szükséges volna a vizsgáztatás?

Cesar: Igen! Az embereknek meg kell érteniük, hogy bizonyos kutyák nem alkalmasak erre a szerepre. A gépen lesznek olyan utasok, akik félnek a négylábúaktól, esetleg nem szeretik őket, vagy allergiával küzdenek. Azért, hogy minél kevesebb gondot okozzanak, nyugodt, edzett, nyitott kutyákra van szükség. Ha az étteremben egy kutya nyugodtan fekszik a gazdája mellett, miközben tudja, hogy étel van az asztalon, látszik, hogy kiegyensúlyozott. Izgatott, félénk kutyák, akik nem értik a szabályokat és nem tudnak megbarátkozni a korlátozásokkal, nem szabadna, hogy repülőgépen utazzanak. Ahol a hely szűkös, egyáltalán nem mindegy, milyen energiák szabadulnak fel. Szakértők bevonása lenne indokolt, mert ők tudják, milyen helyzetben kell kihívás elé állítani a kutyákat ahhoz, hogy kiderüljön, adott esetben nyugodtak tudnak-e maradni. Szerintem ez elengedhetetlen.

A kutyák vagy az emberek jelentenek nagyobb kihívást a szakmátokban?

Calvin: A kutyák rehabilitálása sokkal könnyebb. Amint lekerül a póráz, megváltoznak az energiáik. A kutyák számára a múlt lényegtelen, mert a jelenben élnek. Az emberek gyakran azt feltételezik, hogy a rossz sorsú kutyák sosem fognak megváltozni, nem élhetnek teljes értékű életet. Éppen ezzel a gondolkodásmóddal akadályozzák meg őket abban, hogy ténylegesen a nyugodt, kiegyensúlyozott szintre lépjenek. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az emberek nem tudnak eleget a kutyákról. Néha boldognak látják őket, és beérik ennyivel. Pedig sok más lényeges szempontot figyelembe kellene még venni.

Cesar: Az emberek, akikkel dolgozunk, azt akarják, hogy a kutyájuk ember legyen. Ehhez mérten emberi pszichológiát alkalmaznak rajtuk. Nincs azzal semmi gond, ha valaki úgy szereti a kutyáját, mint embertársait. Én is épp úgy szeretem őket, mint a gyermekeimet, de tudom, hogy teljesen más a gondolkodásuk. Elvégre egy másik fajról van szó. Meg kell tanulnunk, hogyan működik a másik, szerintem ez a legnagyobb kihívás. A nyitott gondolkodásmód sokat változtathat ezen.

Mit gondoltok arról, hogy a kiprovokált kutyatámadások után elaltatás az ítélet?

Cesar: Cápatámadások esetében a cápát okoljuk, pedig nem a cápa jött ki a vízből, hogy szándékosan megtámadjon. Az ember tévedt rossz területre. Ennyire egyszerű. Több módja van annak, hogy az ember provokáljon egy állatot, és mindig utóbbi húzza a rövidebbet, mert nincs ügyvédje, hogy beperelje az embert. Ha erről lenne szó, sokan fizethetnének, amikor megsértik az állatvédelmi törvényeket. Az emberek abban hibáznak, hogy nem értik meg a reakció mögötti okot. A kutyák nem támadnának ránk, ha tudnák, hogy az következményekkel jár. Vállalnunk kell a felelősséget a tetteinkért. Azt gondolom, hogy a kutyatulajdonosok fognak először változást okozni, mert számukra a kutya a feltétel nélküli szeretetet jelenti. Az, amit az állatuk jelent nekik, változásra sarkallja őket.

Végül, mi a véleményetek, nehezebb egy befogadott kutya nevelése?

Cesar:  A kölyökkutyák esetében nincs gond, ők tiszta lappal indulnak, könnyebb velük. A traumát átélt kutyákkal vissza kell térni az alapokhoz. Meg kell értetni velük, hogyan szerezhetnek élelmet és vizet a háztartásodban. Úgy értem, mozogj vele! A negatív energiák eltávolításával megjön az étvágy. Az élelem jó eszköz a tanulásra, mert amikor a kutya éhes, nem emlékszik a múltra. Következetesnek kell lenni, amíg meg nem érti, mi az új rendszer: mozgás, szellemi fáradtság, szeretet. 21 nappal később a kutya már csak azt az életet ismeri, amit te biztosítasz neki. Legalább 3 hétnek el kell tennie, hogy rögzüljön a életmód. A múlt akkor szűnik meg létezni, amikor nem gyakorolja a régi szokásokat. A rehabilitálás azt jelenti, a kutya élete visszatér a természetes kerékvágásba. Ennyi az egész.

Calvin és Cesar Millan, kezében a Kutyabarát Magazinnal, Szerencsi Évi kolléganőnk társaságában.

 

Interjú: Szerencsi Évi/Kutyabarát.hu
Fotók: Broadway, Bognár Anna/Kutyabarát.hu
It’s All About Family turné – 2019. november 14. – Budapest Aréna
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok