Házi kölyökteszt – 9 perces írás a kölyökkutya kiválasztásáról a DOG3 tanácsai alapján
A megfelelő kiskutya kiválasztásának fontossága értelemszerű például a szolgálati, munka vagy segítőkutyák esetében. Náluk nagyon fontos, hogy csak olyan kutya képzésébe kezdjenek bele, akibe várhatóan érdemes befektetni sok-sok munkaórát, és akár milliós összegeket.
Az objektív felmérés elősegítésére különböző teszteket (pl. Volhard teszt) használnak, melyeket meghatározott életkorban végeznek el, és pontozzák a viselkedéseket (1-6), melyek alapján aztán a kutyák különböző csoportokba sorolhatók, a kifejezetten domináns, magas agresszió szintű (1) kutyától a megadó, bizonytalan (5), vagy épp az emberhez nem igazán kötődő, önálló (6) egyedekig. Hobbi célra, családi kutyának a szélsőségektől mentes, optimum (2-4) kutyák tekinthetők legalkalmasabbnak, de itt is meghatározva, hogy milyen típusú gazdához/családhoz illeszthető a kutya legjobban.
Előzmények – olvasd el!
Házi kölyökteszt
Minél korábbi életkorban tesztelik a kutyákat, (a Volhard pl. 7 hetesen) annál jobban látszik a kutya alap temperamentuma. A temperamentum egy genetikailag meghatározott csomag, amit a kiskutya öröklötten “hoz magával” később erre a külvilág hatásai, a szocializáció, a nevelés vagy pont ennek hiánya rakódik rá, és ez alakítja ki a kutya személyiségét. Ezek a hatások nagyon fontosak, és nagyon nagyot változtathatnak egy kutya viselkedésén, de az alap temperamentum többé kevésbé állandó marad, nem lesz egy pörgős szangvinikus kutyából állandóan alvó melankolikus (és fordítva sem) akármit is csinálunk. A dominanciára való hajlam, vagy az érzékenység szintén hozott dolgok, és nem feltétlenül hiba egyik sem, csak tudnunk kell, mire kell készülnünk egy ilyen kutyánál. Felnőtt kutyákat is lehet tesztelni, de van pár feladat, (különösen a dominanciára való hajlam mérése) amiket ilyenkor idegen kutyánál fokozott óvatossággal, vagy leginkább sehogy nem ajánlott a videóban bemutatott módon elvégezni. (Felnőtt kaukázusit ne nagyon fordítgassunk a hátára, meg emelgessünk, és bámuljunk szembe 10 centiről ismerkedés gyanánt. Öregek mesélik, hogy az nem a hosszú élet titka)
Mi itt a továbbiakban – és a videóban – kifejezetten családi, hobbikutyák kiválasztásával fogunk foglalkozni.
A teszt nem a szabályos Volhard teszt, és nem is értékelünk pontokkal, a cél csupán néhány olyan – könnyen kivitelezhető – szituáció volt, melyből következtetéseket vonhatunk le a kiskutya temperamentumára és későbbi viselkedésére vonatkozóan. Fontos tudni, hogy a viselkedések széles spektrumon lehetnek megfelelőek, sőt, ha egy kiskutya mutat nem kívánatos jeleket is, attól még nem feltétlenül kell lemondanunk róla, ha egyébként nagyon szimpatikus, csak nem árt tudni, hogy mire kell készülnünk, pl. egy dominánsabb, vagy extrémen kötődő, esetleg nagyon érzékeny, félős kiskutya esetén.
A videó elkészítésében Rózsa Linda terápiás kutyakiképző, a Nyolckézláb Segítőkutya Kiképző Iskola munkatársa és egy alomnyi (gazdikereső!) kölyökkutya volt segítségünkre. Linda szerint a családi kutyát is érdemes kellő körültekintéssel választani, fontos, hogy a kutya ne mutasson agressziót, illetve általánosságban szélsőségektől mentes legyen a viselkedése.
Pedig pont ez – az optimum viselkedés – amit az érzelmi alapon választáskor jellemzően nem preferálunk. Ha belegondoltok, egy kiskutya általában komolyabb aktivitással (nyüszítés, ugatás, rágcsálás) vagy épp túlzott passzivitással (sarokban gubbasztás) hívja fel magára a figyelmet. A karakán, többieket leugató kiskutya tetszik, mert vagány, a kis szerencsétlent szeretnénk megmenteni, pedig összességében lehet, hogy a “semmi különös” kutyákkal lenne a legkiegyensúlyozottabb életünk.
A videóban bemutatott tesztet bárhol el lehet végezni.
Ami fontos, hogy a helyszín legyen új a kutya számára, legyen zárt tér vagy biztonságosan körbekerített, és ne túl ingergazdag. Ne legyenek más kutyák szabadon, és a kiskutyák anyja se legyen jelen. Szükség lesz jutalomfalatra, egy műanyag pohárra, vagy kis dobozra, egy rongyra vagy papírgalacsin, egy olyan tárgyra ami zajkeltésre alkalmas, és egy nagyobb “ijesztő” tárgyra, pl. egy esernyőre, amit kinyitunk, vagy egy székre. (Mi a széket használtuk, egyben zajkeltésre is). Fontos továbbá, hogy a tesztelő a kutyák számára idegen ember legyen, rajta kívül más lehetőleg ne legyen jelen, vagy legalábbis viselkedjen teljesen passzívan.
Szituációk:
1. Szabadon mozgás, követés
Ami történik: a kiskutyát letesszük a terület közepére, és kis ideig figyeljük, hogyan fedezi fel az új környezetet. Odajön e hozzánk, érdeklődik e. Egy idő után elkezdünk körbe sétálni (anélkül, hogy csalogatnánk a kutyát) hogy lássuk, csatlakozik e?
Kívánatos viselkedés: óvatos, vagy kifejezettebb aktivitás, kíváncsiság, a mozgó ember követése, érdeklődés az ember iránt.
Nem kívánatos szélsőségek: teljes érdektelenség, kifejezett félelem, passzivitás, zsákmányos agresszió (pl. bokacsipkedés).
2. Felemelés, enyhe terhelés
Ami történik: a kiskutyát felvesszük, és magunk elé tartva 20-30 centiről a szemébe nézünk, csendben, mozdulatlanul. Ez összességében terhelés a kutyának, figyeljük hogy viseli a felemelést, milyen a testtartása, elfogadja e a szituációt, hogyan reagál a provokálásra.
Kívánatos viselkedés: hagyja, hogy felemeljük, nem próbál szabadulni, vagy hamar feladja, ellazul, a szemkontaktust kerüli, vagy nyugodtan tűri.
Nem kívánatos szélsőségek: mindenáron szabadulni próbál, karmol, harap, morog, szemkontaktust tartva morog, kapdos.
Ezt a feladatot felnőtt, nagytestű kutyával semmiképp ne csináljuk meg!
3. Hátára fordítás
Ami történik: a kiskutyát óvatosan letesszük, és a hátára fordítva szelíden de határozottan megtartjuk ebben a pozícióban. Azt vizsgáljuk, mennyire nyugszik bele a szituációba.
Optimális viselkedés: hamar feladja az ellenállást, vagy egyáltalán nem is próbálkozik, testtartása laza, nyugodtan viselkedik, békésen tűri a helyzetet.
Nem kívánatos: agressziót mutat, harapni karmolni próbál, hisztizik, hosszabb idő után sem adja fel a próbálkozást, pánikba esik.
Ezt se próbáljuk meg felnőtt, nagytestű kutyával!
4. Problémamegoldás, motiváció
Ami történik: Egy jutalomfalatot megmutatunk a kutyának, a szeme láttára letesszük a földre és letakarjuk egy műanyag pohárral vagy kis dobozzal. Ezután elengedjük a kutyát és megnézzük mit csinál. Azt figyeljük, hogy mennyire motiválja az élelem, és hogyan próbálkozik a megszerzéssel.
Optimális: aktívan próbálkozik, orral, manccsal, vagy segítséget kér tőlünk a megoldáshoz (ránk nézeget majd vissza a pohárra).
Kevésbé szerencsés: teljes passzivitás, érdektelenség.
5. Zsákmányos viselkedés
Ami történik: egy papírgalacsint, vagy labdát elgurítunk, a kutyától elfelé, úgy hogy lássa a mozdulatunkat és /vagy egy ronggyal játszani próbálunk vele. Azt figyeljük, mennyire érdekli a zsákmány, próbálja e megszerezni, és mi történik ha sikerül.
Optimális: érdeklődő, aktív, próbálja megszerezni a zsákmányt, szívesen játszik, megfogja a zsákmányt, de nem különösebben nehéz elvenni tőle a játékot.
Kevésbé optimális: nem motivált, nem érdeklődik.
Nem kívánatos: agresszívan bevédi a megszerzett zsákmányt, félelmet mutat, megijed a mozdulatoktól.
6. Hirtelen hang
Ami történik: egy tárgy segítségével hirtelen hangosabb zajt csapunk és figyeljük a kutya reakcióját. Mennyire reagál a zajra, mit csinál utána.
Optimális: nem ijed meg túlzottan, (az természetes, hogy reagál rá, esetleg kicsit megugrik, ugat) könnyen megnyugszik, esetleg kíváncsi a zaj forrására, óvatosan megközelíti azt.
Nem kívánatos: túlzott félelmi reakció, menekülés, nem lehet megnyugtatni.
7. “Ijesztő” tárgy
Ami történik: egy nagyobb tárgyat hirtelen a kutya látóterébe helyezünk (esernyő kinyitva, szék, nagyobb doboz), és figyeljük hogyan reagál.
Optimális: kíváncsi (nem baj ha óvatos) magától, vagy biztatásra megközelíti, megérinti a tárgyat
Nem optimális: kifejezett félelmet mutat, menekül, nem lehet kioldani.
(Kutyabarát.hu)
