Egyre gyakoribbak a kutya lopások – mit tehetünk, ha már megtörtént a baj?

Az egyik legszörnyűbb dolog, ami történhet egy gazdival, ha kedvence elveszik – akár a kertből, akár az utcán. De talán még ennél is megterhelőbb lelkileg, ha valaki szánt szándékkal lopja el kutyánkat. Másnak ő csak egy tárgy, számunkra azonban az egyik legfontosabb barát. Mit tehetünk, ha mi is ilyen helyzetbe kerültünk?

 

Sába még csak 11 hónapos, de máris szörnyű traumákat kell átélnie. A 11. kerületből lopták el. Kétségbeesett gazdái megtették a megfelelő lépéseket, de egyelőre semmi hírük nincs szeretett kutyájukról. De mi van még a kezükben azon kívül, hogy mindenhol megadják a telefonszámukat, ahol csak tudják?

Ha látod Sábát, hívd a 06303233079 számot

A kutyalopás általában nem önmagában álló bűn, sokszor még több problémát vet fel, ami sajnos rontja a gazdik esélyeit, mégis – a mai fejlett virtuális világ nagyban segíthet nekik megtalálni kutyájukat. A lopás – mivel szándékos, így valószínűleg célirányos is. Nagyrészt a fiatal, fajtatiszta kutyákat fenyegeti, és sajnos az indok sosem az, hogy valaki vágyik egy ilyen vagy olyan fajtájú kutyára, hanem valószínűleg van valamilyen célja vele – ilyen lehet például a kutyaviadal vagy a szaporítás.

Mit tehetünk?

1. Még ha nem is hiszünk benne, hogy megoldást jelenthet, akkor is kötelességünk jelenteni a rendőrségnek az esetet. Így nyoma lesz az ügynek, ráadásul, ha kiderül valami, nem kell egyedül intézkednünk, valamint, ha sikerül elfogni a tettest, akkor később talán nem fogja újra elkövetni a bűncselekményt. Plusz indok a rendőrség bevonására, hogy a kutyalopás bűntettével együtt járhatnak más halmazati bűncselekmények is, mint a tiltott fegyvertartás vagy a kutyaviadal szervezés is, ami már cseppet sem veszélytelen a gazdira nézve.

2. Használjuk az elveszett kutya telefonos alkalmazást: amelyik állatot ellopják, azt minden lelkifurdalás nélkül utcára is tehetik, ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Így érdemes minden létező felületen jelen lenni a fotójával és adataival.

3. Hívjuk fel az összes környező menhelyet, állatorvosi rendelőt, kutyakozmetikát, adjuk le a fotóját, meséljük el a történetét. Bár sajnos ma már nem okoz nehézséget gyorsan nagy távolságokra eljuttatni egy lopott kutyát, de bármikor kerülhet a kutya újra olyan státuszba, hogy a rablók kezéről átkerül egy jó érzésű állatbaráthoz, akinek valószínűleg első dolga lesz bevinni egy rendelőbe vagy menhelyre. Keressük meg az állatvédelmi járőröket és nagyobb állatvédő csoportokat is.

4. Keressük meg a közösségi oldalakon az összes elérhető fórumot, csoportot – elsősorban helyi csoportokat vagy az adott fajtához tartozó klubokat, és írjuk le történetünket. Az adott fajtát tartók nagyon figyelnek az utcán vagy a kertekben lévő ugyanolyan fajtájú ebekre, így valaki könnyen felismerheti ellopott kutyánkat. Főleg, ha történetünk nem megszokott, gyorsan megjegyzik.

5. Gyártsunk szórólapokat. Erre két lehetőségünk van: vagy ajánljunk fel jutalmat a nyomravezetőnek vagy dönthetünk úgy is, hogy felajánljuk, hogy visszavásároljuk kutyánkat, de utóbbit nem javasoljuk. Ugyan nehéz különbséget tenni, hogy a segítségünkre szaladó jótét lélek nem pont az elkövető-e egy személyben, azonban, ha a szórólap miatt azt érzi a tettes, hogy esetleg egy letartóztatással kell szembenéznie, ha visszaviszi a kutyát, így még kevesebb az esély, hogy visszaadja, még ha pénzt is ajánljunk érte. Általában az önzetlen állatbarátok úgyis visszautasítják a felajánlott jutalmat, így nyugodtan fogalmazhatunk általánosságban, még az összeget sem szükséges pontosan megadnunk.

6. Egyre többen használják a fordított pszichológiát: nem jutalmat, hanem „vérdíjat” ajánlanak fel, ha valaki kézre keríti az elkövetőt. Ha kellően határozottan visszük végig az elhatározásunkat, és kellően nagy tömegeket mozgatunk meg, akkor gyakran előfordul, hogy a tettes annyira megijed élettere ilyetén beszűkülésétől, hogy ő maga mond le a kutya megtartásáról – és jó esetben szélnek ereszti.

7. Figyeljük az adott fajta szaporítóinak hirdetéseit, és kérjük fel erre a hasonló fajtát tartó embereket is! A hirdetési oldalak tele vannak az olcsón árult kölykökkel, amiket sokszor lopott kutyákkal „termelnek ki”: A felelős gazdik amúgy is figyelemmel kísérik saját fajtájuk nem hivatalos előállítóit, így akár találkozót is meg lehet beszélni az eladókkal – még ha saját kutyánkat nem is láthatjuk a találkozás alkalmával, de akár megtudhatjuk, hol, merrefelé lakik az illető, így később figyelni tudunk arra a környékre.

8. Keressük meg a helyi lapokat, hogy van-e lehetőség hirdetni benne vagy érdekelheti-e őket a sztori. Szinte mindenhol találni jóérzésű állatbarátokat, akik szívükön viselik egy ilyen történet felkarolását, de ha esetleg nagyobb kiterjedésű bűnszövetkezetet lehet sejteni az ügy mögött, akkor még egy riporteri kihívásnak is tekinthetik.

9. Hívjuk fel a rádió állomásokat, rengeteg embert érnek el, és mindig van lehetőség ellopott kedvencünket keresni.

10. Ha valamilyen csoda folytán később meglátjuk kutyánkat másvalakivel, mindenképp maradjunk higgadtak, és ne rohanjuk le az illetőt, mert könnyen örökre nyomát veszthetjük a kutyának. Kérjünk azonnal rendőri segítséget, addig is pedig készítsünk fotókat, videófelvételt, és kövessük, amíg lehet. Ne próbáljuk meg egyedül visszaszerezni a kutyát, mert könnyen még nagyobb veszélybe kerülhetünk. Ráadásul kedvencünk azonnal leleplezne bennünket: még ha egy mondvacsinált indokkal oda is lépnénk hozzájuk, az illető szinte azonnal megérezné kutyánk reakciójából, öröméből, hogy mi vagyunk a gazdája.

11. Ha valaki azzal keres meg bennünket, hogy egy másik városban megtalálta a kutyánkat, de pénzt kér a visszaküldéséért, gyanakodjunk átverésre. Sajnos egész csaló hálózat épül a kétségbeesett gazdik kihasználásra.

12. Mindig hagyjunk ki egyetlen olyan ismertetőjelet a teljes leírásból, amire rákérdezve azonosítani tudják nekünk kutyánkat. Természetesen érdemes az összes fontos tulajdonságot felsorolni, amiről felismerhető lesz az eb, de legalább egy olyat tartsunk meg magunknak, amivel már csak később, konkrét esetben tudunk előhozakodni.

13. A megelőzés jegyében soha ne hagyjuk őrizetlenül kutyánkat, sem autóban, sem kikötve. Sajnos már azzal is számolni kell, hogy akár a kertből is kiemelik, ha kell, így azt javasoljuk, hogy a kertben se legyen elérhető távolságban – már csak a mérgezések miatt sem. Legyünk mások segítségére: figyeljük a környezetünkben élő embereket, kutyáikat, és vegyük észre, ha valami gyanús vagy változás történik.

 

Ezek is segíthetnek:

Így lett meg Zoi, a villamosról lerugdosott kutya

Meglett Borzi és Maszat, a közért elől ellopott kutyák

Az olasz szupermarket megunta a bolt elé kikötött kutyák látványát, így átalakította a bevásárlókocsikat

Kutyát loptak a kertből, mert megtetszett nekik

 

 

(kutyabarát.hu)

Sába fotók: Wald Noémi