A nagy nyakörv dilemma – II. rész

A cikk első részében arról volt szó, hogy miért tartják az emberek alapvetően szükségesnek a nyakörvek használatát, illetve az elektromos, fojtó és szöges nyakörvek és az ezekkel az eszközökkel járó veszélyek témájával foglalkoztunk. A folytatásban rátérünk arra is, hogy vajon miért nem tiltják be ezeket az eszközöket, ha ennyire kockázatos a használatuk, de a pórázhasználatról is lesz pár gondolat.

“A póráz használata korlátozza a kutyát.”

“A póráz tulajdonképpen csak egy eszköz, egyfajta köldökzsinór kutya és gazdája között, amelyet lehet jól és rosszul is használni.”

Ha jól használjuk, a póráz lehetőséget biztosít arra, hogy a kutyánk részt vehessen a mindennapi életünkben, elkísérhessen minket sétáinkon és a városban. Azok a kutyák, akik nem tanulják meg a pórázon sétálást, sajnos sok mindenből kimaradnak, gyakorlatilag el lesznek vágva a külvilág minden ingerétől, amelyben egy szépen sétáló kutyának része van. A gazdi felelőssége, hogy megtanítsa a kutyát a pórázon sétálásra, hogy érdekes és változatos programokban vehessenek részt!

Sajnos a póráz rossz használata kárt is okozhat. Figyeljünk arra, hogy mi folyik a póráz másik végén: adjunk időt a kutyánknak, hogy élvezze az érzékszervi hatásokat, amik érik, hagyjuk szaglászni, ne rángassuk el minden érdekes dologtól. A séta során tartsuk tiszteletben a kutyánk igényeit, de várjuk el tőle is, hogy együttműködjön velünk.

A póráz húzása talán a leggyakoribb konfliktusforrás kutya és gazdi között, és sokszor ez sajnos odáig fajul, hogy a gazdi inkább nem is viszi el sétálni a kutyát. Valóban borzasztóan fárasztó és bosszantó dolog egy állandóan a pórázt húzó, rángató kutyával sétálni – minden, csak nem kikapcsolódás. A pórázon sétálás nem része a kutya természetes viselkedési repertoárjának, hanem pontosan ellentmond az ösztöneiknek: ők szaladgálni, kergetni és felfedezni szeretnének. Viszont az emberi társadalomba való beilleszkedésnek fontos része ez a képesség, épp ezért kell kellő időt és energiát ráfordítanunk, ha kell, szakértő segítségét is igénybe vennünk, hogy kutyánk megtanuljon pórázon sétálni. A pórázhoz szoktatás rendkívül fontos a kölyköknél, de felnőttkorban is tanítható és a kutyák képesek elsajátítani a pórázon sétálás művészetét.

A póráz és a nyakörv segítségével tudjuk irányítani a kutyákat, bánjunk velük óvatosan!

Jessica Pierce és Marc Beckoff (e cikk társszerzője) közös könyvükben, az Unleashing Your Dog: A Field Guide to Giving Your Canine Companion the Best Life Possible (körülbelüli fordításban: Engedd szabadjára a kutyádat! Gyakorlati útmutató, hogyan biztosítsuk a lehető legjobb életet négylábú kedvenceinknek) c. kötetben arról írnak, hogy “ezek az eszközök sokszor szükségesek, de mindig tartsuk észben, hogy mennyiben korlátozzák a kutyák szabadságát és hogyan árthatnak a kutyánknak.”

A kutatások és a kiképzők szerint is káros a büntetés és negatív megerősítés alapú kiképzés. Fontos, hogy a tanítás és a mindennapi élet során is pozitív megerősítésre építsünk a büntetések helyett. A pozitív megerősítésre épülő tanítási technikák ugyanolyan eredményesek, mint a büntetés-alapú és negatív-megerősítéses módszerek, ráadásul, az erőszakmentes kiképzés nem is baleset- és sérülésveszélyes: nem okoz sem lelki, sem fizikai sérüléseket a kutyáknak. (Ha kérdésed van a pozitív megerősítéses technikákkal kapcsolatban, vagy gyakorlati tanácsot szeretnél kérni, fordulj bátran a magyarországi pozitív megerősítéssel oktató kutyaiskolákhoz és trénerekhez!)

Nemcsak a kutyák, de a gazdik számára is okozhat kellemetlen érzést, aggodalmat vagy akár lelki kérdést is a negatív megerősítéses eszközök használata (pl. elektromos nyakörv). Egyre több országban, például Svájcban, Szlovéniában, Németországban, Ausztriában és Svédországban már be is tiltották az elektromos nyakörvek használatát.

De vajon miért használják még mindig ezeket az eszközöket, amikor van jobb megoldás?

Lehet, hogy az elektromos vagy fojtó nyakörvvel fegyelmezett kutya “alapvetően boldog” vagy “jó életet él”, ne felejtsük el, hogy ezek az eszközök arra az elvre építenek, hogy a kutyának “negatív megerősítéssel”, azaz fájdalommal jelzik, ha rosszat tesz. Dr. Zazie Todd így fogalmaz: 

“Ezek az eszközök így működnek. Ha nincs kellemetlen érzés vagy fájdalom, akkor nincs negatív visszacsatolás sem. Ha működik, tehát elveszi a kutya kedvét a “rossz viselkedéstől”, akkor az azért van, mert a kutyának kellemetlenséget okozott. Ha a kutya szeretné vagy csak semlegesnek találná az érzést, akkor nem venné el a kedvét attól, hogy azt tegye, amit akar.”

Vajon a cél szentesíti az eszközt? Megéri fájdalom és félelem árán elnyomni egy viselkedést a kutya kiképzése során? Hol húzzuk meg a határt?

“Ha a leggyorsabb módon szeretnénk eredményt elérni, és a megfelelő tréning helyett gyors megoldásokat és kibúvókat keresünk, addig a kutyák és a gazdik is szenvedni fognak ennek a hosszú távú következményétől. A képzési eszközök nem megfelelő kiválasztása és használata megkeserítheti a kutyák és a gazdik életét.” – írja Jennifer Cattet.

A kutyakiképzésben is vannak gyors megoldások, de valóban formálni és kialakítani a kutya viselkedését időt és következetességet igényel. A büntetés látszólag gyorsan működik, de az eredmény általában nem tartós.

Mivel a kutyakiképzés területén egyelőre nincsenek törvényi szabályozások arra vonatkozóan, hogy mi megengedett és mi nem, ezért nézzünk körül, mielőtt kutyaiskolát vagy trénert választanánk, és vegyünk részt mi is a foglalkozásokon. Ha olyat tapasztalunk, ami nem tetszik, beszéljük meg a kiképzővel, hogy miért ezt a módszert alkalmazza, és ha úgy látjuk, keressünk másik iskolát vagy trénert. Magyarországon szerencsére a nagyobb kutyaiskolák pozitív megerősítéses módszerrel dolgoznak, de itt is vannak “határok”. A lényeg, hogy ne vegyünk részt olyan “tanításban”, amely a kutyánknak fájdalmat, stresszt vagy félelmet okoz. A fizikai büntetés (a kutya megütése, rángatása, orron csapása, stb.) és a fizikai fájdalomra építő eszközök (elektromos, fojtó és szöges nyakörvek) használata komoly stresszforrás a kutyáknak. Ezeknek az eszközöknek a használatáról csak a gazdi dönthet. Csak a gazdi döntése, hogy a “nehezen kezelhető” vagy “problémás” kutyáját büntetéssel vagy türelmes pozitív tanítással neveli.

A pozitív megerősítéses tréning (általában klikkerrel és jutalomfalattal) sokkal kellemesebb élmény, és közben a gazdi is sokat tanul magáról, a kutyájáról és a hatékony kommunikációról. Figyeljünk oda azonban arra is, különösen, ha már fennálló problémával fordulunk a trénerhez, hogy akit választunk, annak megfelelő tapasztalata és rálátása legyen az adott területen. Nem elég a pozitív tréningmódszer, ha nem társul mellé kellő szakértelem és tapasztalat. Ha nem érünk el kellő eredményt egy trénerrel, az nem feltétlenül az általa használt módszer hibája. Keressük meg azt az embert, akiben megbízunk és akivel tudunk együtt dolgozni.

Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu) 
Forrás: psychologytoday, The Bark, Should Dogs Be Shocked, Choked or Pronged?
Szerzők: Marc Bekoff, világhírű etológus és viselkedéskutató & Mary Angilly, okl. erőszakmentes tréner; Boulder, Colorado, USA
Képek: @flickr
Hozzászólások
Töltés...
További érdekes cikkek

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok