Kutyabeszéd: mit jelentenek a kutyák hangjai és mit akarnak velünk közölni?
A társas élőlények alapvetően sokkal zajosabb életet élnek, mint a magányos teremtmények. A hópárducok szinte teljes csendben uralják Közép-Ázsia hegységeit, míg egy csapat majom komoly hangzavarral jár. A kutyák, akik vad rokonaikhoz, a farkasokhoz hasonlóan, kiemelkedően szociális lények, nem meglepő módon széles vokalizációs skálával rendelkeznek: ugatnak, nyüszítenek, kaffognak, vakkantanak, morognak, nyüszögnek és vonyítanak (hogy csak pár olyan hangadást említsünk, amelyre a magyar nyelvben is találunk szavakat). A kutyák és a kutyafélék általában, már szinte születésük pillanatától kommunikálnak hangokkal.
A felnőtt kutyák és a felnőtt farkasok ugatása között azonban van különbség. Ha zeneművekhez hasonlítanánk a vokalizációt, mondhatjuk, hogy a kutyák egy szimfonikus zenekar minden hangszerén játszanak, és néha akár egy wagneri opera hosszát is képesek ugatni. Szinte nincs olyan kontextus, amelyben egy kutya nem ugatna: ugatnak egyedül, ha más kutyákkal vannak és emberi társaságban is. Ezzel szemben a farkasok inkább egy vadászkürthoz hasonlítanak: csak ritkán és okkal ugatnak, elsősorban figyelmeztetésképp vagy védekezésképp.
Az ugatás üzenete
Mit jelentenek a kutyák hangjai? A kutyák viselkedésével foglalkozó tudósok csak az utóbbi időben kezdtek erre a kérdésre nagyobb figyelmet fordítani. Monique Udell PhD, az Oregoni Egyetem kutatója így fogalmaz: “Más fajoknál körültekintő kutatásoknak vetették alá a vokalizációt. A madarak esetében a hangok szintjéig elemezték a madárdalt és apró variációkat is felfedeztek. A kutyáknál még sok tanulnivalónk van, pedig a vokalizáció nagyon is fontos jellemzőjük.” A mai napig a kutyák hangjait még nem vizsgálták ilyen alapossággal, bár az eddigi kutatások hihetetlen eredményeket derítettek fel.
Vegyük például a morgásokat, amelyekről bebizonyították, hogy a kutyák ezek segítségével becsülik fel egy másik kutya méretét. Honnan tudhatjuk ezt biztosan? Faragó Tamás PhD és kollégái, a budapesti Eötvös Loránd Egyetem Family Dog Project (familydogproject.elte.hu) keretében végzett kutatásai világítottak rá erre az érdekességre. A kutatásban résztvevő kutyáknak két képet mutattak ugyanarról a kutyáról. Az egyik kép életnagyságú volt, míg a másikat 30%-kal lekicsinyítették. A kutyáknak lejátszották a kutya valódi morgását, amelyet előzőleg rögzítettek, és erre a kutyák többsége a valós méretű képre nézett, nem a kicsinyített mására.
A morgásoknak, úgy tűnik, nem csak ez a jelentősége. Egy másik tanulmányban Faragó és társai azt vizsgálták, hogyan reagálnak a kutyák látszólag összefüggéstelen morgásokra. Előre felvettek különböző jelentésű hangokat, és ezeket egy rejtett hangszóróból játszották le az üres szobában elhelyezett csonthoz közeledő kutyáknak. A kutyáknak megengedték, hogy közelítsenek a csonthoz, majd a közelítésre a játszásra hívó, az idegen közeledésére figyelmeztető és az étel őrzését kifejező hangokat játszották le. Az első két esetben a kutyák elvették a csontot, de az ételőrző hangra inkább ott hagyták. Bár az ételt őrző és az idegen jöttére figyelmeztető hangok az emberi fül számára nagyon hasonlítanak, a kutyáknál mégis teljesen más viselkedést váltottak ki.
A vokalizációt vizsgáló tanulmányok nagy részében előre felvett hanganyagot használnak, de fontos megemlíteni, hogy a kommunikáció során a hangok és a testbeszéd egyéb elemei nem elválaszthatóak egymástól. Az idegen közeledésére a kutyák zárt szájjal morognak, az étel védelmében kivillantják a fogaikat és az ínyüket is. Az emberek általában észreveszik és értelmezik, ha egy kutya morog, de az ugatást inkább csak zajnak tartjuk és elengedjük a fülünk mellett, vagy csak egy szokásos jelzésként értelmezzük: “menjünk sétálni”, “enni kérek”. A századforduló előtt elterjedt nézet szerint az ugatás jelzés számunkra vagy épp felhívás a többi kutya számára az ugatásra, esetleg feltűnőségi viszketegség – ennél tudományosabb szemmel nem vizsgálták a jelenséget.
Csak az utóbbi időben kezdték kutatni, hogy a különböző helyzetekben hallatott ugatások különböznek-e akusztikai tulajdonságaik tekintetében. A kutatók abból indultak ki, hogy ha az ugatások – a morgásokhoz hasonlóan – következetes eltéréseket mutatnak, akkor elképzelhető, hogy mélyebb jelentésük is lehet, esetleg egészen konkrét szerepet töltenek be a kutyák kommunikációjában, vagy összefüggésben lehetnek a kutyák mentális és érzelmi állapotával. Például egyes ugatások agressziót, míg mások barátságot fejeznek ki.
Egy korai tanulmányban Sophia Yin, DVM, MS, különböző helyzetekben elhangzó ugatásokat rögzített: idegen becsenget (zavarás), gazditól való elválasztás (izoláció), és játék. Yin tanulmánya szerint a különböző ugatásoknak különböző akusztikai tulajdonságai vannak. Az idegen csengetésére adott ugatás erőteljesebb és mélyebb, nagyjából egyenletes intenzitású, míg az izolációt és a játékot a kutyák magasabb, nagyobb frekvenciájú és szélesebb skálán mozgó vokalizációval díjazták. Az újabb kutatások is megerősítették, hogy az ugatások szabályos mintákat követnek, például egy séta előtti lelkes ugatás és egy idegen megugatása különböznek egymástól.
De vajon van az ugatásnak jelentése?
Bizonyosságot nyert, hogy különböző helyzetekben máshogy ugatnak a kutyák, de következik ebből, hogy az ugatásoknak jelentéstartalma is van? A kutyaugatás a kutyák számára biztosan hordoz jelentést. Egy tanulmányban a kutyákkal különböző ugatásokat hallgattattak, és a kutyák jobban figyeltek az új kontextusban felvett vagy addig nem hallott kutyák ugatásaira mint a már megszokott ugatásokra. Ebből arra következtethetünk, hogy a kutyák érzékelik az ugatások közti különbségeket. Egyelőre még kutatják, hogy pontosan milyen folyamatok segítségével értelmezik és dolgozzák fel ezt az információt.
Az emberek is képesek az ugatások értelmezésére. Attól függetlenül, hogy van-e kutyákkal tapasztalatuk vagy nincs, az emberek is eredményesen be tudják sorolni az ugatásokat aszerint, hogy milyen helyzetben hangozhattak el, milyen érzelmeket fejeznek ki. Miután véletlenszerűen lejátszott ugatásokat hallgattak, a kutatásban résztvevők le tudták írni az ugatásokat aszerint, hogy milyen érzelmet fejezhetnek ki. A gazdájától elválasztott kutya ugatását kétségbeesettnek, míg a játék közben hallatottakat boldognak írták le. Érdekes, hogy már a 10 éves gyermekek is képesek arra, hogy az ugatásokat megfelelően értelmezzék.
