Az üldöző-rögeszmés kutyákra sok veszély leselkedik – így előzheted meg a bajt
Autó, mókus, biciklis, macska, kocogó – mind potenciális célpont egy olyan kutyának, aki nem tud leszokni üldözési mániájáról. Egyedül azonban biztosan nem fogja tudni megoldani a problémát, ugyanis nem intézhetjük el annyival, hogy a kutya ősidők óta üldözi a préda állatot. Itt találsz némi segítséget ahhoz, hogyan kerüld el a bajt, és főleg, hogyan előzd meg azt, hogy kedvenced valamilyen sérülést szerezzen vagy másokban tegyen kárt.
Természetes, hogy a viselkedés ellenséges reakciókat vált ki amúgy jószándékú, állatbarát emberekből is, hiszen az üldözést azonnal agresszivitással párosítják. Pillanatnyi megoldást jelent, ha a megrögzött kutyákat kizárólag pórázon sétáltatjuk, és otthon is szabadulás biztos kerítést építünk, amit sem átugrani, sem átásni nem tud.
Okai
Tény, hogy a kutya ösztönei determinálják a préda állatok üldözését, hiszen az ember közelsége nélkül sehogy máshogy nem tudnák megvalósítani az önellátást. Természetes, hogy a háziasított kutyák már nem szorulnak rá az önálló vadászatra, de az ösztön nem mindenkiben csendesedik le egészen, sőt, túlzó méreteket is ölthet, ha már mindent üldözőbe vesz az állat, ami csak mozog.
Hogy kezeljük a problémát?
Először is tisztában kell lennünk vele, hogy kutyánk fajtája mennyiben befolyásolja préda üldözési ösztönét. Az agarak és a terrierek egyes egyedeivel nehezebb dolgunk lesz, de erre is kitűnő megoldást kínálnak már a különböző kutyás sportok, például a coursing.
A coursing a kötöttpályás agárversenyekkel ellentétben kitűnően imitálja a vad vadászatának érzését, de természetesen műnyúl segítségével. Mára ez a sport nem csak az agarasoké, de a más fajtájú ebekkel rendelkező gazdik is kipróbálhatják magukat. És hogy melyik fajta hogy reagál? A terrierek néhány helyzetet sokkal jobban kezelnek elsőre, mint az agarak, a „faltörő kos” elvtől vezérelve sokkal jobban alkalmazkodnak a pályán és a versenyen felmerülő stresszhelyzetekhez. 
A vadászkutyák közül is sok fajta megállja a helyét, még akkor is, ha a vadászaton belül mindegyiküknek más-más a feladata, temperamentuma. A felhajtók, pl. a beagle, vagy a begyűjtök (szetterek) illetve az iránymutatók (vizslák) talán azért vannak kicsit hátrányosabb helyzetben, mert náluk nem a vad elejtése a cél, így az ez irányú motiváltságuk nem olyan „súlyos”. A pásztorkutyák, munkakutyák hozzáállása kicsit más, ők nem igazán domborítanak ezen a téren. Jó munkakutya révén szívesen végig csinálják a pályát, de inkább csak a gazdi kedvéért, mintsem a felszított ösztönhőmérsékletük miatt. Ettől függetlenül bármelyikük igen lelkesen kergeti a műnyuszit, ha éppen arról van szó.
A felkészítés ebben a műfajban tulajdonképpen nagyon hasonló, mint az agaraknál, ha meg van a kutyában a motiváltság, magas az ösztönszintje, ami a zsákmány elkapására irányul, akkor az elején a jól bevált módszert alkalmazhatjuk, a madzag végére kötött nyúlbőr esetét. A távolságot fokozatosan érdemes növelni, figyelve arra, hogy a megfelelő pillanatban megkapja a jutalmat, amivel fent tudjuk tartani a figyelmét, lelkesedését.
Milyen lehetőségek vannak a kezünkben?
A kutya leszoktatása illetve üldözési szenvedélyének helyes mederbe való terelése idő- és energia igényes feladat, érdemes szakértőhöz fordulni, de néhány lépést magunktól is elvégezhetünk:
– Mint sok más hasonló viselkedési problémánál, itt is működőképes lehet a szellemi és fizikai lefárasztás változatos feladatokkal, hogy kedvencünk ne érezze szükségét annak, hogy a saját maga által választott elfoglaltságnak hódoljon
– A már említett coursing is alternatívát jelenthet, vagy a labda-frizbi elkapós játékokkal is irányíthatjuk kutyánk figyelmét úgy, hogy csak abban az esetben jutalmazzuk, ha a helyes célpontot vette üldözőbe. Másszóval meg kell tanítanunk irányítani a figyelmét.
– Alapvető fontosságú, hogy hozzáértő kiképző segítségével tegyük helyre kutyánkban a behívást, a „hozzám” parancsot
– Tanítsunk trükköket, a megtanított parancsszavak kiszélesítése segít a figyelem összpontosításában
– Találjunk ki egy „kulcs szót”, amit a leginkább kívánt jutalomfalathoz vagy játékhoz kapcsolunk kutyánk fejében. Ha látjuk, hogy készül üldözőbe venni valamit vagy figyelmen kívül készül hagyni a behívó parancsot, abban az esetben bedobhatjuk a nagyágyút, de csak abban az esetben alkalmazzuk, hogyha a kutya hibátlanul hajtotta végre a kiadott parancshoz tartozó feladatot. Ne alkalmazzuk túl gyakran, nehogy elveszítse „varázsát.”
Hogy előzzük meg?
Hogy előzzük meg?– Ha kutyánk nevelésében valamit elmulasztottunk – és ha tiltásunk ellenére felnőtt korban is üldözőbe vesz bizonyos dolgokat, akkor ez biztosan így van – akkor érdemes visszanyúlni az alapokhoz. A póráz pusztán fizikai korlátozást jelent, nem pedig engedelmességet.
– Figyeljünk arra, hogy semmivel se ösztönözzük, bátorítsuk a helytelen viselkedésre. Ha kutyánk üldözőbe vesz valamit, vagy egy tárggyal a szájában elszalad, semmiképp ne üldözzük mi is, hiszen az számára egyfajta elismerés, dicséret a helytelen viselkedésre.
(kutyabarát.hu)
Forrás: dogtime
