Saját KB bal
Saját KB jobb

A kutyákból kiveszni látszik az egymással való együttműködés ösztöne

A bécsi egyetem tudósai hasonlóan nevelt farkasokat és kutyákat teszteltek: pároknak kellett együttműködnie egy feladatban, hogy ételt szerezzenek maguknak. Míg a kutyák szinte egyáltalán nem tudtak együtt dolgozni, addig a farkasok brillíroztak: minden körben lepipálták az ebeket.

Ismert tény, hogy a farkasok kitűnően működnek együtt a vadászat során vagy egymás kölykeinek nevelésében, mégis meglehetősen intoleránsnak tűnnek, mikor például ételről vagy pozíciókról van szó. A kutyák pedig a háziasítás folyamán az emberrel és a többi fajtársukkal szemben is kitűnően megtanultak viselkedni (már aki persze), így feltételezhetnénk az, hogy a kutya nem vesztette el együttműködési képességét különböző feladatokban, pedig igen.

A bécsi egyetem kutatói a farkasokat vizsgáló tudományos központban arra az elhatározásra jutottak, hogy összehasonlítják a farkasok és a kutyák reakcióit egy klasszikus viselkedési tesztben.

A feladat abból állt, hogy két állatnak egy tálca végén lévő kötél egy-egy végét egyszerre kellett meghúzniuk ahhoz, hogy meg tudják szerezni az ételt. Már korábban is végeztek ilyen vizsgálatot, ahol a csimpánzok, a papagájok, a varjak és az elefántok mind sikerrel teljesítették a megbízatást.

A kutatók érdekes eredményre jutottak a kísérlet végén: míg a farkasok kitűnően teljesítettek az együttműködést elemző feladatban, addig a kutyák nagyon gyengén. A farkas párok profi módon jöttek rá a megoldásra, és azonnal használni is kezdték a köteleket, majd pillanatok alatt hozzájutottak az ételhez, míg a kutyák úgy viselkedtek, mint akik enyhén meg vannak zavarodva a kihívástól.

Mindenfajta gyakorlás nélkül hét farkaspárból 5-nek legalább egyszer sikerült megoldania a feladatot, míg 8 kutya párból csak egy pár járt sikerrel, de akkor is csak egyszer.

Mikor egyesével megmutatták a résztvevőknek, hogyha a szájába veszi a kötelet és meghúzza, akkor hozzájut az ételhez, ezután négyből három farkas párnak többször sikerült egymás után, míg a hat kutyapárból egyetlen párosnak sikerült és akkor is mindössze egyszer.

A vizsgálati eredményekhez hozzátartozik, hogy a résztvevő farkasokat és kutyákat ugyanolyan körülmények között nevelték a központban, ahol csoportosan élnek – az ember közreműködésével, de nem, mint háziállatok. Az eredményeket az ősi ösztönök meglétével illetve kikopásával magyarázzák: a farkasoknak még mindig aktívan együtt kell működniük és osztozniuk kell, ha életben akarnak maradni. Ezzel ellentétben a kutyák, még ha szabadon, gazda nélkül élnek is, inkább keresik az ételt az ember környezetében, a szemétben, így nincs szükségük csapatmunkára.

Emellett viszont a toleranciát meghatározni, amely elvileg az együttműködést segíti, igen bonyolult. A farkasok sokat vitatkoznak az étel körül, de végül együtt esznek. A kutyák még csak nem is vitatkoznak róla. Egy korábbi, gazdátlan kutyákat vizsgáló kutatás eredménye azt mutatta, hogy a domináns kutya evett először, a többi kutya pedig megvárta.

Természetesen a kutyák az ember környezetében gyakran együtt esznek két egymás mellett álló tálból. A kutyákat megtanítani végülis bármire meg lehet: és egy ilyen képzési tevékenység meg is változtathatja együttműködési képességüket, ha az ősi ösztön már nem is működik túlzottan jól.

Egy korábbi tanulmányban, ahol magasan képzett kutyákkal dolgoztak – nem ugyanilyen kötélhúzó teszten, de hasonló feladatokban – sokkal jobban teljesítettek.

 

További érdekes tartalmak:

Ugatás fordító készülék piacra dobását tervezik 10 éven belül

A 10 legnagyobb kutyás mítosz leleplezése

Kutyáink egyik csodálatos élő rokona: a kanadai tengeri farkas

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás: nytimes
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...